Élőhelykezelés és dúvad gyérítés a soltszentimrei szikes pusztán
A Soltszentimre határában lévő Sáros és Csaba-rét kiemelkedő természeti értékekkel rendelkeznek, számos védett és fokozottan védett faj élőhelyei. Tavasszal ez a terület a túzok egyik legfontosabb dürgőhelye, de előfordul itt még kék vércse, szalakóta, széki lile, nagy goda, ürge, pókbangó is. Több élőhely-rekonstrukciós beavatkozás is megvalósult itt az elmúlt időszakban, többek között mintegy 70 km hosszúságban, két ütemben, az 1960-as években létesült rizsárkokat temetett be a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI). Az egykori rizsárkok szárazodást okozva megváltoztatták a terület természetes vízjárását, feldarabolták a pusztai élőhelyet, ami kedvezőtlenül hat az itt élő növénytársulásokra és az itt élő madarakra. A rizsárkok a földön fészkelő madárfajok tojásait tizedelő ragadozóknak is kedveztek: az árkokban megjelenő tájidegen keskenylevelű ezüstfák fészkelési lehetőséget biztosítottak a szarkának és a dolmányos varjúnak, és itt könnyebben ki tudták alakítani kotorékaikat a rókák és a borzok is. Ezért a tájidegen fákat eltávolítottuk, valamint felszámoltunk tájba nem illő betonoszlopokat, átereszeket és szöges drótokat, és épült egy madármegfigyelő kilátó is.
Fentieken túl a KNPI célja az élőhely megfelelő kezelése, fenntartása, ezért a területet saját és helyi gazdálkodók állatállományaival, legeltetéses állattartással kezeljük. A legelő állatok egyik fő feladata a nád visszaszorítása. A nádasoknak is megvan a fontos szerepe és helye a természetben, de a szikes pusztákon, - mint amilyen ez a soltszentimrei terület - a nagy, homogén nádasok nem kívánatosak, ezért itt levágattuk és értékesítettük a nádat, tavasztól őszig pedig bivalyokkal és szarvasmarhákkal fogunk legeltetni. A nádasok amellett, hogy elfoglalják az életteret a pusztai növényzettől, búvóhelyet teremtenek a vaddisznónak, rókának és sakálnak. Az Izsáki Hubertus Vadásztársaság, mint területileg illetékes vadászatra jogosult többek között ezeknek a dúvadaknak a gyérítését végzi folyamatosan, és tette ezt a 2022. január 29-i hajtáson is, melynek során 5 vaddisznót sikerült elejteniük. A vaddisznó komoly károkat tud okozni a mezőgazdasági területeken, a védett, földön fészkelő madarakban, valamint az apróvadakban is. A gyérítésük tehát mind a vadásztársaság, mind a nemzeti park érdeke, ezért is fontos a jó együttműködés a két szervezet között. A helyes vadgazdálkodásnak és a természetvédelmi kezeléseknek köszönhetően továbbra is megőrizhető az itteni unikális élővilág.
Sápi Tamás, természetvédelmi őr
