A kiskunsági Natura 2000 területek természetvédelmi jelentősége

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság egymillió hektáros működési területe több élőhelytípus, illetve növény- és állatfaj esetében a világ legnagyobb, esetenként másutt nem is található állományainak ad otthont. E tény természetvédelmi jelentőségét átérezve végzik természetvédelmi kezelői tevékenységüket az Igazgatóság dolgozói.

A Magyarországon található, 46 közösségi jelentőségű, tehát az Élőhelyvédelmi Irányelv függelékén szereplő élőhelytípus közül 17 állományait őrzik az itteni Natura 2000 területek. A működési területen belül található a pannon homoki borókás-nyárasok világállományának kilencven százaléka (tízezer hektárt meghaladó kiterjedésben), a pannon homoki gyepek világállományának hatvanöt százaléka (negyvenezer hektáron), valamint a pannon szikes élőhelyek negyede (közel nyolcvanezer hektáron, a legerősebb felszíni sókiválással jellemzett, szoloncsák típusú szikesek zömét lefedően).

A hazánk által oltalmazott 36 közösségi jelentőségű növényfaj közül hétnek fordulnak elő jelentősebb állományai a KNPI működési területén, viszont ezek mindegyike országosan, többségük nemzetközi szinten is kiemelkedő jelentőségű. Az üde, többségében szikes élőhelyeket kedvelő kisfészkű aszat hortobágyiakat követő második legnagyobb hazai állománya él itt, harmincmillió tövesre becsült létszámban. A nyílt homoki gyepekben tenyésző homoki nőszirom magyar állományának 40 százaléka, kétmilliónál több tő található a működési területen. (A legerősebb hazai állomány otthona a Pest megyei Tatárszentgyörgy környékén fekvő, nem védett Táborfalvi lőtér.) A mocsarakban élő kúszó zeller Császártöltés környéki populációja a legnagyobb ismert hazai állomány, ezer körüli tőszámmal. Összességében a Kárpát-medence "vezető" mocsári kardvirág állománya él a működési területen (kisebbrészt a Turjánvidék, nagyobbrészt a Dél-Homokhátság üde rétjein), 210 ezret meghaladó tőszámban. Az erdőssztyeppi élőhelyekre jellemző homoki kikerics esetében már a világállomány 85 százalékának (becsülten 3,6-5 millió tőnek) megőrzéséért felel az Igazgatóság, míg a nyílt homokbuckákon honos tartós szegfű esetében a világállomány 90 százalékát felügyeli (97 000-et kissé meghaladó egyedszámú populációt). A Kiskőrös melletti lápterületen tenyésző csengettyűvirág állománya ugyan alig száz tövet számlál, azonban így is ez a legnagyobb ismert hazai populáció, és több mint fele az országos összlétszámnak.

A Madárvédelmi Irányelv függelékén szereplő, közösségi jelentőségű madárfajok közül 91 faj védelmére jelölt ki Natura 2000 területeket Magyarország. A KNPI működési területén 60 fajt oltalmaznak a madárvédelmi területek, amelyek különösen a vizes élőhelyekhez (szikes pusztákhoz, folyóárterekhez, mocsarakhoz) kötődő madarak számára nyújtanak kedvező életfeltételeket.

E tájon, a Duna-völgyében találhatók a Kárpát-medence legnagyobb túzokpopulációi, összességében 730 körüli példány. Az országos Natura 2000 adatbázis szerint, a nemzetipark-igazgatóságok közül összességében a KNPI madárvédelmi területein fészkel vagy vonul át - zárójelben feltüntetve a becsült maximális adat - a legtöbb üstökösgém (270 pár), ugartyúk (35 pár), széki lile (33 pár), fattyúszerkő (1440 pár), szerecsensirály (337 pár), kis sirály (90 pld), vörösnyakú lúd (60-80 pld), bakcsó (1430 pár) és gulipán (470 pár).

Hazai és nemzetközi viszonylatban szintén kiemelkedő jelentőségűek például a következő madárfajok Duna-Tisza közén fészkelő vagy átvonuló állományai (zárójelben a madárvédelmi területek határain belül előforduló állományokra vonatkozó, Natura 2000 adatbázisban szereplő, becsült maximális adat): fülemülesitke (570 pár), vörösgém (250 pár), cigányréce (105 pár), bölömbika (115 pár), kormos szerkő (670 pld), fehér gólya (950 pld), fekete gólya (30 pár), barna rétihéja (135 pár), kékes rétihéja (500 pld), hamvas rétihéja (40 pár), szalakóta (170 pár), nagy kócsag (2200 pld), kis kócsag (760 pld), kerecsensólyom (17 pár), kék vércse (370 pld), székicsér (15 pár), daru (23 000 pld), pajzsoscankó (50 000 pld), rétisas (40 pld), gólyatöcs (128 pár), törpegém (266 pár), kis őrgébics (245 pár), kanalasgém (310 pár), aranylile (6100 pld), kis vízicsibe (130 pár), pettyes vízicsibe (130 pár), küszvágó csér (290 pár), szürke cankó (1800 pld).

Az Élőhelyvédelmi Irányelv függelékein szereplő egyéb állatfajokból 105 fordul elő Magyarországon számottevő mennyiségben, ebből 42 faj állományai találhatók meg a KNPI működési területén. Közülük a legintenzívebb természetvédelmi gondoskodás kétségkívül az erősen veszélyeztetett rákosi viperára irányul. E kis termetű mérgeskígyó ötszáz példányosra becsült hazai állományának nagyobb része a Kiskunságban él. A kiemelt természetvédelmi figyelemben részesülő faunisztikai ritkaságok közül az Igazgatóság működési területéhez kötődik a felső-kiskunsági szikes pusztákon honos pusztai gyalogcincér ismert világállományának döntő többsége.

Szakértői becslések szerint e tájon találja meg életfeltételeit a homoki gyepekben élő, bennszülött magyar futrinka világállományának többsége, a legnépesebb ismert kárpát-medencei magyar tarsza állomány (egyúttal az ismert világállomány legalább harmada), a kis-balatoni után Magyarország második legerőteljesebb lápi póc állománya (a hazai összállomány közel negyven százaléka), a lárvakorában földalatti gombán táplálkozó szarvas ganéjtúró hazai állományának harmada, a lápi vagy piros szitakötő hazai populációinak egynegyede. Ha nem is ilyen számszerű mértékben, de ugyancsak országos és nemzetközi jelentőségűek például a vizes élőhelyekhez kötődő apró fillércsiga (kis lemezcsiga), balogcsiga, vérfű-boglárkalepke (vérfű-hangyaboglárka), nagy tűzlepke, réti csík, vöröshasú unka, dunai tarajosgőte, mocsári teknős, valamint a pusztai rágcsálókat ragadozó molnárgörény állományai.