Természeti emlék

Földtani alapszelvény, képződmény

Földtani alapszelvények azok a földtani képződmények (természetes, vagy mesterséges kőzetfeltárás), amelyeket tudományos kutatókból és oktatókból álló (a természetvédelem szervezetrendszerétől független) tudományos testület annak nyilvánít. Földtani alapszelvénnyé nyilvánították azokat a helyszíneket, amelyek a legjobban képviselnek egy-egy földtani képződményt, vagy egy-egy földtörténeti időtartamot, folyamatot. Egy-egy földtani jelenség típusos elfordulási helye. Kőzetrétegtani és időrétegtani viszonyítási alapot jelentenek. Hozzájuk lehet igazítani más területek képződményeit és azok megítélését.

Öthalom földtani alapszelvény

Elhelyezkedés: A természeti emlék Szeged város északi részén, az E75-ös számú főúttól K-i irányban, az öthalmi diáklakásoktól 850 m-re ÉK-i irányban, Szeged város belterületétől mintegy 1,5 km-re található. Megközelítése autóbusszal, gépjárművel és gyalogosan is lehetséges. GPS: N 46.285553º / E 20.101053º

Látogathatóság: A feltárás egész évben várja látogatóit. Szabadon látogatható.

Védettség: országos jelentőségű védett természeti terület, természeti emlék, Q-10 kódszámú földtani alapszelvény

Öthalom terülén az őskortól szinte minden népcsoport, köztük a magyar honfoglaló eleink is megtelepedtek. Neve már korai, írott oklevelekben is említésre került, mivel a Pest és Szeged közötti királyi sóút, a későbbi postakocsiút egy szakaszát ezen a területen keresztül alakították ki Szeged központja felé.

A postakocsiút mentén helyezkedett el Felszeged területe Öthalommal, Szeged akkori központjától, a királyi vártól (Palánktól) északra. Öthalom a királyi sóúttal felismerhető már a török után készült első térképeken is, amelyet De la Croix Paitis francia származású, osztrák császári mérnökkari tiszt 1713-ban készített. Sőt, a Pest és Szeged (Szegedin) közötti sóút jól látható a Lázár deák-féle, 1528 előtti, a Magyar Királyságról készült történelmi térképen (Tabula Hungariae) is.

Szeged városa az 1879-es árvízi csapás után Öthalom területéről töltötte fel a város mélyebb részeit és a földmunkák során hatalmas méretű feltárások keletkeztek itt. Ezeket a feltárásokat a szegedi geológusok már 1935-ben vizsgálták.

A terület legkiemelkedőbb értéke, hogy egy viszonylag kis területen, mindazok a geomorfológiai viszonyok és geológiai rétegek, üledék-kifejlődések, földtani értékek egyszerre megjelenek, amelyek a megközelítőleg 100 000 km2 kiterjedésű tiszai Alföld felszín közeli negyedidőszaki képződményeit jellemzik. Ennek a speciális geomorfológiai és geológiai kifejlődésnek az az oka, hogy a területen nem érvényesült a Tisza oldalazó eróziója, csak az öthalmi terület peremén és ennek nyomán a kiskunsági dunai hordalékkúp jégkor végi rétegei egy félszigetszerű maradványfelszínt (egy teraszt) alakított ki, amelyet körbe vesznek a fiatalabb tiszai alluviális (vízfolyásból lerakott) üledékek.

Fotó: Balázs Réka. További képek a lap alján található fotóalbumban.

A felszíntől számított 20-25 méter közötti mélységben került feltárásra az a dunai folyóvízi fekü, amelyben – a megtalálható ritka őslénytani korjelző kagylók (Pisidium clessini, Corbicula fluminalis) nyomán kimutatható – az utolsó interglaciális folyóvízi üledékanyaga a felszín közelében. A dunai fluviális fekü (folyóvízi üledék) felszínén alakult ki az a futóhomokfelszín, azok a futóhomokbuckák, amelyek a vizsgált terület jellegzetességét, a mozgalmas felszínt, a halom jelleget alkotják. A futóhomok egyértelműen a fekü dunai folyóvízi üledék helyi áthalmozódásából származik, és legmagasabb kifejlődésében 4-6 méter magas buckákba rendeződve maradtak fenn.

A dél-alföldi jégkori környezet változásainak egyik legjobb típuslelőhelye az Öthalom földtani alapszelvény. Ugyanis a szelvényrészben egy futóhomok buckatetőtől egy buckaközi mélyedésig (semlyékig) tartó jégkori földtani hidroszeriesz (tehát tavak és lápok szukcessziós, ökológiai változási folyamata) figyelhető meg a jégkor végi löszképződés idején.

Madarasi Téglavető földtani képződmény

Elhelyezkedés: Madarastól kb. 1,5 km-re, D-i irányban található. A település D-i oldalán kivezető burkolt útszakasz folytatásaként található földút mentén, a Kígyós-főcsatorna és a földút kereszteződése mellett helyezkedik el. Megközelítése autóbusszal, gépjárművel és gyalogosan is lehetséges. GPS: N 46.037612º / E 19.287928º

Látogathatóság: A képződmény egész évben várja látogatóit. Szabadon látogatható.

Védettség: Országos jelentőségű védett természeti terület, természeti emlék.

A képződmény feltárásban megjelenő földtani, felszínalaktani jelenség. A feltárás kialakulása döntően a jégkorszak végi, mintegy 40 ezer évvel ezelőtt lezajlott földtani eseményekhez köthető. A Duna ősi medrei felvették a mai É-D-i irányukat, megindult a több ezer km² kiterjedésű egykori dunai hordalékkúp felszínének kiszáradása és a szél fújta homokformák kialakulása. A futóhomok rétegek kialakulását követően a szél a finomabb, lebegő port is elkezdte szállítani a hordalékkúp peremére. Ennek hatására a hordalékkúp déli peremén a porkifújások és porlerakódások nyomán hatalmas, több száz km² kiterjedésű löszképződmények, népi elnevezéssel sárgaföldek alakultak ki a Bácskai-síkságon, a Vajdaságban, Sükösd, Császártöltés és Szeged környékén.

A földtani szelvény világviszonylatban egyedülálló, ugyanis a szárazföldek felszínének 10-11 %-át alkotó löszös üledékek esetében az utolsó löszképződési időszak során itt fejlődött ki a legvastagabb rétegsor.

Fotó: Balázs Réka. További képek a lap alján található fotóalbumban.

A madarasi szelvény jelentőségét a rendkívüli vastagsága és az ennek nyomán rekonstruált hihetetlenül jelentős ülepedési ráta (100 cm/1000 év = 1 mm/év) adja, amely a legjelentősebb volt a jégkori európai löszövezetben. Ezen ülepedési és akkumulációs ráta nyomán a szelvény közvetlenül, időbeli és ülepedési hiányok nélkül összevethető a nemzetközi klimatológiai kutatásokban alapvető grönlandi jégtakaró fúrásszelvényeivel, az antarktiszi jégtakaró szelvényeivel és a kínai löszrétegsorokkal.

Ezen ülepedési és akkumulációs ráta nyomán a szelvény közvetlenül, időbeli és ülepedési hiányok nélkül összevethető a nemzetközi klimatológiai kutatásokban alapvető grönlandi jégtakaró fúrásszelvényeivel, az antarktiszi jégtakaró szelvényeivel és a kínai löszrétegsorokkal. A rendkívül finom léptékű feltárási lehetőség nyomán a jégkor végének ez a legfontosabb szárazföldi szelvénye nemzetköz szinten, mivel évtizedes (20-40 éves) léptékben nyílott lehetőségünk az egykori környezeti változások rekonstrukciójára 28 és 14 ezer évek között.

Nyugat- és Közép-Európában nincs is megfelelője a madarasi (és a katymári) szelvénynek, csak kínai és ukrajnai löszterületekkel vethetőek össze a rétegvastagságok és az üledék-kifejlődési paraméterek.

A szelvény unikális jellegét erősíti az is, hogy a löszrétegeket vékony talajképződési szintek szakítják meg, jelezve, hogy a talajképződés és a löszképződés között igen rövid idejű, klíma által irányított átmenetek voltak. Vagyis a képződmény a permafrost („örökjég”) nélküli löszképződés É-i határát, a jégkori sporadikus permafrost D-i részét, a Kárpáti belső löszövezet kifejlődését jelzi.

A feltárás löszfalában a jégkorszaki ember táborhelyének (vadásztanyának) elszenesedett maradványait (zsákmányállatok csontjait) és pattintott kőeszközöket tártak fel a régészek. Ugyanitt fosszilis csontmaradványok is előkerültek: gyapjas orrszarvú (Coleodanta antiquitas), ősbölény (Bison chrispus), gyapjas mamut (Mammuthus Jarimigenus) jáv,orszarvas (Alces alces) és egy parányi (német juhászkutya nagyságnyi) lófaj (Equus germanicus) teljes koponyáját is megtalálták (ma a Nemzeti Múzeumban őrzik). Ugyanis a késői Würm interstadiális környezetben, sztyepp-erdős-sztyepp ökológiájú vidéken, így egykor Madaras vidékén is a vadaszat egyik legeredményesebb módja a nagy egyedszámú csordák becserkészésre a hajtóvadászat volt.

Katymári Téglavető földtani képződmény

Elhelyezkedés: A településtől 2 km-re, a Ny-i kivezető burkolt út mellett, az út K-i oldalán helyezkedik el. Megközelítése autóbusszal, gépjárművel és gyalogosan is lehetséges. GPS: N 46.017464º / E 19.194982º

Látogathatóság: A képződmény egész évben várja látogatóit. Szabadon látogatható.

Védettség: Országos jelentőségű védett természeti terület, természeti emlék.

A képződmény feltárásban megjelenő földtani, felszínalaktani jelenség. Kialakulása döntően a jégkorszak végi, mintegy 40 ezer évvel ezelőtt lezajlott földtani eseményekhez köthető. A Duna folyó ősi medrei felvették a mai É-D-i irányukat, megindult a több ezer km² kiterjedésű dunai hordalékkúp felszínének kiszáradása és a szél fújta homokformák kialakulása. A futóhomok rétegek kialakulását követően a szél a finomabb, lebegő port is elkezdte szállítani a hordalékkúp peremére. Ennek hatására a hordalékkúp déli peremén a porkifújások és porlerakódások nyomán hatalmas, több száz km² kiterjedésű löszképződmények, népi elnevezéssel sárgaföldek alakultak ki a Bácskai-síkságon, a Vajdaságban, Sükösd, Császártöltés és Szeged környékén.

A Duna–Tisza közén (a dunai hordalékkúp felszínén) a homokviharok 30-40 ezer évvel ezelőtt végezhették munkájuk döntő részét, míg a löszrétegeket kialakító porviharok és porlerakódás mintegy 30 ezer éve indult meg és tartott egészen 12 ezer évig. A szélfútta por a felszínen mintegy 2500-3000 m magasságig, valamint a légkör magasabb régiójában 10 kilométeres magasságban is szállítódhatott. A szél áramlásának lassulása és csapadék hatására nedves és száraz ülepedéssel rakódott le a Duna–Tisza köze peremén. Ezek a jégkor végi porlerakódások a világ legjelentősebb löszfalait hozták létre a Bácskai löszös síkságon, így Katymár térségében is.

Fotó: Balázs Réka. További képek a lap alján található fotóalbumban.

A földtani szelvény világviszonylatban egyedülálló, ugyanis a szárazföldek felszínének 10-11 %-át alkotó löszös üledékek esetében az utolsó löszképződési időszak során itt fejlődött ki a legvastagabb rétegsor. A katymári szelvény időben mintegy 8,000-10,000 naptári évvel hosszabb időintervallumot fog át, mint a madarasi, de az adott, egy-egy időegységben a kisebb porakkumuláció (átlagosan 0,5 mm/év – szemben a madarasi 1 mm/év – ülepedési rátával) miatt vékonyabb löszös rétegek fejlődtek ki. Ennek ellenére a fejlettebb, több talajréteg és a futóhomok közbetelepülések nyomán a nemzetközi jelentősége hasonló, mint a madarasi, a két szelvény csak együtt értelmezhető földtani és őslénytani szempontból.

Nyugat- és Közép-Európában nincs is megfelelője a katymári (és a madarasi) szelvénynek, csak kínai és ukrajnai löszterületekkel vethetőek össze a rétegvastagságok és az üledék-kifejlődési paraméterek.

A szelvény unikális jellegét erősíti az is, hogy a löszrétegeket vékony talajképződési szintek szakítják meg, jelezve, hogy a talajképződés és a löszképződés között igen rövid idejű, klíma által irányított átmenetek voltak. Vagyis a képződmény a permafrost („örökjég”) nélküli löszképződés É-i határát, a jégkori sporadikus permafrost D-i részét, a Kárpáti belső löszövezet kifejlődését jelzi.

Ezen ülepedési és akkumulációs ráta nyomán a szelvény közvetlenül, időbeli és ülepedési hiányok nélkül összevethető a nemzetközi klimatológiai kutatásokban alapvető grönlandi jégtakaró fúrásszelvényeivel, az antarktiszi jégtakaró szelvényeivel és a kínai löszrétegsorokkal. A rendkívül finom léptékű feltárási lehetőség nyomán a jégkor végének ez a legfontosabb szárazföldi szelvénye nemzetköz szinten, mivel évtizedes (20-40 éves) léptékben nyílott lehetőségünk az egykori környezeti változások rekonstrukciójára 28 és 14 ezer évek között.

A madarasi téglavetőhöz hasonlóan, itt is egy vadásztelep maradványait találhatták meg a kutatók.