Természeti emlék

Kunhalmok a Duna–Tisza közén

Védettség: Országos jelentőségű védett természeti terület, természeti emlék.

A kunhalom kifejezés a XIX. században nyelvújítás hatására született, mesterségesen képzett szó, Horvát István (1784-1846) nyelvész-történésztől származik. Az elnevezés abból a meggyőződésből fakadt, hogy ezeket az emberkéz alkotta halmokat a betelepülő kunok hozták létre. Mint szakkifejezés honosodott meg nyelvünkben, azonban mára általánossá és ismertté vált a köznyelvben is.

A magyar népnyelv számos természetesen és mesterségesen képződött tájképi elemet nevez halomnak. Eredetük tisztázása a Duna–Tisza közén – ahol nagy homokságokkal éppúgy találkozhatunk, mint ritkásan elszórt szórványbuckákkal, sőt tanúhegy-jellegű halmokkal –összetett feladat. Eredetük szerint leggyakrabban őskori (rézkori, bronzkori, vaskori), római kori (szarmata) vagy a nomád életformát követő kunok temetkezéseinek halmai találhatóak. Magyarország szinte minden táján előfordulnak, és korántsem korlátozódnak a kun szállásterületre.

Építésük a rátelepülések, beletemetkezések korát megelőzi, feltételezhető, hogy a halmok egy része a bronzkort megelőző időszakra keltezhető A legtöbb halom esetében azonban hiányoznak a másodlagos régészeti leletek, ezért geoarcheológiai kutatási módszerek bevetése nélkül fel sem merülhet datálásuk. A későbbi emberi jelenlét pedig többször pusztító volt: sírrablók hatoltak a halomtestbe, esetleg földnyerőként használták vagy egyszerűen szétszántották, utakkal, háromszögelési pontokkal rongálták őket.

Borsi-halom

Néhol régi háborúk vagy nagy járványok tömegsírjainak tartják őket. Ha nem akadt más, biztos határjelölő is lehetett: A középkortól kisebb határhalmokat emeltek, de jellemzőbb volt a meglévő kurgán új funkcióval való felruházása is. A későbbi korokban számos más céllal is hasznosították a halmokat: A kereszténység megjelenése előtt pogány szertartások színhelyei (égi jelek figyelése, jóslás, gyógyítás stb.) lehettek. Számos halom tetején a továbbélő szakrális tér megerősítéseként idővel kápolnákat, kis templomokat, kereszteket emeltek. Az alföldi síkságból kiemelkedő halmok még egy évszázada is remek tájékozódási pontként szolgáltak a korabeli térképészeknek, az átmasírozó katonaságnak, utazóknak. Ma is a földmérési alappontok gyakori helyei.

Levéltári dokumentumok, kéziratos térképek mintegy 40 000-re teszik a történelmi Magyarország területén előforduló halmok számát. Az Alföldön különösen sokat találunk közülük a Jászságban, a Nagykunságban, azután a Tiszántúl déli részén egészen a Marosig, de kisebb számban a Duna–Tisza közén és a Bácskában is.

Olykor a táj markánsan kiemelkedő pontjai, másutt az értő szemnek is alig észrevehetőek, de a történelemnek és a táj fejlődésének így is, úgy is sok titkát őrzik. Több ezer éven átívelő kultúrák, történelmünk emlékei, vallanak a letűnt korok emberének természethez, tájhoz fűződő kapcsolatáról, tanúskodnak az egykori vízrajzi, ökológiai viszonyokról, őrzik létrejöttük korának egy szeletét. Hozzájuk történeti mondák, néphagyományok és hiedelmek fűződnek. Lejtőik értékes növénytársulások szigetei, egykori vizeket, utakat kísérnek, ősi településeket és középkori templomokat rejtenek…

A kunhalmok veszélyeztetettsége napjainkra felerősödött, pusztulásuk felgyorsult. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén napjainkig 145 kunhalom került kataszterezésre. Felmérésük és megismerésük folyamatos, napjainkban is zajlik. Védelmük a természetvédelem kiemelten fontos feladata.

Csontlelet Pusztaszeren

Termőföldek művelésbe vonásával a természetes élőhelyek − és velük a természetes élővilág − egyre kisebb helyre szorult vissza. Egyes mezőgazdasági területeken ma már szinte csak a meredek oldalú halmokon találhatók meg e változatos életközösségek töredékes maradványai. Ezek a kunhalmok ritka, kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű növény- és állatfajok utolsó menedékei.

Gazdálkodáshoz köthető főbb veszélyforrások:

  • a mezőgazdasági talajmunka a halomtest roncsolásával annak torzulásához, majd lassú eltűnéséhez vezet, ezért a legsúlyosabb károsító tevékenység;
  • a nem körültekintő mezőgazdasági célú vegyszerhasználat és trágyázás a halmok megmaradt természetes élővilágát veszélyezteti;
  • az állattartás, legeltetés − a túlzott taposás és rágás okozta károk miatt − szintén kockázatot jelenthet.

A kunhalmok a természet védelméről szóló törvény alapján is védelemben részesülnek. A kunhalmok veszélyeztetésével mi magunk idézzük elő szülőföldünk jellegzetességeinek, természeti értékeink és múltunk emlékeinek eltűnését! Elvesztésükkel utódaink is szegényebbek lesznek. Felelős gazdálkodással Ön is hozzájárul e kiemelkedő nemzeti örökségünk megőrzéséért.