Mikla-puszta

Területe: 6241 ha

Életföldrajzi tájegység: Alsó-Dunamente

A Dunamenti-síkságon elhelyezkedő három nemzeti parki mozaik közül Miklapuszta a legdélebbi, a Solti-sík és a Kalocsai-Sárköz kistájak határán helyezkedik el. Ez a terület is a Duna alacsony árterén jött létre, amelyet minden évben elöntött a Duna. Az árvizek beáramlása és visszahúzódása fokokon (Vár-fok) és ereken (Kígyós-ér, Nagy-ér) keresztül történt. A XIX. században végrehajtott folyamszabályozás itt is sokat változtatott a táj természetes arculatán. A korábban jellemző vízivilág helyén a hazánkban legkarakteresebb formakincsű, folyóvízi eróziós formákkal tagolt, szaggatott, ugyanakkor sekély időszakos vizekkel tarkított pusztaság jött létre.

A valamikori állandó vizű mocsarak helyén magas sótartalmú, erősen lúgos vizű szikes mocsarak vannak, amelyek igen fajszegények. A legmélyebb részeken a nád alkot zárt állományokat. A sekélyebb részeken a nádat a zsióka váltja fel, amit szikes rétek követnek. Nyár végétől itt bontja szirmait a szikeseink egyik bennszülött növénye, a sziki őszirózsa. A vizektől távolodva vakszikes felszínek jellemzők, ahol nyár közepén gyakori a sókiválás, amikor „kivirágzik a sziksó”. Ilyen helyeken csak a pozsgás zsázsa és a bárányparéj vagy a sóballa tud megélni. A magasabb hátakat egykoron fajgazdag alföldi sztyepprétek és erdős-sztyepp-foltok borították. A fakivágás és legeltetés alapjaiban változtatta meg a növényzet összetételét. Április-május fordulóján ezeken a magas padkahátakon gyönyörködhetünk az agárkosbor virágaiban. Szinte vele egy időben nyílik a pókbangó, majd a nyár elején a poloskaszagú kosbor is. Nyár végén, ősz elején nyílik a Duna-Tisza köze egyik ritka orchideája, az őszi füzértekercs.

A mozaikos élőhelyeket rejtő szikes puszták kedvelt helyei a vonuló madaraknak. A téli vendég nagy őrgébicsek és a kékes rétihéják után már februárban megjelennek a bíbicek, amiket a nagygodák, cankók, partfutók, pólingok követnek. Nagy csapatokban pihennek és táplálkoznak itt az észak felé vonuló nagy lilikek, vetési és nyári ludak csapatai is. Ez utóbbi szívesen költ a szikes puszta nádasaiban. A hangos madárcsapatok mellett két, nehezen megfigyelhető madár az ugartyúk és a széki lile jelenléte adja meg a puszta igazi madártani értékét. A kisebb erdőfoltokban fészkel a kékvércse és a vörös vércse, a kerecsensólyom és az erdei fülesbagoly. A puszta téli ragadozó madárvendége a gatyásölyv és a nyilalló röptű kis-sólyom.