Kunfehértói holdrutás erdő

Területe: 120 ha

Védetté nyilvánító határozata: 11/1975. OTvH

Életföldrajzi tájegység: Homokhátság

A védett területet egyetlen növényfaj, a virginiai holdruta háborítatlan fennmaradása érdekében alakították ki. Az egykor feltehetően gyöngyvirágos tölgyes erdő faállományának jelentős részét ma akác alkotja. A virginiai holdruta 1951-ben történt felfedezése óta izgatja a kutatók fantáziáját: miért csak itt él ez a növény?  Két vélemény alakult ki: az egyik az őshonosságát hangoztatja, míg a másik szerint a XX. század fordulóján beindult erdősítések valamelyik fázisában, az akkor még külföldről behozott facsemeték földlabdájával kerülhetett ide és ekként telepedett meg a természetszerű erdőállományokban is.

A virginiai holdruta az ősi harasztok közé sorolható, legközelebbi rokonai a páfrányok. A nedves években a félméteres magasságot is elérő osztott, csipkés-fogas levelei teljesen páfrányszerűvé teszik. A holdruták más fajai az egész északi mérsékelt övben elterjedtek, a leggyakoribbak Észak-Amerikában. Az utóbbi évek botanikai vizsgálatai a holdruta mellett az Alföldön ritkának számító szálkás pajzsikát, vagy az orchideafélékhez tartozó kis- és széleslevelű nőszőfüvet és a madárfészek kosbort is kimutatták a területen.