Felső-kiskunsági-tavak
Területe: 3905 hektár
Életföldrajzi tájegység: Alsó-Dunamente
A folyamszabályozás előtt az áradások alkalmával a Duna kisebb nagyobb fattyúágainak (erek, meanderek) medréből kilépő víz bőséges nedvességet biztosított a vidéknek. Az árvizek levonultával a folyóvíz rendszerint visszahúzódott az árteret szövevényesen behálózó erek medreibe, de az erek mellett gátszerűen felmagasodott folyóhátak közötti laposokon is pangó vizek maradtak vissza. Ezekből a lefolyástalan vízterekből alakultak ki a szikes tavak és a tavakat övező változatos vizes élőhelyek. Az I. katonai felmérés (1783-84.) idején a jelenlegi szikes tavak területén kiterjedt mocsárvidék volt, amely bőséges felszíni édesvíz-utánpótlást és folyami hordalékot kapott a megáradó erekből. A szárazabb években a bepárlódás és a talajvízhatás következtében feltehetően a szikesedés jobban előrehaladt, így a mocsarak hullámzóan változó mértékű szikesedést mutathattak.
Az 1840-es évektől kezdődően a Duna két partján kiépített gátakkal ármentesítették az árteret, így a jelenlegi védett területet is. Ennek hatására a terület legmélyebb részein már csak a csapadék- és talajvizek gyűltek össze, míg az elöntések átöblítő hatása kiiktatódott. A hajdani mocsarak szétszakadoztak, a legmélyebb térrészeken állandósultak a fehér és a fekete vizű tavak. A Duna-mente mélyártéri sávjában több száz hajdani szikes tóról van tudomásunk. Mára ezek jó része kiszáradt, vagy csak a kora tavaszi időszakban van víz bennük. A legnagyobbak - a Kis-rét, a Zab-szék, Büdös-szék, a Kelemen-szék, Böddi-szék és a Fehér-szék - ma hazánk és a nemzeti park legértékesebb szikes tavai.
A tavakat övező padkahátak legmagasabb részein kisebb foltokban a löszös termőhelyeken a löszpusztagyepek, míg a homokos termőhelyeken a homoki sztyepprétek képviselik az alföldi sztyepprétek erősen megfogyatkozott maradványait. Ezeken a területeken virágzik tavasszal a védett agárkosbor és a poloskaszagú kosbor mellett a törpe nőszirom. A padkahátak lejtősebb szélein ürmös pusztai, a humuszban gazdagabb helyeken a füves szikespusztai társulások jellemzők.
A szikes tavak különlegességük folytán mindig is a kutatók érdeklődésének középpontjában álltak, ezért a tavak sokszínű állatvilága jól feltárt. Az egysejtűekkel táplálkozó zooplanktont elsősorban az evezőlábú rákok és az ágascsápú rákok fajai alkotják. A szikes tavak fenéklakó faunáját főleg a gyűrűsférgek, fonalférgek és a kétszárnyú rovarok lárvái, valamint tegzes lárvák alkotják. A szikes tavak növényzettel borított parti zónájában a vöröshasú unka él nagyobb számban. A tócsákban a dunai tarajos gőte is megtalálható.
A szikes tavak tengerpartokra emlékeztető nagy felületű, sekély, és táplálékgazdag nyílt vizei a vízimadarak tömegeinek nyújtanak ideális élőhelyet. Ezért, mint a vízimadarak nemzetközi jelentőségű vonuló, pihenő, továbbá magyar vonatkozásban jelentős fészkelőhelyeként az elsők között került a Ramsari Egyezmény hazai listájára. Ősztől tavaszig nagy tömegekben éjszakáznak és pihennek a tavakon a vadludak. A szintén tízezres tömegeket is meghaladó átvonuló úszórécék közül jelentősebb fajok a csörgő réce, a fütyülő réce, a nyílfarkú réce, a kanalasréce és a böjti réce. A gémfélék közül gyakorlatilag az összes hazai jellemző faj előfordul a területen. A tavaszi és őszi vonulási időszakban – megfelelő vízállás esetén - egyaránt nagyszámú partimadár figyelhető meg a területen. A tipikus sziki fészkelők közül a gulipán és a gólyatöcs állománya kedvező években meghaladhatja a 100 párat, de gyakori fészkelő a bíbic és a piroslábú cankó is. A Kelemen-széken egy 100 párból álló dankasirály-telep található. Közöttük szerecsensirály, küszvágó csér, a vizesebb években szerkők is fészkelnek. A ragadozó madarak közül a Kis-rét és a Fehér-szék nádasaiban a barna rétihéja fészkel jelentősebb számban. Időnként távolabbi költőhelyekről kígyászölyv és rétisas látogat el táplálékért a szikes tavak környékére. A rétisasok és parlagi sasok telelő állománya tavanként rendszerint 2-6 példány. Rendszeres telelő vendégünk a kis sólyom, és a kékes rétihéja, illetve a vonuláskor is gyakran felbukkanó, partimadarakra vadászó vándorsólyom. Az utóbbi években a tavak környéki gyepeken szürke marha-és bivalygulyát tart a KNP Igazgatóság. Ezek a gyepek kezelése mellett a mocsaras-szikes élőhelyek fenntartásában, biológiai sokféleségének megőrzésében is fontos szerepet játszanak.
