Biogenetikai-rezervátumok európai hálózata
Az Európa Tanács 1973-ban Bécsben tartotta környezetvédelmi miniszteri konferenciáját. A konferencián résztvevő országok a biodiverzitás veszélyes mértékű csökkenése megállításának egyik eszközeként elfogadták a Biogenetikai Rezervátumok Európai Hálózatának kialakítási koncepcióját, de a program végül csak 1976-ban indult el. A tagállamok megegyeztek abban, hogy program keretében együttműködnek az európai növény- és állatvilág természetes élőhelyeit jól reprezentáló rezervátumok hálózatának kialakításában, mind a tagállamokban, mind a tagállamokon kívüli területeken.
Minden olyan terület jelölhető biogenetikai-rezervátumnak, amely:
- garantálja egy - az Európai közös örökség részét képező - természeti érték (növény- vagy állatfaj, növénytársulás, élőhely) hosszú távú megőrzését, és emellett
- helyet biztosít olyan tudományos kutatások számára, melyeknek célja a természetes folyamatok megismerése, továbbá a kutatásokból származó eredmények segítsék elő az emberek természetes környezetükre vonatkozó ismereteik kibővítését.
A biogenetikai-rezervátum célja mind a szárazföldi, mind az édesvízi és tengeri természetes és természetközeli élőhelyek, ökoszisztémák megőrzése. A területek esetében csak olyan emberi beavatkozás (természetvédelmi kezelés) megengedett, amely az élőhelyek hosszú távú fenntartását szolgálja. A biogenetikai-rezervátum magába foglalhat több típusú élőhelyet is, de az osztályozása mindig a legnagyobb kiterjedésű, és az Európára legtipikusabb élőhely alapján történik. Az Európa Tanács és az Európai Bizottság 1987-ben közös publikációban megjelentette Európa természetes vegetációjának térképét. Ez a kiadvány részletes leírást ad többek között azokról a tipikus európai növénytársulásokról és élőhelyekről, amelyek alapján ki lehet jelölni biogenetikai-rezervátumot.
A rezervátumnak az alábbi kritériumoknak kell megfelelnie:
- növény és állatvilága olyan őshonos növény- és állatfajokból és azok társulásaikból áll, amelyek jellemzőek az adott régióra;
- unikális növény- és állatfajok, társulások élőhelye;
- ritka fajoknak és élőhelyeknek ad otthont;
- veszélyeztetett fajoknak és élőhelyek előfordulási helye.
A terület jelöléséhez önmagában elegendő egy tipikus, unikális, ritka, és veszélyeztetett faj vagy társulás megléte, nem kell az összes kritériumnak egyszerre megfelelni.
Amennyiben a biogenetikai-rezervátumot valamilyen nem kívánatos emberi behatás éri, és ennek következtében az állapota leromlik, a jelölő országnak mindent meg kell tenni a hatások megszüntetése érdekében. Amennyiben a hatásokat nem szüntetik meg, és az a terület degradálódásához vezet, az Európa Tanács javaslatot tesz a jelölő ország kormányának, hogy vonja vissza a terület a Biogenetikai Rezervátumok listájából.
Az Európa Tanács 47 tagországában 2009 végéig több mint 370 Biogenetikai Rezervátumot hoztak létre, kb. 4.5 millió hektár kiterjedésben. Magyarországról eddig még csak egy területet jelöltek ki biogenetikai-rezervátumnak, mégpedig a Kiskunsági Nemzeti Park részét képező Kolon-tavat 1993-ban.
