Császártöltési Vörös-mocsár

Területe: 930 ha

Védetté nyilvánító határozata: 7/1990. KVM

Életföldrajzi tájegység: Turján-vidék

Felső-Bácska löszös nyugati peremvidéke Kecel és Baja között több mint 40 km hosszan meredek letöréssel magasodik a Duna-völgy fölé. A magaspart lábánál az ország egyik különleges morfológiájú, vízgazdag területe, az Őrjeg keskeny sávja nyújtózik. A hajdani vízi világ legértékesebb eleme az Őrjeg középső része, a Vörös mocsár. A mocsár óholocén Duna-mederben jött létre. A feltöltődés során a tómederben felhalmozódó elhalt növényi maradványok tőzeggé alakultak. A táj arculatának átalakulása a mélyben rejtőző, néhol 3-4 m vastag tőzeg bányászatának következménye. Az intenzív bányászat eredményeként tőzegtavak jöttek létre, amelyeket a bányászkodás felhagyása után gyors ütemben visszahódított a természet.

A tavak dús növényzete kitűnő búvóhely az állatvilág számára. A vízben élő alacsonyabbrendű élőlények táplálékforrásul szolgálnak az olyan mocsári halfajoknak, mint a compó, a fokozottan védett lápi póc és a védett réti csík.  A tél kivételével madárdaltól hangos a nádas. A kórus tagjai a nádi énekesmadarak: a függő cinege, a nagyhangú nádi rigó, a kékbegy és a nádi tücsökmadár. A vízi életmódhoz leginkább alkalmazkodott madarak a récefélék és a vöcsökalkatúak. A part menti sűrű vízinövények között bujkálva él a guvat, a pettyes vízicsibe és a vízityúk. A nádasokban fészkel a vörös gém és a nagy kócsag is. A löszös magaspart letöréseiben gyurgyalagok fészkelnek.

A magaspart alatt húzódó úton nem csak e színpompás madarak miatt érdemes megállni, hanem azért is, mert innen nyílik a legszebb kilátás a löszfal lábánál elterülő védett területre. A szabad víztükrű tavakon hagyományos kisszerszámos halászat folyik. A természetvédelmi terület a tervezett Dél-Őrjegi Tájvédelmi Körzet része.

A fotógaléria képeinek készítője: Agócs Péter