Természetvédelmi területek

Szelidi-tó

Területe: 360 ha

Védetté nyilvánító határozata: 2/1976. OTvH

Életföldrajzi tájegység: Alsó-Dunamente

A Kalocsai-síkságon, Dunapataj–Kalocsa–Miske-Hajós között egészen szabályos, félkör alakú, a holocén korban lefűződött, feltöltődött morotvákat találunk. Közülük állandóan csak egy morotvában van víz, a Szelidi-tóban. A tó 5 km hosszú, 150-200 m széles, 3-4 m mély, vízfelülete kb. 80 ha. Déli partján nyugalomba jutott, lapos, erdősített futóhomokbucka, az úgynevezett „Várdomb” tepeszkedik, ami jelentős régészeti lelőhely is. Háromezer éves urnák, népvándorlás és honfoglalás kori leletek kerültek innen a Magyar Nemzeti Múzeumba.

 A tó vize nátrium-karbonátokon és magnézium sókon kívül nátrium-kloridot és nátrium-jodidot is tartalmaz. Összes sótartalma kb. 4 0%.  Ez az egyetlen ilyen vízösszetételű szikes tó hazánkban. A tó mikroszkopikus élővilága igen gazdag, a kékalgák 29 faja között 4 olyan fajt is találtak, amelyek másutt nem ismertek.

 A Szelidi-tó ma tó hármas rendeltetésű, ezek az üdülés, a horgászat és a természetvédelem. A természetvédelem célja a tó különleges algavilágának, a parti zóna és a környező területek vegetációjának fenntartása. A tavat északról határoló legelőkön, a szikes puszták endemikus növényfajait, a sziki mézpázsitot, a sziki őszirózsát, a vakszikeken a magyar sóballát találjuk. Amióta a tó feltöltésére szánt vizet a szomszédos gyepeken „pihentetik”, gazdagodott a tó és környékének madárvilága. Már nem csak a vékony nádszegélyben költő nádi énekesek énekében gyönyörködhetünk, hanem megcsodálhatjuk az átvonuló partimadarak és récék tömegeit is.