Csólyospálosi földtani bemutatóhely
A kiskunsági szikes tavak nem csak különleges állat- és növényviláguk, a madárvonulásban betöltött szerepük miatt fontosak, hanem a karbonátos üledékképződés miatt is. A dolomitos mészkő (egyéb népi nevein darázskő, réti mészkő, pecsmeg, cupák, varangykő, mocsárkő, sárkő, gyepkő) az „alföld köve”, pontosabban a Duna–Tisza köze geológiai képződménye. Hasonlót legközelebb csak a kis-ázsiai tavakban találhat, ezen kívül még Kaliforniában, Iránban vagy Dél-Ausztráliában bukkanhat rá.
Csólyospálos határában olyan kőzettani szelvény található, amely a Duna–Tisza közén nagyon sok másik vízjárta szikes laposban is kialakítható lenne. A falu mellett egy 3 km hosszú szél vájta mélyedés húzódik, melynek középső részén hajdan szikes tó volt, ahol – hasonlóan a Duna–Tisza köze többi szikes tóihoz – karbonátos üledékképződés következett be. Főleg laza karbonátiszap képződött, melynek kiválása mellett 20-60 cm vastag, kemény karbonát kőzet, dolomitos mészkő is lerakódott.
Pórusos szerkezete miatt nevezték el „darázskőnek”, a természetes előfordulást idéző környezetéről pedig „réti mészkőnek”, de egyéb, fent említett népi elnevezésekkel is illették. Tartóssága alapján ugyan nem vetekedhetett a hegyvidéki kőzetekkel, de helybeli bányászata, és így olcsósága miatt az Árpád-kortól kezdve hosszú évszázadokon keresztül használták építőanyagként.
Felhasználására mindenhol sor kerülhetett, ahol rábukkantak erre a kőzetre. Mezőgazdasági munkák, vályogvetés közben éppúgy megtalálhatták, mint a kővágó mesterek terepi ismeretére alapozva. A középkorban templomok alapozásához, felmenő falazatban, lakó- és melléképületek alapozásához, ásott kutak falazataként is használták, de módosabb gazdák pincéiben is előfordult. Erről tanúskodik Kecskemét belvárosban a Ferences templom melletti romkert, vagy Soltszentimrén a Csonka-torony.
Maga a kővágás nehéz, kézi munkát jelentett: mintegy 20 kg-os, két végén hegyezett vasrudat „zuhogtatva” repesztették le a közel mázsás tömböket a bányahelyeken. A kővágók alaposan ismerték a határt és a növényi társulásokról is felismerték a lelőhelyeket. A kőzet használata és előfordulása földrajzi neveinkben is megőrződött, így térségünkben a Kővágó-ér, Kővágó-lapos, Kőtörés, Kőkút, Kőhalom, Köves-gerinc elnevezés sem ritka. Bányászata az 1970-es években szűnt meg, amikor az igen nehéz fizikai erőt kívánó munkát többé már senki sem vállalta és a munkaerő is megdrágult.
A csólyospálosi édesvízi karbonát képződése az erősödő emberi hatásra, ill. természetes változások (pl. a csapadék mennyiségének növekedése) hatására mára megszűnt. Az édesvízi karbonát képződése – meglévő szikes tavainkban – kisebb mértékben még ma is folyik, azonban a képződés folyamata rendkívül érzékeny az emberi hatásra. Rajtunk múlik, hogy az Európában egyedülálló geológiai folyamat – mely a jégkor végén, mintegy 13 000 évvel ezelőtt indult – fennmaradhat-e a Kiskunságban.
A dolomitos mészkövet és dolomitiszapot feltáró Csólyospálosi földtani feltárást – felismerve kiemelt tájtörténeti, geológiai és kultúrtörténeti jelentőségét – immár 40 éve, 1978-ban természetvédelmi területté nyilvánították.
A földtani feltárás helyszínén kialakított bemutatóhelyen hozta létre Igazgatóságunk a Varangykő tanösvényt. Az egykori kővágó helyen feltárt szelvényben jól tanulmányozható a réti mészkő és a dolomitiszap előfordulása. A látogatók nem csak a darázskő természeti és néprajzi örökségéről kapnak hiteles képet, de a tanösvény mentén a pásztorélet néhány jellegzetes építményét is megismerhetik, valamint megfigyelhetik az egykori szikes tó még napjainkig is fennmaradt színes élővilágát.
A tanösvény és a feltárás egész évben látogatható.
Megközelítés: Csólyospálostól ÉK-re, a temetővel szemben lévő dűlőúton közelíthető meg. Parkolni a községi temető melletti parkolóban lehet, innen kb. 2 km-es sétával érhető el a bemutatóhely. GPS: 46°25’35,915”É, 19°51’54,944”K
A földtani feltárás fokozottan védett természeti terület, ezért kizárólag a helyszínen kialakított pallósoron járható körbe!
