Szikra és az Alpári-rét
Területe: 1038 ha
Életföldrajzi tájegység: Alsó-Tiszamente
A nemzeti park legkisebb területének festői szépségét a Szikrai és Alpári Holt-Tisza ágak, az azokat kísérő liget- és láperdők, ártéri mocsarak és mocsárrétek adják. Ez a Tisza menti táj őrizte meg leginkább azokat a tájképi és természeti értékeket, amik a folyószabályozás előtti időkre voltak jellemzők. A Tisza ártéri helyváltoztatásai során alámosta a Duna-Tisza közi hátság peremét, így Tőserdőnél a futóhomokos buckákat, Tiszaalpárnál pedig a Templom-és a Várdomb löszét. Az 1850-es években végrehajtott folyószabályozás során jött létre a Szikrai és az Alpári holt-Tisza. A korábbi természetes mederfejlődés során fűződött le a Kis-és a Nagy-Sulymos, valamint a Dög-Tisza, melyek feltöltődése igen előrehaladott. Az Alpári-réten is megtaláljuk a folyó hajdani „kalandozásainak” nyomait, felszínét számos kisebb-nagyobb meander szabdalja. A holtágak természetes úton már nincsenek kapcsolatban az élő Tiszával. Friss vizet a gyakori árvizek idején kapnak, mjközben lassan feltöltődnek.
Az árvízi biztonság érdekében az Alpári-rétet, mint vésztározót csak úgynevezett nyári gáttal választották le a Tisza hullámterétől. Az elmúlt két évtized egyre magasabban tetőző árvizei indokolják, hogy a nyári gátat nem állítják helyrekorábbi magasságára. ezért manapság már közepes áradásokkor is víz alá kerül a teljes, 40 km2 –t meghaladó árterület.
A holtágak gyékényes-kákás partjait a nyíltabb vizeken a tündérrózsás-sulymos hínártársulások váltják fel. A magasabb térszinteken a galériaerdőkben évszázados tölgyek és a matuzsálemi kort megért fehérnyarak élnek.
Az élőhelyeiben igen változatos táj sokszínű állatvilágnak ad otthont. A kétéltűek közül az egyik legérdekesebb az itt élő mocsári béka, melynek hímjei a szaporodási időben díszes hamvaskék nászruhát öltenek. A rovarvilág egyik legszínpompásabb képviselője a farkasalma lepke. Nálunk többnyire az alföldi maradványtölgyesek és keményfaligetek szegélyzónájában él. Az odvas fákban gazdag természetes erdőtársulások számos denevérfajnak adnak otthont. Nyári estéken gyakran megfigyelhető itt, amint a vízi denevér szinte csapatosan húz át a Szikrai Holt-Tisza hídja alatt, távolabbi vadászterületek felé tartva. A holtágak adnak fészkelő és táplálkozó helyet a gémeknek, a bakcsónak és a kócsagoknak, az erdőben az énekesmadarak mellett egyre gyakoribb a fekete harkály.
A szikrai és az alpári holtág nem csak a természet védelmét, hanem a kikapcsolódást is szolgálja. Tőserdő és Tiszaalpár üdülőtelepei évente több tízezer vendégnek adnak pihenési lehetőséget. A horgászok fogási naplója a bizonyíték arra, hogy élnek itt termetes pontyok, csukák, kapitális harcsák mellett keszegek és kárászok is.
A terület történelme több ezer éven át követhető vissza. Az első lakosok mintegy háromezer évvel ezelőtt a bronzkorban telepedtek le itt, s építettek sánccal körülvett földvárat - a mai alpári Templomdombnál - az akkor még a Tisza által két oldalról védett magasparton. Anonymus krónikája, a Gesta Hungarorum szerint az alpári csatamezőn aratott győzelmet Árpád vezér Zalán bolgár fejedelem felett 895-ben. A Tőserdő rejti a Kontyvirág Erdei Iskolát.
