Kiskunsági Nemzeti Park

A hazánkban másodikként, 1975-ben alapított Kiskunsági Nemzeti Park az ember és a természet sok száz éves együttélésének emlékét őrzi a Duna-Tisza közén. A régészeti leletek alapján már a késő rézkortól (i.e. 3-4. évezred) állattartással foglalkozó népek éltek itt, és később a honfoglaló magyarok és a kunok is ezt az életformát folytatták.

A történelmi idők néha robbanásszerű, máskor lassan őrlő folyamatai jelentős változásokat eredményeztek a tájban. Elég, ha a Honfoglalás vélhetően ide kötődő eseményeire, a török idők alatti pusztásodásra, a kunok és Kecskemét nagyarányú állattartására, az ember előidézte újkori homokmozgásokra, vagy a szőlő-, gyümölcs-, kertkultúrára és az attól elválaszthatatlan tanyasi gazdálkodásra gondolunk.

A különleges, síkvidéki táj - látszólagos egyhangúsága ellenére - sokféle, változatos élőhelyet foglal magába. Egyszerre őrzi a természet állandó változásának nyomait, a víz és a szél felszínformáló erejét, és az évszázadok óta itt élő emberek kézjegyét. A kultúrtájjá formált Kiskunságban ma már üdítő, élményt nyújtó és sok meglepetést tartogató maradványterületek a vadvizes szikesek, a szaggatott felszínű buckavidékek, vagy az a néhány vizes élőhely, mely a vízrendezések előtti táj összetett természetességét villantja elénk.

Pont emiatt, más nemzeti parkokkal ellentétben a Kiskunsági Nemzeti Park nem egybefüggő terület, hanem mozaikos felépítésű, kilenc egységből álló hálózat, amely magában hordoz minden jellegzetes kiskunsági értéket. Alapításakor 30 628 hektáron hozták létre. Ma a bővítéseknek köszönhetően több mint 50 000 hektár (500 km2) kiterjedésű. Területének kétharmad része bioszféra rezervátum. A Felső-Kiskunsági-tavak, a Felső-Kiskunsági-puszta és a Kolon-tó a Ramsari egyezmény alapján nemzetközi jelentőségű vadvizes élőhely. Ezeken túlmenően a Kolon-tavat hazánk egyetlen biogenetikai rezervátumként is számon tartják.

A tájátalakítás megsemmisítő sodrában még fennmaradt maradványterületeket szinte az utolsó órában mentette meg a nemzeti park létrehozása. A szétszórt, szigetszerűen elhelyezkedő kisebb-nagyobb területek megőrzése, védelme, kezelése, és bemutatása nehezebb, költségesebb, több időt igénylő és nagyobb szakértelmet feltételező munka, mintha azt megszakítatlan, összefüggő területeken végeznénk.

A változatos tájelemekből felépülő nemzeti park élőhelyi adottságai nagy fajgazdagságra vallanak. Több mint 12 000 faj lelhető fel itt, ebből a virágtalan növények száma 1800, a virágos növényeké 1300 db. Az előforduló állatfajok száma 8800 feletti.

A Kiskunsági Nemzeti Park területei:

• Felső-Kiskunsági-puszta
• Felső-Kiskunsági-tavak
• Peszéradacsi-rétek
• Mikla-puszta
• Kolon-tó
• Fülöpházi-buckavidék
• Orgoványi-rétek
• Bugac
• Szikra és az Alpári-rét