Kolon-tó

Területe: 3059 ha

Életföldrajzi tájegység: Turjánvidék

Az egykori tó helyén kialakult mocsár átlagos vízálláskor kb. 5,5 km hosszú és 1,5-2,5 km széles. Erősen benádasodott, elöregedő tó, csak mesterségesen kialakított nyílt vízfelület található benne. Átlagos vízmélysége 1 méter, de a régi tőzegbányászat helyén 2-3 méter mélységű részek is találhatók.

A viszonylag fajszegény nádasok egyhangúságát mesterségesen megnyitott vízfelszínek (pl. az egykori tőzegbányák helye, az élőhely-rekonstrukciós programok részeként visszaállított két nyíltvizű tórész, a lecsapoló csatornák) szakítják meg. Ezek a nyílt vizek adnak otthont többek között a fehér tündérrózsának, a kolokánnak, és a közönséges rencének. A tó déli oldalán egyre sekélyedő tómeder növényvilága megváltozik. A nád egyeduralmát megtörik a rekettyefűz bokrai. A parti zónában terjed a széleslevelű gyékény és jó vízellátású zsombékosokra is bukkanhatunk. A tavat szegélyező láp- és mocsárrétek, nedves kaszálók virágpompája májusban teljesedik ki. Nem ritka az vitézkosbor, a hússzínű ujjaskosbor, a réti iszalag, vagy a szibériai nőszirom sem. Májustól virágoznak a bangófajok, melyek között a Duna-Tisza közén igen ritkának számító méhbangó kisebb állománya is megtalálható. Nyár közepétől helyenként tömegesen tenyészik a buglyos szegfű. Ezekbe a fajgazdag rétekbe ékelődik bele a Közös-erdő, mely a Duna-Tisza köze egyik legjobb állapotában megmaradt, égeres láperdőből kialakult tölgy-kőris-szil ligeterdeje. A tó nyugati oldalán a Bikatorok erősen tagolt buckavidéke nyílt homokpusztagyep.

A változatos élőhelyek sokasága gazdag állatvilágnak ad otthont. A Kolon-tó vizében élő halfajok a lápi póc és réti csík. A békák mellett nem ritka a mocsári teknős és a vízi sikló sem. A tavat övező nedves gyepeken az 1950-es években még előfordult a rákosi vipera is, de itt mára már kipusztult. A hüllők közül még találkozhatunk a homoki gyíkkal, a zöld gyíkkal és a jékorszaki reliktum elevenszülő gyíkkal.

Az Kolon-tó régóta híres gazdag madárvilágáról. Az nagy összefüggő nádasok biztosítanak zavartalan fészkelési lehetőséget a gémek számára. Mozaikos nádaratással törekszünk a nyári ludak fészkelési feltételeinek javítására. A nádas énekesmadár állománya fészkelési és vonulási időszakban roppant fajgazdag és népes. Megfigyelhetjük itt a fülemülesitkét, a nádirigót, a cserregő és foltos nádiposzátákat. A nádas mellett fontos madárélőhelyek a nedves gyepek is. A ludak mellett gyakoriak a kócsagok, gémek, bíbicek és cankók is. A tó nyugati oldalának szaggatott buckavidékén inkább az erdőkre és a száraz gyepekre jellemző fajokkal, a szalakótával, a gyurgyalaggal és a lappantyúval találkozhatunk.