Madárvédelmi területek

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén kilenc, úgynevezett különleges madárvédelmi terület található. Együttes kiterjedésük körülbelül 117 ezer hektár (a működési terület 11,7%-a). 65 százalékuk a kijelölés előtt már védett természeti terület volt (nemzeti park, tájvédelmi körzet, törvény erejénél fogva védett terület, stb.)

A Felső-Kiskunsági szikes puszták és turjánvidék (HUKN10001) közel 42 000 hektárjával a KNPI működési területének legnagyobb kiterjedésű (hazai viszonylatban tizedik) madárvédelmi területe. Kisebbrészt átnyúlik a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság pest megyei működési területére. Központi részét a Kiskunsági Nemzeti Park két területegysége, a Felső-Kiskunsági szikes puszták, valamint Peszériadacsi-rétek képezik, de jelentős mértékben kiterjed a környezetükben lévő nem védett élőhelyekre is. Elsősorban a szikes puszták madárvilágát, egyebek mellett a túzok és székicsér populációkat oltalmazza, de a turjánvidéki üde rétek madárfaunájának, így például a jelentős hamvas rétihéja állományoknak a védelmét is szolgálja.

A 36 000 hektárt meghaladó, részben a Tiszántúlra is átnyúló Alsó-Tiszavölgy (HUKN10007) lett a legtöbb (49) madárfaj védelmére kijelölve az Igazgatóság működési területén. Főként a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet és a Mártélyi Tájvédelmi Körzet határain belül eső vizes élőhelyei a Tisza hullámterének mocsaraitól, holtágaitól a folyó élővizén és a mentett ártér szikes pusztáin át a gazdag táplálékot nyújtó, mesterségesen kialakított halastórendszerekig terjednek. Több telepesen fészkelő madárfajnak, például az üstökösgémnek, szerecsensirálynak, bakcsónak, gulipánnak itt találhatók az országban a legjelentősebb állományai, és madárvonulóhelyként is a Kárpát-medence legjelentősebbjei közé tartozik.  

A szintén közel 36 000 hektárnyi Kiskunsági szikes tavak és az őrjegi turjánvidék (HUKN10002) a Kiskunsági Nemzeti Park két területegységét foglalja magában (Felső-kiskunsági szikes tavak, illetve Miklapuszta), emellett jelentős méretű, törvény erejénél fogva védett szikes tó területekre (Böddi-szék és környéke), valamint a Dunavölgyi-főcsatornát hosszan kísérő lápi és mocsári élőhelyegyüttesekre is kiterjed. A természetes, fehér vizű szikes tavak madárközösségeinek fenntartása szempontjából a legfontosabb Natura 2000 terület az országban. Itt fészkel a legnagyobb hazai széki lile állomány, de kiemelkedő jelentőségűek például fattyúszerkő telepei, vagy átvonuló aranylile és vörösnyakú lúd populációi is.  

A 3581 hektáros Izsáki Kolon-tó (HUKN30003) kiterjedt mocsári-lápi élőhely-együttese, valamint a hozzájuk csatlakozó homokpuszta szintén szolgál élőhelyvédelmi célokat. Rekettyefüzes nádasaiban az ország minden (érdemi mennyiségben) fészkelő gémfaja komoly számban költ, emellett országosan kiemelkedő fontosságú például a fülemülesitke és a pettyes vízicsibe populációja. 

A Tisza Alpár-Bokrosi ártéri öblözete (HUKN10004) 5026 hektárjával a kisebb madárvédelmi területek közé tartozik. Nevéből adódóan a tiszai hullámtér mocsaraiban, ligeterdőiben élő madárközösségek védelmére lett kijelölve. Bakcsóállománya országosan a legnagyobbak közé tartozik, de a legtöbb gémféle és számos további vízimadár is bőséges mennyiségben költ és vonul át rajta.              

További madárvédelmi területek, fontosabb jelölő fajaikkal:

• Balástya-Szatymaz környéki homokvidék (HUKN10008); 6200 ha:  szalakóta, kis őrgébics, ugartyúk, parlagi pityer.
• Csongrád-Bokrosi Sós-tó (HUKN30001); 714 ha: fattyúszerkő, kanalasgém, batla.
• Gátéri Fehér-tó (HUKN30002); 830 ha: fattyúszerkő, gulipán, gólyatöcs, nagy kócsag.
• Közép-Tisza (HUHN10004) (csak kisebbrészt KNPI működési terület): jégmadár, vörösgém, fekete gólya, feketeharkály, balkáni fakopáncs, réti sas, barna kánya.