Monitoring projektek

Állatfajok és közösségek monitorozása

Szárazföldi puhatestűek monitorozása kékperjés láprétekben

Helyszíne: Izsák, Pirtó, Kunpeszér. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: dr. Majoros Gábor e.v. Főbb eredményei: A KNP területén 2017-ben végzett malakológiai monitorozás alkalmával három, egy évtizede folyamatosan figyelemmel kísért élőhely puhatestűinek vizsgálata zajlott. A felmérés standard módszer szerint kétévenkénti ismétlésben történik a NBmR növénytársulás-monitorozás helyszínein, 10 db 50x50 cm-es kvadrát területéről, 2-3 cm vastag avar és talajminta feldolgozásával. A vizsgálat célja szárazföldi puhatestű együttesek változásának nyomon követése az éghajlatváltozás, a láprétek szárazodása függvényében. A pirtói és két kunpeszéri kékperjés láprét csigafaunája, lényegében változatlan fajösszetételű, de a korábbi évekkel ellentétben valamelyest nedvesedésre utalt. A különféle nedves vagy szárazodó biotópoknak heterogén, de összességében véve fajgazdag és stabilnak tűnő puhatestű állománya van, noha a faunaelemek folyton változnak. Az idén előkerült sima tányércsiga (Gyraulus laevis) értékes tagja az alföldi faunának, remélhetőleg tartósan megtelepszik a sekélyebb vizekben. Ritka kagylófaj, a hamis gömbkagyló (Pisidium pseudosphaerium) is ismét előkerült az iszapos talajmintákból. Ezen felül, a pályázat során többletfeladat vállalásaként további 43 élőhely puhatestű fajlistája készült el.

Mocsári béka (Rana arvalis) felmérése

Helyszíne: Felső-kiskunsági turjánvidék (HUKN20003) és Dél-Őrjeg (HUKN20032) Natura 2000 területek potenciális élőhelyein. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás. Kutatást végzi: Molnár Attila e. v. 

Rákosi vipera monitorozása

Helyszíne: Kunpeszér, Bugac. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: Halpern Bálint (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület), Mizsei Eduárd (CSEMETE Természetvédelmi és Környezetvédelmi Egyesület). Főbb eredményei: A kiskunsági rákosi viperák 2017-2018. évi monitorozása során összesen 55 észlelési adattal gyarapodott a KNPI adatbázisa. Ugyan a márciusi havazás miatt jóval később jelentek meg a viperák a felszínen, de a tavasszal észlelt viperák egyedszámai alapján nem látszik, hogy károsan érintette volna őket ez az időjárási anomália, de például a születések is későbbre tolódhatnak emiatt, ami már biztosan hátrányos hatás. A Peszéradacsi-rétek területén észlelt példányok között egy példány volt, amelyik biztosan legalább két telet sikerrel vészelt már át. A felmérések során Bugacon 9,6 emberóra, Peszáradacson 3,2 - 11,0 emberóra kellett egy rákos vipera észleléséhez. A felső-peszéri élőhelyek becsült kiterjedésére projektálva minimum 292 rákosi vipera előfordulása valószínűsíthető. Az alsó-peszéri élőhelyeken ezek alapján legalább további 380 példány fordulhat elő. Bugacon a puszta új területrészein is sikerült élő példányokat és vedléseket is észlelni, ami jelentős eredmény. Két jeladós példány került ki tavasszal Bugacra, a legeltetéstől kikerített foltban elengedve őket.

A monitorozás folytatódott a TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás terhére.

Mocsári teknős (Emys orbicularis) ETRS alapú térképezés

Helyszíne: KNPI működési területe. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: szakreferensek, természetvédelmi őrszolgálat tagjai (KNPI). Főbb eredményei: 109 db 10x10 km-es ETRS kvadrát esik minimum területének 25%-val a KNPI működési területére. 2018-ban 99 mocsári teknős észlelés történt, ezek 31 db ETRS kvadrátba esnek, melyek közül 6 olyan, amelyikben nem volt korábbi adata a teknősnek. A korábbi adatokat is figyelembe véve 76 ETRS kvadrátot érint a mocsári teknősök elterjedése (a felmérés még nem végleges, vannak még felméretlen kvadrátok). Az Igazgatóság azt tervezi, hogy igazodva a Natura 2000 országjelentés gyakoriságához, hatévente minden kvadrátra vonatkozóan jelenlét-hiány kimutatást végez.

Szakmai tapasztalatok igazolták, hogy a napozó teknősvarsák jól alkalmazhatók mocsári teknősök jelenlétének kimutatására, de akár mennyiségi monitorozására is, elsősorban olyan élőhelyeken, ahol kevés napozóhely áll a teknősök rendelkezésére. Ezek az eszközök sokkal könnyebben kezelhetők, mint a varsacsapdák. Az inváziós teknősfajok befogására szintén alkalmasak (szegedi kutatók tesztelték), ezért az Igazgatóság dolgozói összeszereltek 10 db napozó teknőscsapdát, melyek már több helyszínen bevetésre kerültek.

Mocsári teknős (Emys orbicularis) monitorozás a Gyálai Holt-Tiszán

Helyszíne: Gyálai Holt-Tisza. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: dr. Molnár Nóra e.v. Főbb eredményei: 2002-ben megkezdett, jelölés-visszafogás módszeren alapuló populációméret-becslés történt 2017-ben (a zárójelentés leadására 2018-ban került sor). A populáció mérete a Petersen-Schnabel becslés alapján nagyobbnak adódott (1642 példány), mint a legutóbb értékelt 2015-ös évben, ugyanígy a fogásgyakoriság-eloszlásból kapott becslés is magasabbnak bizonyult (1377 példány). A 2010-2011-es magas egyedszám-becslési adataihoz mérhető a 2017. évi becsült állományméret. A holtágszakasz teknőspopulációja továbbra is stabilnak tekinthető. Az ivararány 2017-ben 1,09 a nőstények javára. Továbbra is a nőstények között szignifikánsan több a sérült, ami 2002 óta látható tendenciának felel meg. Viszont a hímek sérülési aránya még sosem volt ilyen magas (32,3 %). A sérülések száma és súlyossága a korral nő. 2017-ben a torz páncélformájú egyedek aránya magasabb az előző időszaknál (2015), de a korábbi átlagnak megfelelő. A nőstények és hímek között nincs különbség az arányokban. A carapax és plastron méretekben az eddigi adatokhoz képest nem tapasztaltak eltérést. A testtömeg adatokat tekintve megállapítható, hogy a nőstények esetében növekedést, a hímek esetében csökkenést tapasztaltunk a 2015-ös mérésekhez képest. A nemek közti jelentős eltérések továbbra is fennállnak. A Gyálai Holt-Tiszán 2017-ben 10 vörösfülű ékszerteknős is került az élve fogó varsákba, amely különlegesen soknak számít az eddigi monitorozási adatokhoz viszonyítva. Az élőhelyről el lettek távolítva.

2018-ban folytatódott a felmérés, Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás. Kutatást végzi: dr. Molnár Nóra e.v. Főbb eredményei: A 2018-ban végzett  vizsgálatok a Gyálai Holt-Tisza északi szakaszán 2002-ben megkezdett mocsári teknős monitorozás folytatásaként és a holtág rehabilitációs munkálatait megelőző, állománymentést segítő felmérésként szolgáltak. A populáció méretét 2018-ban nem tudták a korábbi módszerekkel becsülni, mert a teknősöket befogták, és nem engedték vissza, ezért a minimális populációnagyságot tudták ebben az évben megadni. Ez 654 mocsári teknőst jelent a két vizsgált szakaszon. A mocsári teknősök ivararánya 2018-ban 1,24 volt a nőstények javára. A mintavételi időszakban a korábbi évekhez hasonlóan eltérő volt a nemek aktivitása, tavasszal a hímek, a nyári időszakban a nőstények voltak aktívabbak. A 2018-as adatok alapján továbbra is a nőstények között szignifikánsan több a sérült, ami a 2002 óta látható tendenciának felel meg, de ebben az évben a sérült nőstény egyedek száma kiemelkedően magas volt. Emellett a hímek sérülési aránya is magasnak adódott (kb. 40 %). 2018-ban a fiatal (bizonytalan nemű) korosztályban 2 egyed volt sérült a befogott példányok között, ami mindössze 2 %-os arányt jelent. 2018-ban a torz páncélformájú egyedek aránya a korábbi átlagnak megfelelő. A nőstények és hímek között nincs különbség az arányokban. A carapax és plastronméretekben az eddigi adatokhoz képest nem tapasztaltunk eltérést. A testtömeg-adatokat tekintve megállapítható, hogy a nőstények esetében némi növekedést detektáltunk, a hímek esetében nem tapasztaltunk változást a 2017-es mérésekhez képest. A Gyálai Holt-Tiszán 2018-ban 36 közönséges ékszerteknőst is fogtak a csapdázás során, amely különlegesen soknak számít az eddigi monitorozási adatokhoz viszonyítva. Ráadásul igen magas volt a fiatal egyedek aránya, ez a faj sikeres szaporodására enged következtetni.

Vízi makroszkopikus gerinctelenek monitorozása

Helyszíne: Fülöpszállás: Kelemen-szék, Fehér-szék, Zab-szék, Böddi-szék. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: dr. Forró László (Magyar Természettudományi Múzeum). Főbb eredményei: A zooplankton monitorozás állandó helyszínen folyik, változatlan módszerekkel (ismert térfogatú víz átszűrése planktonhálón), a feldolgozás eredményként faj egyedszám/liter értékek kerülnek meghatározásra. A gyűjtésekkel egyidejűleg hőmérséklet, pH és vezetőképesség mérések is történtek. A minták nagy részét a KNPI munkatársai gyűjtötték 2017 március 14. és október 17. között nyolc alkalommal (a zárójelentés leadására 2018-ban került sor). A korábbi években is többször megtörtént már, hogy kiszáradtak ezek a tavak, de most először száradt ki a Kelemen-szék év közben. Ott nem lehetett mintát venni, ugyanakkor a többi tóban még hónapokig volt víz. Lehetséges, hogy a körgát megszüntetését követően megváltozhattak a vízállások, nagyobb területre terült szét a tó vize, és így talán nagyobb lehetett a párolgás, gyorsabban száradt ki a tó. A pH értéke hasonlóan alakult, mint a korábbi években, erősen lúgos volt már tavasszal, a Fehér-szék kivételével mindenütt 9 feletti értéket mértek. A nyári időszakban ez tovább nőtt, két tóban is 10 fölött volt. A vezetőképesség a Kelemen-székben volt a legalacsonyabb a márciusi mérésnél, ami aztán mintegy négyszeresére nőtt a kiszáradás előtt. Idén a legmagasabb tavaszi sótartalom a Zab-székben volt, ami aztán csaknem ötszörösére nőtt meg. A Böddi-szék mindkét részében nagy volt a sótartalom. A zooplankton tömegének nagy részét kitevő mikroszkópikus kisrákokat 13 faj képviselte 2017-ben. A kimutatott fajok száma a Fehér-székben volt a legnagyobb, a három nagy tóban lényegesen alacsonyabb volt a fajszám, a nyári időszakban 2-3 faj fordult elő ezekben a mintákban. A Fehér-szék fajszáma az utóbbi években csökkenő tendenciát mutatott, ez most megfordult. Ezzel szemben a Zab-székben egyre több fajt találtunk, 2017-ben viszont csak hármat. A rákplankton tömegének legnagyobb részét a kerekfejű vízibolha (Moina brachiata) és széki lebegő kandics (Arctodiaptomus spinosus) adja, nagyobb egyedszámban fordul elő a két vízibolha (Daphnia magna és D. atkinsoni) is. A legnagyobb egyedszám a nyári hónapokban alakult ki, a Fehér-székben azonban októberben is nagy volt az egyedszám.

Közönséges ürge (Spermophilus citellus) monitorozása

Helyszíne: KNPI működési területe, 27 lokalitás. Forrása: TMF/334/9/2018 AM támogatás. Kutatást végzi: szakreferensek, természetvédelmi őrszolgálat tagjai (KNPI). Főbb eredményei: 2018-ban is a relatív létszámbecslést lehetővé tevő lyukszámlálási módszerrel került sor az ürgefelmérésre. A 2000-ben kijelölt helyszínek mellé 2012-ben további monitorozási helyszínek lettek kijelölve, elsősorban olyan Natura 2000-területeken, ahol az ürge jelölő faj. Az adatok feldolgozása központilag történik. Emellett folyamatosan gyűjtjük az új előfordulási adatokat, aktualizáljuk az ürge elterjedési térképét. 2018-ban az ürgének 4 új előfordulását sikerült rögzíteni Kecskemét-Kisfái, Szank, Ópusztaszer és Móricgát települések külterületén.

Délvidéki földikutya (Nannospalax montanosyrmiensis) monitorozása

Helyszíne: Kelebia, Baja, Öttömös. Forrása: TMF/559/9//2017. sz FM támogatás”. Kutatást végzi: Krnács György, Tamás Ádám (KNPI). 

Pelék (Gliridae) monitorozása

Helyszíne: Hajósi kaszáló és löszpartok. Forrása: TMF/334/9/2018 AM támogatás. Kutatást végzi: Agócs Péter (KNPI). Főbb eredményei: A Hajósi kaszáló és löszpartok Természetvédelmi Területen (Dél Őrjeg HUKN20032) egy helyszínen 50 peleodú működött, áprilistól novemberig havonként ellenőrizve. Pelét sajnos nem sikerült kimutatni. A madárfajok közül a széncinege (Parus major), mezei veréb (Passer montanus), csuszka (Sitta europea) költöttek az odúkban. 2019-től új helyszínre kerülnek az odúk.

Egyenesszárnyú közösségek monitorozása

Helyszíne: Fülöpszállás: Kelemen-szék (növénytársulás-monitorozás helyszínein). Forrása: TMF/334/9//2018 sz. AM támogatás. Kutatást végzi: Kisbenedek Tibor (Dél-Pannon Múzeumokért Közhasznú Egyesület). Főbb eredményei: 2018-ban volt tapasztalható az eddigi legalacsonyabb diverzitásérték (0,49). A korábbi alkalmakkor mért kissé növekedő tendenciáját 0,756 (2006), 0,67 (2009), 1,36 (2012) megtörve ismét csökkent. 2012-től a vegetáció magasság szintjeinek a száma enyhén csökkenő tendenciát mutat. Feltűnő, hogy a védett tőrös szöcske (Gampsocleis glabra) fajt már több éve nem sikerült kimutatni a területről. Valószínű okai lehetnek: 1) a magas szálfüves élőhelyek eltűnése, a tápcsatorna betemetésével megnőtt a gyepterület, de így megváltozott a növényközösség szerkezete is; 2) a terület inkább szárazabbá vált, annak ellenére, hogy időnként szélsőségesen sok csapadék hullt, 3) a növényszerkezeti indexek alapján a gyepszerkezet egyszerűsödött, ez a szárazság és a legelő állatok (bivalyok) taposásának együttes hatása lehet. A időnkénti diverzitásnövekedés sem a minőségjavulás jele volt, hanem a szikes gyep szegélyéből a mezofil fajoknak a vizsgálati területre való bevándorlása okozta. 2018-ban a szegélyzóna gyepszerkezete is megváltozott. Tehát a fajok behúzódása már innen sem várható. A száraz időszakok több faj időleges diapauzába vonulását okozhatják, de nem jelenti végleges eltűnésüket. 2009-től megfigyelhető a nedvességtűrő fajok egyedszám-csökkenése.

Denevérközösségek monitorozása - Épületlakó denevérek monitorozása

Helyszíne: Ágasegyháza, Apostag, Balástya, Hajós, Hetényegyháza, Kalocsa, Kerekegyháza, Kiskőrös, Kistelek, Kunszállás, Kunszentmiklós, Lakitelek, Mindszent, Orgovány, Szabadszállás, Tass. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás. Kutatást végzi: Utasi Gabriella, Dobrosi Dénes e.v. Főbb eredményei: 2018-ban 26 olyan épület átvizsgálása történt meg, ahol denevérek élnek. A területünkön legérzékenyebb denevérfaj a hegyesorrú denevér (Myotis blythii), aminek ma már 3 jelentős kolóniáját ismerjük. Összes egyedszáma növekedett a tavalyihoz képest, s mindhárom kolónia védelmet és nyugalmat élvez, ezért remélhetőleg a populáció egyedszámának további növekedésére számíthatunk. A fokozottan védett tavi denevérnek (Myotis dasycneme) egy kolóniáját ismertük, de ez a kolónia is megszűnt. Itt az épület fenntartója beszigetelte a denevérek által lakott fali hasadékot. A szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus) állománya picit csökkent, a szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus) és a kései denevér (Eptesicus serotinus) mért egyedszáma azonban nőtt.  Korai denevérből (Nyctalus noctula) a tavalyihoz hasonlóan jelentősen kevesebbet számoltunk, mint azelőtt. 2018 tavaszán Nyárlőrincen és Kecelen 10 db erdőrészlet ultrahang-detektoros vizsgálatát végeztük el. Az elemzés során 20 denevérfaj előfordulását bizonyítottuk, melyek közül kiemelt figyelmet érdemelnek a közösségi jelentőségű és a fokozottan védett fajok, úgymint a pisze denevér (Barbastella barbastellus), a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii), a csonkafülű denevér (Myotis emarginatus), a közönséges denevér (Myotis myotis) és a hegyesorrú denevér (Myotis blythii).

Kisemlős vizsgálat bagolyköpetek alapján

Helyszíne: Duna-Tisza-közi síkvidék, Bácska, Duna-menti sík. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: Magyar Természetkutató Egyesület. Főbb eredményei: A 2018-as évben a kisemlősök monitorozása középtáj alapú mintavétellel történt. Összesen 985 zsákmányállatot határoztak meg. A mezei pocok 2013-ban a Bácskában erős, de még nem gradáló állománnyal fordult elő, a többi területen viszont erőteljes gradációban levő populációkat észleltek. 2014-ben a gradáció elérte a Bácska nagyobb részét is. 2015-ben a Duna jobb partján a mezei pocok aránya a 6 helyszín közül négyen 39-59% közötti, egy helyen 80%, egy másikon pedig 8% volt. A Duna bal partján hasonló volt a helyzet: a 7 helyszín közül két ponton 5 ill. 6%, egy helyen 17%, három helyen 29-34%, míg egy mintában 55%. Mindezek akkor nem mutattak sem észak-déli, sem kelet-nyugati földrajzi mintázatot. A Bácska sokkal egységesebb volt, itt 22-34% volt a faj aránya. A gradációk szinte mindenhol összeomlottak, csak Sátorhelyen láttunk még mindig igen magas értékeket. 2016-ban a jobb parton északról dél felé a mezei pocok aránya nőtt: Bogyiszlótól Sátorhelyig az öt minta értékei: 17 – 40 – 56 – 70 – 79%. A bal parti két minta (amelyek északinak számítanak az előbbi összevetésben) 23 ill. 44%-ot mutat. A Bácska – szokás szerint – egységesebb volt: a hat mintában 30-58% a mezei pocok aránya. 2017-ben az öt jobb parti mintában a mezei pocok aránya északról délre: 30 ­– 47 – 24 – 51 – 80%, tehát az észak-déli mintázat nagyjából továbbra is fellelhető, csak a középső, bátai minta lóg ki (azért, mert ez a bagolypár az Apodemus és Mus fajokon élt nagyobbrészt). A bal parti mintában 37%-ot kaptunk. A Bácskában 24-40% a mezei pocok aránya, valamint egy cickányspecialista pár Vaskúton 10%-ot produkált (itt a cickányok aránya 75%; meg kell említeni, hogy a minta elég kicsi, mindössze 40 pld.). 2018-ban a mezei pocok aránya a Dunamenti síkon az előző évihez hasonlóan alakult, a jobb parton 37-82% az arány. A bátai minta 37%-a továbbra is azt mutatja, hogy az egerek a preferált zsákmányállatok. A 81 ill. 82%-os arány a gradáció növekedésére ill. fennmaradására utal, valamint alacsony diverzitást okoz Mohácson és Sátorhelyen. A Bácska mintavételi helyein a mezei pocok aránya 34-61% közötti. Ez a 2016-os évivel szinte megegyezik, a 2017-es évhez képest kissé erősödő populációt mutat. A ritka pocokfajok (Clethrionomys glareolus, Microtus subterraneus, M. agrestis, Arvicola terrestris) közül 2016-ban a földipocok mindkét középtájról előkerült, a csalitjáró pocok csak a Bácskából, 2017-ben a földipocok hiányzik a Dunamenti síkról. 2018-ban a Dunamenti síkról az alsónyéki mintából 2 pl. csalitjáró pocok került elő, a földipocok mindenhonnan hiányzott. A Bácskában négy mintából háromban előkerült a csalitjáró pocok, a földipocok csak egy helyről.

Fokozottan védett és telepesen költő madárfajok állományának monitorozása

Helyszíne: KNPI működési területe. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás.  Kutatást végzi: Lóránt Miklós, természetvédelmi őrszolgálat tagjai (KNPI). Főbb eredményei: A 2002-ben elkezdett „fokozottan védett és telepesen költő madárfajok állományának monitorozása” című feladathoz kapcsolódóan a ritka és telepesen fészkelő madárfajok felmérése (RTM) a jelenleg ismertetett formában 2008 óta történik a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) működési területén. A 2017-ben végzett felmérések eredményei (zárójelentés leadása 2018-ban történt) jól illeszthetők a 2002-ben megkezdett munka során létrehozott adatbázisba. 2017-ben a felméréseket elsődlegesen a KNPI természetvédelmi őrszolgálata végezte az RTM protokoll alapján, összesen 34 észlelő adatai kerültek a KNPI biotikai adatbázisába (RTM költési adatbázisa: 794 rekord; AgyMind adatgyűjtő költési adatbázisa: 1654 rekord; AgyMind adatgyűjtő madártani adatbázisa: 8550 rekord). 2017-ben a költőpárok száma: kárókatona 170 pár, kis kárókatona 72 pár, bakcsó 253 pár, üstökösgém 86 pár, kis kócsag 91 pár, nagy kócsag 753 pár, szürke gém 308 pár, vörös gém 75 pár, batla 1 pár, kanalasgém 295 pár, dankasirály 2275 pár, szerecsensirály 562 pár, székicsér 10 pár, kerecsensólyom 11 pár, kék vércse 145 pár,  134 pár, haris 4 pár, barna kánya 12 pár, parlagi sas 6 pár, hamvas rétihéja 18 pár, kígyászölyv 7 pár, rétisas 37 pár, fekete gólya 16 pár, ugartyúk 201 pár.

109 db 10x10 km-es ETRS kvadrát esik minimum területének 25%-val a KNPI működési területére, ezek mindegyikére tervezett az Igazgatóság felmérést fészkelő madárfaj felmérést, a protokoll előírásainak megfelelő számú 2,5 km-es UTM négyzet kijelölésével. Összesen 229 db 2,5 km-es UTM kvadrát felmérését szervezte meg az Igazgatóság 2015-2018 időszakra. Ebből 2015-2016 folyamán 112 db négyzet, 2017-ben 47 db, 2018-ban 6 db ETRS négyzet (12 db 2,5x2,5 km-es UTM négyzet) felmérése valósult meg.

A felmérés 2018-ban folytatódott, forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás. 

Gémtelepek felmérése

Helyszíne: KNPI működési területe. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás.  Kutatást végzi: dr. Pigniczki Csaba, természetvédelmi őrszolgálat tagjai (KNPI). Főbb eredményei: A gémtelepek helyzetének, a benne költő fajok állományainak becslésére repülőből készült fényképek elemzése révén került sor. Az átláthatatlan nádasokban költő gémek állományának felmérésére ez az egyik legalkalmasabb módszer. A repülést 2018. május 9-én végeztük el a KNPI teljes működési területén. Ez az időpont a fehér madarak – így a kanalasgém és a nagy kócsag - esetén biztosítja a legpontosabb számlálást, mivel a zöld nád ebben az időszakban még nem markáns, nem növi be nagyon a telepeket. A kisebb gémek esetén – legtöbbször – a repülős felmérés csupán jelenlét-hiány adatok felvételezését teszi lehetővé, szerencsés esetekben egy minimum költőpár-létszám becslésre is lehetőség nyílik. Nagy kócsagból 1202-1217 párat, kanalasgémből 236-239 párat, míg szürke gémből 57 párat mértünk fel. Helyenként a kis kárókatona, bakcsó, üstökös gém, kis kócsag és vörös gém jelenlétét lehetett igazolni.

Fészkelő ragadozómadarak és fekete gólya állományfelmérése

Helyszíne: Alsó-Tisza-völgy hullámtere. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: Albert András (KNPI). Főbb eredményei: Az Alsó-Tisza-völgyi tájegység hullámtéri területeinek jelentős részén (160-212 fkm szakasz) 2015 óta igyekszünk lehetőség szerint teljes körűen felmérni a nagyobb méretű gallyfészkeket, ill. az azokban költő madárállományt (jellemzően ragadozó madarak és fekete gólya). A felmérés módszere: vegetációs időn kívül (lombmentes állapot) minimum 1 alkalommal bejárva a területet (szárazföldön terepjáróval, ill. gyalogosan; vízen motoros kishajóval) – rögzítjük a megtalált gallyfészkek koordinátáit. Költési időben minimum 2 alkalommal célirányosan, a korábban rögzített koordinátákon felmérjük az adott fészek lakottságát, a költő madárfajt, és a költés eredményét. A menet közben adódó terepi nehézségek miatt csak 2016-tól, és csak a 184-212 fkm Tisza-szakaszt kísérő hullámtéri területekről van teljes képünk (költési eredményeket is beleértve). A 160-212 fkm szakaszra vonatkozóan csak a fekete gólya (Ciconia nigra), rétisas (Haliaetus albicilla) és a barna kánya (Milvus migrans) adatok teljes körűek. Több esetben itt is csak a revír-szintű lokalizálás volt lehetséges – olyan esetekben, amikor a kérdéses faj rendszeres előfordulása, ill. a kirepült fiatalok detektálása alapján sikerült információt szerezni; ezek a madarak az adott évben nem a korábban megtalált fészekben költöttek. A 2015-18 időszakban mindösszesen 395 fészekről van adatunk. Ebből 2017-ben 53 db; 2018-ban (06.15-ig) 44 db új fészek adata került az adatbázisba. A fontosabb fajok: fekete gólya (Ciconia nigra) 4 db, darázsölyv (Pernis apivorus) 1 db, barna kánya (Milvus migrans) 14 db, rétisas (Haliaetus albicilla) 5 db, héja (Accipiter gentilis) 1 db, egerészölyv (Buteo buteo) 19 db fészek.

A felmérés 2018-ban folytatódott. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás.

Vizes élőhelyek madárközössége, színes gyűrűvel/jeladóval jelölt vízimadarak nyomon követése

Helyszíne: Duna és Tisza menti vizes élőhelyek, Kolon-tó. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: dr. Pigniczki Csaba (KNPI). Főbb eredményei: Vízimadár-élőhelyek kapcsolatainak vizsgálata történik jeladós és színes gyűrűs madarak segítségével. A vízimadarak száma világszerte többnyire csökken. Ennek egyik oka az, hogy mind a fészkeléshez, mind a vonuláshoz és mind a teleléshez használt vizes élőhelyek kiterjedése zsugorodik, a vizes élőhelyek hálózatai „szétesnek”. A fészkelőhelyeken a vizes élőhelyek kiterjedésének és mennyiségének a csökkenése a költő madarak számának visszaesésében, továbbá az alacsonyabb költési sikerben mutatkozhat meg. A vonulás során használt vizes élőhelyek szintén fogyatkoznak. Ennek következtében a vízimadarak nem tudnak útjuk során pihenni, regenerálódni, megfelelően táplálkozni és zsírraktárat felhalmozni a további vonulásukhoz. A telelőhelyeken a vizes élőhelyek minőségi és mennyiségi romlása alacsony túlélési mutatókhoz vezet. A telelőhelyeken tapasztalható negatív hatások következményeit (pl. rossz kondíció) a vízimadarak magukkal hurcolhatják a fészkelőhelyeikre is, a telelés során tapasztalható hatások a fészkelésre is hatással lehetnek. A kedvezőtlen helyeken telelő vízimadarak gyakrabban hagyják ki a fészkelést, továbbá kevesebb, és gyengébb fiókát nevelnek, mint azok a vízimadarak, amik jobb körülmények között telelnek. A vizes élőhelyek kapcsolatait egyedileg jelölt vízimadarakkal lehet a legjobban feltérképezni. A fajok egy részénél a fémgyűrűs jelölések esetén is van esély rá, hogy az adott vízimadár megkerül, míg több vízimadárfaj azonosítási esélyeit a színes gyűrűk jelentős mértékben növelik. A technika fejlődésével a különféle GPS-jeladók teljesen újszerű információkat szolgáltatnak egy-egy egyedről. A 2017-ben kapott forrásokból színes gyűrűket vásároltunk kis kócsagra, kanalasgémre, pajzsoscankókra, dankasirályra, fattyúszerkőre, nagy kócsagra, gólyatöcsre, bíbicre.

A kutatás folytatódott 2018-ban. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás.

Vízimadár állományok dinamikájának vizsgálata a KNP kiemelt vizes élőhelyein (IPA folytatása)

Helyszíne: Szabadszállás (Zab-szék), Szakmár (Dzsidva-halastó), Fülöpszállás (Kelemen-szék), Körtvélyesi Holt-Tisza, Mártélyi Holt-Tisza, Nagyfai Holt-Tisza, Duna-folyó Dunaföldvár és Baja között, Bácsalmás: Sóstó. Forrása: TMF/559/9/2017. sz. FM támogatás. Kutatást végzi: dr. Pigniczki Csaba (KNPI). Főbb eredményei: Az Igazgatóság munkatársai évek óta monitorozzák a vízimadarak állományait a kiemelt jelentőségű vizes élőhelyeken. Számos faj esetében napjainkban is jelentős állományváltozásoknak lehetünk szemtanúi. Néhány mintaterületen folyamatos adatgyűjtés történik meghatározott protokoll szerint. Itt egész évben havi, kétheti, vagy heti rendszerességű számlálások folynak. Az adatok a KNPI biotikai adatbázisán kívül az MME vízimadár adatbázisában és a MAP adatbázisban is feltöltésre kerültek. A rögzített adatok a faj és példányszámon kívül az időjárás jellemzőit és helyenként vízállásokat is tartalmaznak. A számlálások elsősorban a vízhez kötődő fajokra korlátozódtak, de a felmért területeken észlelt egyéb, szórványos, vagy ritka fajok is rögzítésre kerültek..

A felmérés 2018-ban folytatódott. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás.

Középfeszültségű légvezeték-szakaszok monitorozása

Helyszíne: Kiskunfélegyháza, Kerekegyháza rendszeresesen, alkalomszerűen további különböző helyszíneken. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás. Kutatást végzi: Enyedi Róbert, Bakró-Nagy Zsolt, Tamás Ádám, Pigniczki Csaba, Puskás József, Nyúl Mihály, Vajda Zoltán (KNPI). 

Közösségi jelentőségű puhatestű fajok felmérése

Helyszíne: Kiskőrösi turjános (HUKN20022), Ökördi-erdőteleki-keceli lápok (HUKN20021), Dél-Homokhátság (HUKN20008) Natura 2000 területek. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: Danyik Tibor e.v. Főbb eredményei: Három Natura 2000 területen történt meg a közösségi jelentőségű apró fillércsiga (Anisus vorticulus), hasas törpecsiga (Vertigo moulinsiana) és a harántfogú törpecsiga (Vertigo angustior) csigafajok felmérése. A harántfogú törpecsiga kimutatása céljából vett talajminták teljes szárazföldi csiga anyaga feldolgozásra került és a kapott eredmények alapján jellemezték a szakemberek a keresett fajok potenciálisnak vélt élőhelyeit. A vizsgálat során 65 mintavételi területről származó 121 kvadrát típusú talajmintát dolgoztak fel, amelyet 41 magassásos állományban egyelésekkel is kiegészítettek. A vizsgálat során 29 terresztris csigafaj több mint 23 200 egyedét azonosították be. A harántfogú törpecsiga 620 egyedét találták a talajmintákban. A hasas törpecsiga összesen 115 egyede került elő 66 mintavételi terület közül mindössze 9-ből terepi számolással, illetve a feldolgozott mintákból. Az apró fillércsiga kimutatása érdekében 31 vizes élőhelyen vizsgálták meg a vízi faunát, a fajt azonban nem sikerült kimutatni. A felmérés célja adatszolgáltatás az Élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke alapján készülő országjelentés összeállításához.

Közösségi jelentőségű jelölő állatfajok: lápi póc (Umbra krameri), réti csík (Misgurnus fossilis), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) kimutatása

Helyszíne: KNPI működési területén kijelölt 10x10 km-es ETRS hálórács cellákban. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: Sallai Zoltán e.v. Főbb eredményei: A faunisztikai adatok gyűjtését elektromos halászgéppel végezték vízben gázolva, vagy partról. A halakat a meghatározást követően szabadon engedték. A mintavételi helyeket úgy jelölték ki, hogy minél változatosabb szakaszok kerüljenek mintázásra, továbbá maximálisan figyelembe vették a három célfaj (szivárványos ökle, réticsík, lápi póc) ökológiai igényeit. Összesen 7 db 10x10 km-es ETRS négyzetben, 30 mintaszakaszon kíséreltek meg halászni. A mintavétel idején az időjárási körülmények és vízhőmérséklet teljesen optimálisnak mutatkozott. A csatornák többségében azonban extrém magas vízállás volt, ami egy-egy kisebb halpopuláció megtalálását nagyon megnehezítette, vagy teljesen eredménytelenné tette. Mindössze 11 mintahelyen sikerült halat fogni. Összesen 361 halegyedet fogtak és határoztak meg, melyek 11 fajt képviseltek. A kimutatott 11 faunaelemből 1 faj élvezi a hazai természetvédelem oltalmát – szivárványos ökle (Rhodeus amarus) –, a szivárványos ökle egyben az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékén is szerepel.

Helyszíne (csak lápi póc): 1x1 km-es ETRS hálórácsban a KNPI Kolon-tó őrkerület területén. Kutatást végzi: Vajda Zoltán, Biró Csaba (KNPI). Főbb eredményei: A Kolon-tóban él az endemikus lápi póc egyik legnagyobb hazai állománya, a tó környezetében való elterjedtsége azonban nem volt ismert. A program során az állomány elterjedésének felmérése volt a cél, 1x1 km-es ETRS négyzetek felbontásán. Mintaterület: A Kolon-tó őrkerület területét 283 db 1x1 km-es ETRS négyzet fedi le. Módszer: Korábbi tapasztalatok alapján a dobozos gőtecsapda jó arányban fogja meg a lápi pócot és a réti csíkot. A területen kötött pontokon elektromos halászgéppel is folyik hal monitorozás. A felmérés első szakaszában kizárásra kerültek azok a négyzetek, amikben a láp póc számára nincs megfelelő élőhely. A második szakaszban dobozos gőtecsapdák kerültek kihelyezésre. Egy négyzetben minimálisan 9 csapdanapot voltak kint az eszközök. A négyzetekben a jelenlét igazolása és nem a mennyiségi becslés volt a cél. A harmadik szakaszban azokon a lápi póc élőhelyeken, ahol a csapdák nem fogtak példányokat, elektromos halászgéppel történt még adatgyűjtés. Eredmények: Felvételezési pontok száma: 181 db, felmért négyzetek száma: 283 db. A felmérés során a kitőzött célokat sikerült elérni, és megállapítani a lápi póc elterjedési területét. A vizsgálat során 13 négyzetben sikerült a faj tömegességét megállapítani. Ezeken a területek jellemzően jelentős mocsári és nyíltvízi területek szegélyzónái. A zárt nádasokban, és az összefüggő kolokánosban a póc száma lényegesen alacsonyabb.

Helyszíne: Izsáki Kolon-tó, Homokmégy, Öregcsertő, Császártöltés, Miske, Kecel. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás. Kutatást végzi: Vajda Zoltán, Agócs Péter (KNPI). Főbb eredményei: Izsákon állandó mintavételi helyszínen folyik a monitorozás, a többi helyszínen a jelenlét kimutatása volt a cél. Jelentés leadási határideje 2019. május.

Magyar futrinka (Carabus hungaricus) monitorozás

Helyszíne: Hajós, Homokmégy. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás. Kutatást végzi: Agócs Péter (KNPI). Főbb eredményei: Az élvefogó talajcsapdák 2018. szeptember 17-től október 17-ig, összesen 31 napon keresztül üzemeltek, nagyjából hetente kétszer történt a csapdák ellenőrzése, összesen 9 alkalommal. Az egyik vizsgálati helyszín Homokmégy, visszagyepesedett régóta felhagyott szőlők, a másik helyszín Hajósi kaszálók és löszpartok Természetvédelmi Terület, löszgyep fragmentum. Sajnos nem sikerült kimutatni a fajt egyik területen sem.

Skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) monitorozás

Helyszíne: Tázlár, Bócsa, Bugac. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás. Kutatást végzi: dr. Kovács Éva, Kőhalmi Fruzsina, Czitor Beáta, Somogyi István, Bakró-Nagy Zsolt, Takács Márta, Enyedi Róbert, Dóka Richárd, Bodor Zsuzsanna (KNPI). 

Nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) monitorozás

Helyszíne: Madaras, Nyárlőrinc. Forrása: TMF/334/9/2018. sz. AM támogatás. Kutatást végzi: Tamás Ádám, Albert András, Enyedi Róbert (KNPI). Főbb eredményei: Mintaterületeként 9 db vörösborral ellátott élvefogó palackcsapda működött, a fajra vonatkozó protokoll előírásának megfelelően. 

Szarvas álganéjtúró (Bolbelasmus unicornis) felmérés

Helyszíne: KNPI működési területén potenciális élőhelyek. Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás. Kutatást végzi: Enyedi Róbert (KNPI). 

Pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum-cervae) felmérés

Helyszíne: Felső-kiskunsági szikes puszta (HUKN20001). Forrása: KNPI saját költségvetés. Kutatást végzi: Danyik Tibor e.v. Főbb eredményei: A felmérés célja a pusztai gyalogcincér felmérése az igazgatóság működési területén, ismert és potenciális előfordulási helyeken, korábban vizsgált előfordulási helyek esetében az eredmények összehasonlítására, az állományok változásának nyomon követésére alkalmas mennyiségi adatokat szolgáltató módszer alkalmazásával. Élőhely-preferencia vizsgálat végzése. A pusztai gyalogcincér egyértelműen a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) uralta élőhelyekhez ragaszkodik, de az imágók más szikes élőhelyet is látogatnak (ritkán akár mézpázsitos szikfok is). A zárt füves területeket (ecsetpázsitos mocsárrétek, sztyepprétek) kerülik, illetve csak ritkán jelennek meg bennük. Az ÁNÉR-ben szereplő élőhelyek közül mindenekelőtt az ürmöspuszták (F1a) jelentik legfőbb élőhelyüket. Ezen kívül gyakrabban megtalálhatók az üde mézpázsitos szikfokokban (F4) valamint padkás szikesek és szikes tavak iszap és vaksziknövényzetében (F5). Kedvelik a mozaikos, növényzetmentes csupasz talajfelszínekkel tagolt szikes pusztákat. A felmérés során számos korábban jelzett élőhelyfoltban nem találták meg a pusztai gyalogcincér példányait. Ez magyarázható az egyes évek kedvezőtlen hidrológiai és időjárásai viszonyaival. 2015-ben, bár kis egyedszámmal, de a faj jelen volt szinte valamennyi ismert és alkalmasnak vélt élőhelyén. Ezt követően 2016-ban látszólag nőtt az egyedszám, legalábbis a felmért, kisebb számú élőhely alapján. 2017 tavaszán szokatlanul hamar érkezett a felmelegedés és kezdődött meg a vegetációs periódus. Ennek következtében a faj rajzási periódusának második felében már nem sikerült kimutatni az élőhelyein. 2018-ban ismét egyedszám-csökkenés volt érzékelhető. Az állományok méretében megfigyelt változások és dinamikájuk tetten érhető az élőhelyeken előforduló többi gyalogcincérfajnál is. A faj eddig ismert elterjedési területét a vizsgálatok sikeresen bővítették nyugati és déli irányba. Az új élőhelyek és populációk Dömsöd, Tass, Szalkszentmárton és Szabadszállás térségében találhatóak. Több mint 10 ponton sikerült új előfordulási adatot rögzíteni. A faj súlyponti elterjedése Kunszentmiklós külterületére esik, keleti és délkeleti (Kunbábony) irányba, valamint Dömsöd felé északnyugati irányba elnyúlóan. A korábbi vizsgálatokból már tudjuk, hogy a faj igen kis kiterjedésű, izolált élőhelyfoltokban képes hosszabb távon fennmaradni. Ezen élőhelyek kiterjedése olykor csupán 20-30 m2. Ilyen élőhelyfoltokat ismerünk az elterjedési terület déli és nyugati peremén. A pusztai gyalogcincér kedveli a mozaikos élőhelyszerkezetet, a növényzetmentes csupasz talajfelszínekkel tagolt szikes pusztákat. A faj számára kulcsfontosságú habitatfoltok a kis kiterjedésű és szigetszerű ürmös foltok a komplexen belül. A lárvális fejlődés helyéül szolgáló élőhelyek növényzete nem zárt, szabad, avaros vagy mohás talajfelszín mindig megtalálható 5-15%-os borítási értékben. A vegetáció szerkezete szellős, az állományok magassága alacsony, jellemzően nem haladja meg a 15 cm-t. Az élőhely alkalmasságát jelző növényfajok: sziki üröm (Artemisia maritima), sovány csenkesz (Festuca pseudovina), puha rozsnok (Bromus mollis), sziki útifű (Plantago maritima), kakukkfű fajok (Thymus sp.). Az élőhely alkalmatlanságát jelző növényfajok: bárányparéj (Camphorosma annua), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), sziki mézpázsit (Puccinellia limosa), mocsári csetkáka (Eleocharis palustris), korai sás (Carex praecox), pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum), mocsári sarlósmoha (Drepanocladus aduncus), réti szittyó (Juncus compressus).

Nedves élőhelyek lepkefajainak monitorozása

Forrása: TMF/334/9/2018 sz. AM támogatás. Kutatást végzi: a felméréseket a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság koordinálta. Az adatok még nem állnak a KNPI rendelkezésére. Jelentés leadási határideje 2019. június.

Magyar színjátszólepke (Apatura metis) monitorozása

Helyszíne: Apostag.

Ezüstsávos szénalepke (Coenonympha oedippus) monitorozása

Helyszíne: Kunadacs.

Vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius) monitorozása

Helyszíne: potenciális élőhelyek a KNPI területén.

Hangyaboglárka fajok (Maculinea spp.) monitorozása

Helyszíne: Kunpeszér.

Magyar ősziaraszoló (Chondrosoma fiduciarium) kimutatása

Helyszíne: Homokhátság legjobb állapotú homoki sztyepprétjei. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: szakreferensek, természetvédelmi őrszolgálat tagjai (KNPI). Főbb eredményei: A magyar ősziaraszoló közösségi jelentőségű lepkefajnak két, néhány évtizedes előfordulási adata ismert a KNPI működési területéről. Az ezredforduló óta a KNPI több célzott imágó felmérést is elvégeztetett, olyan szakemberekkel, akik a másutt élő, aktuálisan ismert állományait is figyelemmel kísérik, ám ezek a próbálkozások nem vezettek eredményre. A pontosan nehezen behatárolható, és igen rövid rajzási időszak miatt az Igazgatóság a lárvastádiumban történő kimutatást kísérelte meg 2017-2018-ban, 9 térségben (Kunadacs, Kunpeszér, Ásotthalom, Imrehegy, Kéleshalom, Pirtó, Ballotaszállás, Bodoglár, Hajós), a faj számára megfelelő élőhelyeken fűhálózás alkalmazásával. Fotódokumentáció készült a lárvákról. A gyűjtések során 54 Macrolepidoptera azonosítását végeztük el, hét védett faj kimutatására került sor. Magyar ősziaraszoló nem került elő egyik területről sem.

Széki lile (Charadrius alexandrinus) felmérés

Helyszíne: KNPI működési területe. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: dr. Pigniczki Csaba (KNPI). Főbb eredményei: A széki lile Magyarország egyik legerősebben veszélyeztetett fészkelő madárfaja. Fészkelő állománya a folyamatos, 1960-as évektől napjainkig tartó állománycsökkenés miatt az eltűnés szélén áll.  A 2017. és 2018. június 15. közötti időszakban a Kiskunságban fészkelő állomány felmérése volt a cél. A széki lile elsősorban a legeltetett szikes területek fészkelő madárfaja, ugyanakkor kis számban, az utóbbi években rendszertelenül lecsapolt halastómedrekben is megtelepedett. Így a faj állományának felmérése érdekében a szikes területeket, halastavakat kereste fel a felmérő.  2017-ben a Kiskunságban mindössze 2 pár széki liléről volt tudomásunk. Egy nagy fiókákat vezető család bukkant fel a fülöpszállási Kelemen-széken, illetve 1 pár kotlását figyelték meg a szabadszállási Kis-réten. 2018-ban a széki lile bár kis számban jelen volt a Kiskunságban, nem sikerült fészkelő párokat, fiókás családokat találni. A legnagyobb gondot a legeltetés elmaradása jelenti: ennek következtében a táplálékbázis csökkenhet, a területen olyan vegetációs folyamatok indulnak el, melyek a faj lehetőségeit rontják, felnő a sziki mézpázsit, a nádas, a növényzet elkezd záródni. A kedvezőtlen vegetációs folyamatokat a szikes területre kiömlő édesvíz tovább rontja, mivel a nád előretörését segíti. A szikes tavakon a kedvezőtlen vegetációs folyamatok megfelelő legelőnyomással visszafordíthatóak. További komoly gondot jelent a predáció, így a borz, róka, vaddisznó, varjúfélék által okozott pusztítás. A felsorolt fajoknak búvóhelyet biztosító nádasok és sűrű ezüstfás állományok megszüntetése, felszámolása a szikeseken fontos kezelési feladat. A legeltetés kapcsán érdemes a fészkelési időben olyan zavartalan területeket hagyni, melyet egyáltalán nem járnak a jószágok, a gulipán kapcsán erre a Zab-széken volt kedvező tapasztalat 2018-ban.

Fokozottan védett madárfajok állományának felmérése 2018-ban

Helyszíne: Felső Kiskunság. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: Turny Zoltán e.v. Főbb eredményei: A feladat során a hamvas rétihéja, a kígyászölyv és az ugartyúk állományának felmérése valósult meg a Felső-Kiskunság területén. Mindhárom faj esetében jelentős eredmények születtek, például az ismert kígyászölyv fészkek száma ötre nőtt az elmúlt években a KNPI működési területén. A feladat célja a gazdálkodás okozta esetleges károk megelőzése.