Peszéradacsi-rétek

Területe: 5757 ha

Életföldrajzi tájegység: Turján-vidék

A nemzeti park e mozaikja a Duna-Tisza köze egyik, már a nevében is legkülönlegesebb részén fekszik. A Turján-vidék ez, amely a hajdani rendszeres, tartós vízborításnak és a korábbi birtokrendszernek – mivel 200 éven át Koháry-Coburg hercegi uradalom része volt - köszönheti, hogy természetközeli állapotában maradt. A XX. század közepéig a térségre a külterjes állattartás volt a jellemző. Erre utalnak a régi elnevezések is: Gulya-, Ménes-, Tehén-járás, Széna-dűlő, Csíkfogó, (Farkas) Ordító, Daruköltő-turján.

Növényegyütteseiben a mélyebb fekvésű részeken megmaradt nádasoknál jóval gyakoribbak a lápos réti talajokon kialakult magassásosok-zsombékosok. Ilyen helyen él a tőzegpáfrány, a sárga nőszirom, a mocsári gólyahír. A talajvíz csökkenésével az üde láprétek rovására teret nyertek a kékperjés vagy kiszáradó láprétek. Itt bontják szirmaikat a terület legszínpompásabb virágai, az orchideák. A gyakoribb fajok, mint a mocsári kosbor, a vitézkosbor, a hússzínű ujjaskosbor mellett olyan ritkaságok is élnek itt, mint a légybangó vagy a szarvasbangó. A legmagasabb térszinteken sztyepprétek a jellemzők. Itt fedezték fel a világviszonylatban is ritkának és veszélyeztetettnek számító mocsári kardvirágot.

Amilyen jól kutatott a Turján-vidék növényvilága, olyan sok meglepetést tartogathat az állatvilág, főleg az ízeltlábúak kutatása. A virágos réteket járva szembetűnik, hogy milyen sokszínű a gyepek lepkefaunája. A ritkább fajok közül találkozhatunk itt a vérfű hangyaboglárkával és a szürkés hangyaboglárkával is. Itt él Európa legnagyobb hártyásszárnyúja, az óriás tőrösdarázs, melynek testhossza meghaladja a 4 cm-t is.

Az élőhelyek változatossága miatt a Duna-Tisza köze szinte minden gyíkfaja előfordul, még a jégkorszaki maradványfajként nyilvántartott elevenszülő gyík is, de ez a hüllők két ritka faja, a rézsikló és a fokozottan védett rákosi vipera élőhelye is. A Turján-vidék táplálékláncának csúcsát a madarak foglalják el. Előfordul itt az egész Duna-Tisza közén gyakori vörös vércse, a kuvik, a fehér gólya, a mezei pacsirta és a gyurgyalag is. Rendszeres fészkelő a hamvas rétihéja, de ha szerencsénk van, szemünk elé kerülhet a puszták legnagyobb madara, a túzok is.