Hírek, aktualitások

Újjáéled a Körtvélyesi Holt-Tisza

Március 22. a víz világnapja

Az ivóvíz és az egészséges vízi életközösségek értéke felbecsülhetetlen, létünk alapja. Mindenki tudja, hogy víz nélkül nincs élet, mégis bolygónk számtalan helyén a vízhiány a legfeltűnőbb jele a világunkat fenyegető ökológiai válságnak. A fogyatkozó vízkészletnek mi is tapasztaljuk a jeleit itt, a Homokhátságon. A Kiskunságban a szikes tavak láncolata, a Duna és a Tisza menti ártéri területek még mindig páratlan természeti kincseknek adnak otthont. Ám nem csak jövőnk, de a jelenünk is azon múlik, hogyan gazdálkodunk a meglévő vízkészletekkel, hogyan óvjuk, hogyan tartjuk meg és hasznosítjuk őket.

A víz világnapja alkalmából íme egy cikk Albert András természetvédelmi őrkerület-vezető tollából, hogyan juttatunk majd vizet az idén 50 éves Mártélyi Tájvédelmi Körzet legértékesebb magterületére, hogy a szárazabb időszakokban is megőrizze a terület különleges vízi- és mocsári élővilágát.

Újjáéled a Körtvélyesi Holt-Tisza

Írta: Albert András, természetvédelmi őrkerület-vezető

A folyók megzabolázása átalakította a tájat

Az alföldi táj gazdag élővilágát és a benne élő, alapvetően önellátó, extenzív tájhasználatra berendezkedett emberek létfeltételeit a természeti erők évezredek alatt fokozatosan formálták. Ehhez képest a 19. századi folyószabályozás robbanásszerűen gyors tájátalakítást hozott. A lecsapolás és ármentesítés során alig egy évszázad alatt az Alföld vizes élőhelyeinek 90%-a eltűnt. A Tisza árterének hajdani természetes felszíni formáit (fokok, erek, laposok, laponyagok, hátak és „hegyek” szövevényét) kettévágták az árvízvédelmi töltések és így létrejött az intenzív mezőgazdaságnak és iparnak teret adó, ún. mentett oldal. 

A hullámteret ugyanakkor egyre magasabban és egyre rendszertelenebbül önti el az áradó folyó, ami egyáltalán nem kedvez az intenzív mezőgazdaságnak. Ma már kevés ember „éli” ezt a vidéket, első pillantásra talán ezért tűnik ősvadonnak a gátak közötti „zöld folyosó”. A kisebb emberi zavarásnak köszönhetően számos ritka, háborítatlanságot igénylő állatfaj talál otthonra ezen a tájon. Különösen igaz ez ott, ahol valamilyen oknál fogva távolabb építették a folyótól az árvízvédelmi gátat. A Mártélyi Tájvédelmi Körzet ilyen hely. 

Aki térképen szemléli, annak a hullámtér alakjáról a Kis herceg kígyója juthat eszébe, amely lenyelte az elefántot. Az elefánt fara, és a feje búbja a két hullámtéri holtág gáthoz simuló kanyarulata. Ormánya a Körtvélyesből délre, a Tére-fokon keresztül kiágazó Tére-ér. 

A Tisza szabályozásának szabadtéri múzeuma

Jövőre lesz 50 éve, hogy megalakult a Mártélyi Tájvédelmi Körzet. Alapító okirata szerint: „A folyószabályozás sajátosan magyar tájtípust hozott létre a hullámtérben. A Mártélyi Tájvédelmi Körzetet feladata a Tisza-szabályozás szabadtéri emlékmúzeumaként ennek megőrzése.” A feladat fél évszázad alatt mit sem veszített fontosságából. 

A tájvédelmi körzet legértékesebb magterületének tekinthető Körtvélyes térségében a mai napig jól nyomon követhetően kirajzolódnak a folyószabályozás előtti vízrendszer maradványai. 

A nagy kiterjedésű és összefüggő hullámtérben régebben virágzott a fokgazdálkodás, óriási volt a halbőség és gazdagon teremtek a Tisza által öntözött ártéri gyümölcsösök. Mindez meghatározta Hódmezővásárhely és a tágabb környék lakosságának mindennapjait. Áradáskor a fokok, a hozzájuk csatlakozó csatornák, erek és kubikgödrök lassan feltöltődtek vízzel, majd amikor a víz kezdett visszavonulni, a fokokat elzárták és a csapdába esett halakat könnyedén kifogták. A levonuló ár nyomán a hullámtérben dús legelők sarjadtak, így a halászat, a legeltetés és a gyümölcstermesztés olyan ritmusban zajlott, ahogyan azt a folyó diktálta. A fokgazdálkodás nagyszerűen alkalmazkodott a dinamikusan változó természeti adottságokhoz, miközben árvízvédelmet is biztosított. 

A 19. századi folyószabályozás után itt országos viszonylatban is jelentős, nagy, összefüggő hullámtéri területen őrződött meg a régi vízhálózat formája. Ezek a hullámteret elöntő tiszai áradások idején újraéledve ma is jelentős szerepet játszhatnának a „nagyvízi levonulási sáv” hatékony működésében: azaz az áradó víztömeg levezetésében. Jelen állapotukban azonban alig alkalmasak erre. 

Sebes-fok, elöntött kubik
Sebes-fok, elöntött kubik. Fotó: Albert András

Megindult a beerdősülés és a feltöltődés, megfogyatkoztak az itt élő növény- és állatfajok  

A hullámtérben, a fokgazdálkodásnak is köszönhetően kialakult mozaikos táj, és sokszínű élővilág azonban gyökeresen megváltozott, miután megszűnt az ártéri gazdálkodás. Bár csaknem fél évszázada védelem alatt áll, mára már egyértelművé vált, hogy az ilyen területeken a magára hagyás nem működik. Különösen a kilencvenes évek végétől figyelhető meg az, hogy legeltetés és művelés nélkül a hullámteret benövik az agresszívan terjedő fásszárú növények. Megállíthatatlanul terjed az Észak-Amerikából származó gyalogakác és zöld juhar; áthatolhatatlan dzsungelt alkotnak a fákon a parti szőlő indái. A kefe sűrűségű gyalogakácos bozótban nagyon lelassul a víz áramlása, a mozgási energiáját elvesztett víz pedig megszabadul a terhétől: lerakódik a lebegtetett hordalék. Részben ezért, részben a szállított hordalékhoz képest túl kicsi hullámtér miatt az utóbbi 50-70 évben felgyorsult a feltöltődés. Ez a folyamat, ha nem avatkozunk be, el fogja tüntetni  a vizek levezetésében és tárolásában fontos szerepet játszó hullámtéri medreket.

Sajnos mindezek hatására a terület élővilága is megcsappant. A 20. század utolsó évtizedéig a Körtvélyesi térség jelentős táplálkozó-, és szaporodóhelye volt az őshonos halfaunának, a vízi makro-gerincteleneknek, pl. kérészeknek, szitakötőknek, rákoknak, csigáknak, és az őket fogyasztó vízimadarak tömegeinek. A legutóbbi évek adatai azonban jól szemléltetik, hogy a tájhasználat megváltozásával ez is változott. Az élőhelyromlás következtében megfogyatkozott  a terület vízimadár-állománya, ami egyben a többi élőlénycsoport populációjának csökkenését  is jól jelzi.     

fekete gólya áll a vízben
Fekete gólya

A hatékony vízkormányzás a sokszínű élővilág megőrzésének kulcsa

A kedvezőtlen folyamatok megállítására olyan lépéseket kellett kidolgozni, amelyek a természetvédelem, az árvízvédelem és az erdőgazdálkodás érdekeit egyaránt  szem előtt tartják. Egy 2017-ben indult KEHOP projekt fő célja, hogy minél hosszabb ideig, szabályozható módon sikerüljön vizet juttatni a hullámtéri fok- és mederhálózatba. Így azokon a mélyfekvésű területrészeken, amelyek korábban gyakran kiszáradtak, és ahol teret nyertek az idegenhonos növények, várhatóan helyreállnak majd a tájra jellemző  mocsárrétek és ártéri magaskórósok.  Az évről-évre feltöltött sekély, mozaikos vizes élőhely természetes ívóhelyet biztosít az őshonos halfaunának. Emellett javulni fognak a mocsári teknősök, vidrák, bakcsók, rétisasok, barna kányák, fekete gólyák életfeltételei is, amelyek egytől fontos Natura 2000 jelölő fajok. 

A KEHOP projekt keretében olyan vízi műtárgyakat épít ki, illetve rekonstruál a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, melyek száraz időszakban a víz megtartását, áradások időszakában megnyitva pedig a hatékony levonulást segítik. 

Körtvélyesi Holt-Tisza látkép
A Körtvélyesi Holt-Tisza vízellátása javulni fog. Fotó: Albert András

A természeti értékek hosszú távú megőrzése és a nagyvízi levonulási sáv hatékony működtetése érdekében a mindenkori tiszai vízállástól függetlenül, megújuló energia felhasználásával szeretnénk kis mennyiségű vizet juttatni a Körtvélyesi Holt-Tiszába. A vízmozgás szabályozásának központi eleme egy, a Tiszára telepített szivattyús hajómalom lesz, amely a folyó megújuló mechanikai energiáját, ill. alternatív lehetőségként napenergiát használva egy kisebb teljesítményű szivattyút üzemeltet majd folyamatosan, további energiaköltség és széndioxid-kibocsátás nélkül. Az így kiemelt hordalékszegény víz októbertől májusig folyamatosan pótolja a körtvélyesi élőhelyrendszer (a holtág és a hozzá kapcsolódó Horgas-tó, Sebes-fok, Csala-fok, laposok és kubikok) vizét. 

A hajómalom első látványterve

A projekt keretében a holtághoz közvetlenül csatlakozó kisebb-nagyobb csatornákat kikotorják, az erdei utak alatt átfolyókat és átereszeket építenek ki, valamint szabályozhatóvá teszik a holtág alsó végén található Tűfarok vízszintjét. Ezekkel együttesen nemcsak a vízi- és mocsárvilág éled újjá, hanem sokkal szabályozottabban és hatékonyabban lehet elteríteni az áradáskor érkező nagy mennyiségű vizet. A kiépített műtárgyak a térségben gazdálkodók érdekeinek figyelembe vételével szabályozzák a maximális hullámtéri vízszintet a felesleg visszavezetésével a folyóba.

Az „Egy fenntartható, természetkímélő tájhasznosítás újjáélesztése: a fokgazdálkodás XXI. századi lehetőségeinek megteremtése a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben” című KEHOP-4.1.0-15-2016-00070 pályázat támogatási összege: 200 000 000 Ft. Kedvezményezett a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. Bővebb információ: www.knp.hu/kehop-palyazataink