Vizesélőhely-rekonstrukciók hatása a kétéltűekre a Felső-Kiskunságban
Nemrég jelent meg kollégáink írása a Global Ecology and Conservation folyóirat legfrissebb számában. A cikk szerzői a Felső-kiskunsági turjánvidéken végzett élőhelyrekonstrukciók hátékonyságát elemezték, valamint a helyreállítási munkák kétéltű-populációra gyakorolt hatását vizsgálták. Wenner Bálint (a publikáció első szerzője) összefoglalóját alább olvashatják:
A kétéltűek az egyik legveszélyeztetettebb élőlénycsoport napjainkban, amelynek fő oka az élőhelyeik, valamint az alkalmas szaporodóhelyek elvesztése. Az alföldi vizes élőhelyek mezőgazdasági célú lecsapolásának következtében számos meghatározó kétéltűélőhely eltűnt, a fennmaradókat pedig tovább fenyegeti a klímaváltozás és a helytelen vízgazdálkodás miatti kiszáradás. Ezen hatások ellensúlyozása, valamint a lápi élőhelyek kiterjedésének növelése érdekében 13 helyszínen összesen 23 láptómedencét állítottunk helyre kotrással korábbi rekettyefüzesek helyén a Felső-kiskunsági turjánvidéken jelenleg is zajló rákosivipera-védelmi LIFE-projekt keretében. A munkálatok során - elősegítve a lápi növényzet regenerálódását a rekonstruált láptavakban - iszapot, valamint szénát hoztunk a természetes állapotú vizes élőhelyekről.
Ezekben a rekonstruált láptavakban, valamint a fennmaradt természetes turjánfoltokban és a mesterséges csatornákban vizsgáltuk a kétéltűek jelenlétét 2024 tavaszán, továbbá az iszaptranszfer, a szénaterítés, és egyes élőhelyi paraméterek (vízmélység, növényzeti borítás, növényi fajgazdagság) kétéltűekre gyakorolt hatásait is elemeztük. A korábban kiszáradó természetes vizes élőhelyekhez képest magasabb volt a kétéltűek élőhelyfoglaltsága (jelenlétük valószínűsége) a csatornákban, ám a legmagasabb a rekonstruált láptavakban volt. A későn szaporodó fajok (például a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)) szinte kizárólag a rekonstrukciókban és egyes mesterséges csatornákban maradtak fent a területen.
Mind az iszapáthordás, mind a szénaterítés pozitív hatással volt a kétéltűek jelenlétére. Bár az egyes fajok preferenciái jelentősen eltértek, a vízmélység (ami szorosan összefügg a vízzel borított időszak hosszával) a legtöbb faj jelenlétére pozitív hatással volt.
Hiánypótló munka jelent meg a hazai síkvidéki élőhely-rekonstrukciók lehetőségeiről és tapasztalatairól
