Hírek, aktualitások

Vízmegtartás a Felső-kiskunsági-pusztán

Közel 140 km üzemen kívüli csatornát és gátat, továbbá az ezekhez kapcsolódó műtárgyakat és egyéb tájsebeket számolt fel a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a Felső-kiskunsági-pusztán, Apaj környékén európai uniós támogatásból, 420 655 896 Ft felhasználásával.

A Felső-kiskunsági-puszta jellegét évszázadokon át a vizes élőhelyek adták meg. Ezekhez igazodott a legeltetéses állattenyésztés és ez alakította ki a vidék sajátos élővilágát is. A Felső-kiskunsági-puszta területe a Hortobágy után a második legnagyobb összefüggő szikes puszták és vizes élőhely láncolatokat magába foglaló térség, amelynek kiterjedése mintegy 11.064 ha.

A felső-kiskunsági szikes pusztákon az 1950-es és 60-as években zajlott nagytérségi vízrendezés és a sóderbányászat lényegében megszüntette a nagy kiterjedésű, tartós belvizeket, és jelentős mértékben leszállította a talajvizet. A területen maradó, a lehulló csapadékvíz miatti kisebb belvizek mielőbbi, főcsatornákba való elvezetését további lokális hatású mesterséges csatornákkal, természetes mélyedésekbe vájt vápákkal gyorsították, és tiltókkal akadályozták meg a vizek visszaáramlását. Esetenként pedig a víz áramlását akadályozó, a terepszintből kiemelkedő vonalas létesítményeket hoztak létre: rizskalitkákat és halastavakat alakítottak ki, utakat emeltek. Mindennek célja a mezőgazdasági tevékenységek eredményességének javítása volt.

Számos negatív hatással járt a vízrendezés

A mára már használaton kívüli töltések akadályozzák a felszíni vízmozgást, az enyhén lejtő térszínen megváltoztatják a lefolyási viszonyokat. A felszíni vizek eloszlása így sokkal egyenlőtlenebb a természetes viszonyokhoz képest, mivel a lefolyási irányra merőleges töltés mögött az áramló víz torlódik, míg az ellentétes oldal vízellátottsága romlik.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság legfontosabb célja a terület vízháztartási viszonyainak javítása volt azáltal, hogy megszüntették a víz mozgását befolyásoló, mesterséges vonalas létesítményeket, ugyanis a természetes ökológiai folyamatokat hátrányosan befolyásolja a területen jelenlévő árok és töltésrendszer.

A felszínből kiemelkedő magas vezetésű csatornák és töltések számos madárfaj életét befolyásolták.  Azzal, hogy csökkentik a belátható térrészt, a zavarásra érzékeny túzok és ugartyúk számára kedvezőtlenebbé váltak a környezetei feltételek. A töltések és csatornák, valamint az ott megjelenő tájidegen keskenylevelű ezüstfa kedvezett a védett madárfajok tojásait és fiókáit tizedelő ragadozók megtelepedésének. A szarka és a dolmányos varjú számára fészkelési lehetőséget biztosítanak a fák, a róka és a borz pedig könnyebben ki tudják alakítani kotorékaikat a csatornák és a töltések oldalában.

túzok
A túzok a nagy kiterjedésű, nyílt pusztai élőhelyek madara. Azt szereti, ha jól belátja a környezetét, „végtelen horizont” veszi körül. Fotó: Gyuricskáné Balogh Ágnes
varjúfióka
Az ezüstfák fészkelési lehetőséget nyújtottak a védett madárfajok tojásait és fiókáit dézsmáló dolmányos varjúnak. Fotó: Lóránt Miklós

A töltésekkel párhuzamosan futó árkok összegyűjtik a felszíni és a felszín alatti vizeket, ezáltal a szomszédos területsávokban a talaj szárazodását okozva, mivel nyílt vízfelszínt képezve gyorsan elpárolog a víz, ahelyett, hogy a talajba szivárogna be. A szárazodással járó ökológiai átalakulások nem csak a növénytársulásokat érintik kedvezőtlenül, de többek között a kékvércse, piroslábú cankó, nagy goda és az ugartyúk életkörülményeit is nehezítik azáltal, hogy csökken a rendelkezésre álló táplálék mennyisége, vagy a fészkelésre alkalmas területek nagysága.

A talajvízszint befolyásolása a Felső-Kiskunság unikális jellegét adó szikességre is negatívan hatott. A talajvízből kapillárisan szállított sók magas talajvízszint esetén a talaj felső rétegében, illetve a talajfelszínen válnak ki, kedvező élőhelyi feltételeket teremtve a sótűrő és sókedvelő növény- és állatvilág számára.  Amennyiben a talajvízszint akár 10-20 centiméterrel is mélyebbre kerül, a sókiválás már nem a felszínen, illetve a felszín közelében történik meg, hanem a talaj mélyebb rétegeiben, minek következtében a talaj és annak növény- és állatközösségei is átalakulnak.

Nem véletlen hát, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság prioritásként kezeli a terület egykori vízrajzának lehetséges mértékű helyreállítását, a természetes vízjárás visszaállítását. Erre adott lehetőséget egy, az Európai Unió által finanszírozott a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) keretében megvalósított nagyszabású projekt, melynek eredményeként felszámolásra került a víz mozgását befolyásoló, mesterséges vonalas létesítmények jelentős része.

Apaj mellett, a hazai túzokállomány egyik legfontosabb élőhelyén csaknem 3000 hektár területen megtörtént mintegy 140 km üzemen kívüli csatorna betemetése és gát elbontása, a csatornákhoz kapcsolódó műtárgyak megszüntetése, valamint egyéb gödrök és tájsebek eltüntetése.

A beruházással érintett területen nagy mennyiségben találhatók tájidegen özönnövények is (ezüstfa és egyéb cserjék), a nemzetipark-igazgatóság ezeket is eltávolította és minimalizálni igyekszik az újratelepedésüket.

munka
Csatornabetemetés Apajpusztán. Fotó: Vajda Zoltán
Betemetett csatorna a projektterületen. Fotó: Kiss Mónika

A túzok azonnal, a növényzet később reagál

A beavatkozások pozitív hatásai élőlény-csoportonként különböző időtávlatban fognak jelentkezni. Érdekes módon a változásokra a puszta legfélénkebb élőlényei reagáltak leghamarabb. A megváltozott arculatú táj nem csak az emberi szem számára vált természetesebbé, hanem a túzokoknak is elfogadhatóbb lett. Hamar birtokba vették azokat a pusztarészeket is, ahol korábban nem, vagy csak elvétve fordultak meg. A „végtelen horizont” számukra a biztonságot jelenti: könnyebb észrevenni a ragadozókat vagy akár a közeledő embert is.

A többnyire tájidegen fákból álló facsoportok, fasorok eltűnésével jelentősen csökkent a szarkák és a dolmányos varjak fészkelési lehetősége, ezáltal az általuk kifejtett predációs nyomás is csökkent például a földön fészkelő madarak esetében. Természetvédelmi szempontból hasonlóan pozitív változás a területen élő és kotorékot építő rókák és borzok számának csökkenése, mely nem csak az intenzív gyérítésnek köszönhető, hanem a kotorék kialakítására alkalmas mesterséges felszíni formák eltűnésének is. Az új körülményekre leglassabban a növényzet fog reagálni, pozitív változásokat néhány év múlva tapasztalhatunk először az egykori szikes növényzeti zónák visszarendeződésében.

A beavatkozásokkal tehát nem csak növekedett a túzok és más pusztai madarak élőhelye, de a ragadozók számának csökkenésével az életfeltételeik is jelentősen javulnak majd.

A felszíni vizek természeteshez közelítő állapota pedig kedvező fészkelési feltételeket teremt majd olyan fokozottan védett és Natura 2000 jelölő fajok számára, mint a piroslábú cankó és a nagy goda.   

A projekt a Széchenyi 2020 program keretében, „Csatornák, rizskalitkák, tájsebek, tanyahelyek felszámolása, tájba illesztése a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén” című VEKOP-4.2.1-15-2016-00007 támogatásból valósul meg.

bontás
Az elbontott töltés nem akadályozza többé a víz áramlását. Fotó: Vajda Zoltán