Tikkadt szöcske vagy sáska?

„Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta” – írja Arany János Toldi című elbeszélő költeményében.

Az utóbbi hetekben megtapasztalhattuk a nyári nap égető melegét, mely már Arany idejében is ismert volt az alföldi pusztákon. Aki természetközeli gyepeken jár, az tikkadt szöcskenyájakkal is találkozhat… vagy mégsem?

Bár a köznyelv Arany Jánoshoz hasonlóan gyakran szöcskeként emlegeti a fűben ugráló, mindenki által jól ismert pár centiméteres rovarokat, és sáskaként a nagyobb, zöldes színezetű, lassan mozgó lényeket, a tudományos nyelvben más szóhasználat az elfogadott.

De akkor hogyan is állapítsuk meg, hogy szöcskét vagy sáskát látunk?

Legegyszerűbb a csápok hosszúsága alapján elkülöníteni egymástól a két csoportot: a sáskák csápja igen rövid, hossza nem éri el a testhossz felét. Ezzel szemben a szöcskék csápostora gyakran az állat testénél is hosszabb.

Egy másik szembetűnő eltérés a nőstények esetében a szöcskék jól látható, hosszú tojócsöve, melyről az alrend (tojócsövesek – Ensifera) is kapta a nevét. Ebbe a rendszertani csoportba tartoznak még a szöcskék közeli rokonai, a tücskök is. A nőstény sáskáknak ugyanakkor csak rövid, alig látható tojókampói vannak, erre utal az alrend neve (tojókampósok – Caelifera) is.

Visszatérve Arany tikkadt szöcskenyájaira, elmondható, hogy feltehetően sáskákra gondolt, ugyanis inkább erre a csoportra jellemző a tömeges megjelenés (jobb állapotú gyepeken sétálva akár minden lépésünkkel felriaszthatunk néhány egyedet), és a száraz, napos időben mutatott aktivitás. Nem kizárt persze, hogy Toldi Miklós talpa alatt a sáskák között néhány szöcske is odébbugrott, ugyanis mind a két alrend képviselői között találunk szárazságkedvelő és nedvességigényesebb fajokat is.

Írta: Somogyi Júlia