Ritkán látható pillanatot örökítettünk meg! - Kígyászölyv eteti fiókáját Bugacon

A kígyászölyv hosszú távú vonuló, táplálékspecialista faj, amelynek hazai állománya igen ritka. Az egyedek többsége ebben az időszakban már meg is érkezett telelőterületére, kisebb részük még úton van Afrika felé. A faj költési időszaka április közepétől egészen augusztus közepéig tart. A fészkek alatt felhalmozódó táplálékmaradványokat, valamint a genetikai vizsgálatokhoz szükséges vedlett tollakat szeptemberben gyűjtjük be, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a madarak zavarását.

A kígyászölyvek költés utáni ellenőrzését végezték munkatársaink a Bócsa-Bugac védett terület nyáras-borókás élőhelyén, amikor váratlanul egy kígyászölyv szállt le tőlük mindössze 10 méterre, és hangos kiáltozásba kezdett. A területen fészkelő 1–3 pár kígyászölyv (Circaetus gallicus) a faj hazai síkvidéki állományához tartozik. Ezek a madarak előszeretettel építik fészküket a Duna és a szél által egykor kialakított homokbuckák magasabb pontjain telepített fenyvesekben.

Nem ritka azonban, hogy a már teljesen kifejlett, röpképes fiatalokat a szülők egészen októberig etetik. Mivel a kígyászölyvek évente mindössze egy tojást raknak, és rendszerint egyetlen fiókát nevelnek fel, emberi szemmel nézve talán nem is meglepő ez a hosszan tartó szülői gondoskodás. Munkatársainknak sikerült megörökíteniük, amint egy ilyen, még az öreg madarak gondoskodására támaszkodó fiatal példány átveszi a zsákmányt – feltehetően egy vízisiklót – az egyik szülőjétől.

A felvételen az öreg hím madár csőrében a kígyóval érkezik a kiszáradt fenyőre (majd később elrepül). A fiatal madár vízszintes tartásban, szárnyaival enyhén csapkodva és sípoló hangot adva kéri tőle a zsákmányt. Ez után néhány pillanatra látható, ahogy a 20-30 cm-es sikló eltűnik a fiatal madár csőrében.

A videó itt tekinthető meg

A megfigyelés nemcsak különleges élményt jelentett, hanem kutatási szempontból is értékes információkkal szolgál. A fészkek alól begyűjtött táplálékmaradványokat – például pikkelyeket, csigolyákat és koponyacsontokat – később azonosítjuk, így tovább bővülhet a faj zsákmányállatairól rendelkezésre álló ismereteink köre. A vedlett tollakból kinyerhető DNS segítségével pedig a kutatók a hazai és más európai kígyászölyv-állományok genetikai jellemzőit hasonlítják majd össze.

Szöveg: Turny Zoltán, Soós Bence

Felvétel: Soós Bence