Imrehegy-kiskunhalasi homokbuckák természetvédelmi terület
Területe: 225,93 ha
Védetté nyilvánító jogszabály: 24/2023. (VI. 5.) AM rendelet
Életföldrajzi tájegység: Illancs
Az Imrehegy és Kiskunhalas külterületén fekvő természetvédelmi terület a Duna–Tisza köze egyik jellegzetes homokvidékének, az Illancsnak természeteshez közeli állapotban fennmaradt tájrészletét őrzi. A táj arculatát elsősorban a szél által formált homokbuckák, valamint a futóhomok és a lösz természetes felszínformái határozzák meg. A változatos domborzatú buckavidék nemcsak tájképi szempontból értékes, hanem számos, mára jelentősen visszaszorult homoki élőhelynek is otthont ad.
A védett terület legfontosabb természeti értékei a Duna–Tisza közére egykor jellemző, nagy kiterjedésű homoki élőhely-együttesek fennmaradt maradványai. Kiemelkedő jelentőségűek a zárt homoki sztyepprétek, az évelő nyílt homoki gyepek és a borókás-nyárasok, amelyek mozaikos elhelyezkedésükkel változatos erdőssztyeppi tájat alkotnak. A természetközeli gyepek mellett őshonos fafajokból álló erdőfoltok és cserjések tovább növelik a terület élőhelyi változatosságát. A homoki gyepek különösen gazdag növényvilágot őriznek. A terület kiemelkedő botanikai értékei közé tartozik a tavaszi hérics, a közönséges csikófark, a homoki kikerics és a homoki nőszirom. Mellettük olyan jellegzetes és ritka homoki növények is előfordulnak, mint a homoki fátyolvirág, a kései szegfű, a homoki cickafark, a homoki csüdfű, a homoki vértő, a pusztai meténg és a kék szamárkenyér. A változatos homoki élőhelyek értékes állatvilágnak is otthont adnak. A gerinctelen fauna figyelemre méltó képviselője a magyar futrinka, a bütyköshátú ormányos, a délvidéki poszméh, az óriás-galacsinhajtó és a karéjos keresztespók. A nyílt, napsütötte homoki gyepek jellegzetes hüllője a homoki gyík. A madárvilág értékes fajai között megtalálható a lappantyú, a parlagi pityer és a karvalyposzáta.
Az Imrehegy–kiskunhalasi homokbuckák természetvédelmi terület jelentőségét az adja, hogy viszonylag kis területen őrzi az Illancs egykori homokvidéki tájának jellegzetes felszínformáit, élőhelyeit és különleges növény- és állatvilágát. A terület egyúttal lehetőséget biztosít e természeti értékek természetvédelmi célú kutatására, valamint – azok megóvásának elsődlegessége mellett – oktatási, környezeti nevelési és ismeretterjesztési bemutatására.
