Lápi pócokat mentettünk a Kolon-tó kritikus leszáradása miatt
Drámai mértékben kiszáradt a Kolon-tó: vízszintje elérte az eddig mért legalacsonyabbat, és várhatóan teljesen kiszárad augusztus közepére. A fokozottan védett lápi pócot azonnal menteni kellett génmegőrzés céljából.
A Duna-Tisza közi csatornák, lápok és mocsarak kiszáradása miatt a lápi póc helyzete kritikus.
60 millió éves ősi faj
A lápi póc (Umbra krameri) a Kárpát-medencében kialakult bennszülött halfajunk. Európában ez az egyetlen őshonos póc faj, legközelebbi rokonai Észak-Amerikában élnek.
A folyószabályozások és a belvízrendezések előtt olyan gyakori volt, hogy állatok takarmányozására is használták. Mára nagyon megritkult, élőhelyei – a növényzettel sűrűn benőtt sekély, háborítatlan állóvizek (lápok, mocsarak) és a lassan áramló kisvízfolyások – eltűntek vagy oly mértékben átalakultak, hogy nem alkalmasak a faj számára. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 forint.
Az élőhelyek átalakulása és a klímaváltozás mellett az idegenhonos, távol-keleti származású amúrgéb is jelentős veszélyt jelent rá. Ahol ez az agresszív inváziós faj megjelenik, ott a lápi póc állománya drasztikusan lecsökken, vagy teljesen eltűnik.
Eltűnt a víz a tájból
2015 után a fokozódó szárazság miatt először a kisebb csatornák száradtak ki a Duna–Tisza közén, amelyek egykor bizonyítottan lápi póc élőhelyek voltak. 2023-tól már nagyobb csatornák is hosszú hónapokig szárazon álltak, mint a Baracsi-csatorna, az Adacsi-csatorna vagy a Dong-ér jelentős része. Ágasegyháza külterületén az olyan anyagnyerő gödrök is kiszáradtak, amelyekben normál vízállás esetén 2-2.5 méter víznek kellene lenni.
Jelenleg a fajnak már csak az alábbi víztestekben találhatók biztosan létező állományai:
- Kolon-tó,
- Vörös-mocsár,
- Duna-völgyi-főcsatorna,
- Kalocsai Sárköz néhány csatornája.
A táj általános vízhiánya természetesen a Kolon-tó vízszintjében is megmutatkozott: 2025 októberére a valaha mért legalacsonyabb vízszint alá csökkent a tó szintje.
Az északi rész nádasai, és az ott kialakított Tókás már két éve teljesen szárazon áll, onnan már eltűnt a lápi póc. 2025-ben a tó minden náddal borított része szárazzá vált. Víz csak a két mély kotrásban (ahol az átlag vízmélység 2025. október 6-án mindössze 60-70 cm) és a tó északi részén, az 1970-es években kialakított anyagnyerő gödörben maradt.
Sajnos 2025 ősze és az azt követő tél sem hozta meg a várt csapadékot. A tó vízszintje olyan kritikus szintre csökkent, hogy a szigorú vízmegőrzés ellenére a Kolon-tó teljes medre a benne lévő kotrásokkal együtt nyár végére teljesen ki fog száradni. Ez a kolon-tavi lápi póc állomány teljes összeomlását, és a többi vízhez kötött élőlény pusztulását vetíti előre.
Akcióterv a katasztrófa ellen
Sajnos vizet vezetni nem tudunk a Kolon-tóba, de a legfontosabb halfajokat megpróbáljuk megőrizni az utókornak.
A halak kimentését a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) Haszonállat-génmegőrzési Intézet Vízi Genetikai Erőforrások Megőrzése Osztályának szakembereivel közösen végeztük, illetve a kimentett állományt is az intézetbe szállítottuk.
A halászat több napon át zajlott, július 8-9-én, 14-én és 16-án. Ez nem egyszerű művelet, mivel a sűrű, tündérrózsával, rencével és hínárfajokkal benőtt területen kell megtalálni és kihalászni az apró, kifejlett méretben is mindössze 5-8 centiméteres lápi pócokat. Ráadásul a gyorsan melegedő vízben életben tartásuk és a szállításuk is rendkívül nehéz.
A mentőakció során a lápi póc mellett más, lápi vizekhez kötődő őshonos halfajokat is kimentettünk, például kurta baingot, réti csíkot, széles kárászt és compót.
A III. övcsatornában mindössze 1 db lápi pócot sikerült találni, de fogtunk vörösszárnyú keszeget, széles kárászt, csukát és réti csíkot.
Az Öreg-kotráson már sikerült több, mint kétszáz lápi pócot találni a sűrű növényzetben. Itt viszonylag sok kurta baing ivadékot is találtunk.
A Nagy-kotráson széles kárászt, compót, ezüst kárászt és csukát fogtunk, lápi pócot sajnos nem találtunk.
A tó melletti kubikgödörben is találtunk mintegy 50 lápi pócot.
Biztonságban a gödöllői génbankban
A befogott halak Gödöllőre, a Génmegőrzési Központ vízinövényekkel betelepített kis tavaiba kerültek. Itt hosszú távon, biztonságos környezetben élhetnek tovább és remélhetőleg szaporodni is fognak. Amint stabilizálódik a Kolon-tó vízszintje, innen lehet majd visszatelepíteni a halakat a természetes környezetükbe.
A lápi pócok mentése még folytatódik, ameddig lehetséges. Az állomány egy részét a Kurgán Természetvédelmi Bemutatóhelyünk tavába vittük, mert biztonságosabb, ha nem csak egy helyen van az állomány (például ha betegség ütné fel a fejét valamelyiknél).
Egyelőre 163 lápi pócot szállítottunk a Génmegőrzési Központba. Ez már akkora mennyiség, hogy biztonsággal szaporíthatók, és a genetikai változatosságuk is megőrződik hosszú távon. Ezen kívül még 68 réti csík, 158 széles kárász, 27 compó, és mintegy 300 kurta baing ivadék került Gödöllőre. A Kurgán Ház tavába eddig 79 lápi pócot vittünk.
Fontos hangsúlyozni, hogy az elmúlt évek szárazsága és az összehúzódó vízfelületen koncentrálódó ragadozónyomás miatt következtében a halak száma már jelentősen lecsökkent. A sekély vízben most is sok madár – bíbicek, nagy godák, szürke gémek, nagy kócsagok – táplálkozik.
A halmentés elsődleges célja a lápi póc kolon-tavi genetikai állományának megőrzése, hiszen minden egyes példányt fizikai képtelenség kimenteni a mederből.
Célzott mederkotrás
A halak kimentésével párhuzamosan egy komolyabb beavatkozás előkészítése is folyamatban van. Olyan kotrást tervezünk, amelynek mederszintje eléri a nyugvó talajvíz szintjét. Reményeink szerint ez a mélyebb mederrész nagyobb aszályok idején is képes lesz megtartani a vizet, így akár hosszabb távon is menedéket és élőhelyet biztosít majd a Kolon-tóban lápi életközössége számára.
