Február 2. - Vizes élőhelyek világnapja
Ezen a napon írta alá tizennyolc alapító tagország az egyik legrégebbi természetvédelmi nemzetközi megállapodást, amely a Ramsar-i egyezmény néven vált ismertté.
A Ramsari Egyezmény (hosszabb nevén az „Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről”) a legrégebbi természetvédelmi államközi megállapodás. A XX. század második felében rendkívüli mértékben felgyorsult a vizes élőhelyek pusztulása és a vízimadarak eltűnése. A csökkenéshez jelentősen hozzájárultak az ember tájátátalakító tevékenységei (folyószabályozások, mocsarak lecsapolása, vízrendezés) és az újabb kori veszélyek (pl. az inváziós fajok terjedése és az éghajlatváltozás) is. Mindezeket felismerése eredményeként több aggódó országok összefogása bontakozott ki. Egy iráni üdülővárosban, a Kaszpi-tenger déli partján fekvő Ramsarban 1971. február 2-án tartott nemzetközi találkozón 18 ország képviselői fogadták el az egyezmény szövegét, ami 1975. december 21-én lépett érvénybe.

Miért fontosak a vizes élőhelyek?
- A Földön élő állatfajok mintegy 40%-ának biztosítanak élőhelyet
- Kulcserepet játszanak a szénmegkötésben
- Világszerte egymilliárd ember megélhetését biztosítják (pl. turizmus stb.)

(fotó: dr. Somorácz Áron/Varázslatos Magyarország)
Hazánk az 1979-es csatlakozásával több magyarországi területet is kijelölt a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére. Ezek száma mára 29-re nőtt az országban, melyekből hat a Kiskunságban található:
- Mártély (a térképen 4-es)
- Felső-Kiskunsági szikes tavak (5)
- Pusztaszer (6)
- Kolon-tó (19)
- Csongrád–Bokrosi Sós-tó (23)
- Felső-Kiskunsági szikes puszták (24)