Hírek, aktualitások

Virágzik a buckákon a homoki báránypirosító

A Duna–Tisza köze homokbuckáin jellemző növény a homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria). Tavasszal előbb tőlevelei, majd április-májusban kék virágai jelennek meg.

Eleink már régen felfedezték, hogy a növény gyökere festékanyagot (alkannin) tartalmaz. Ahogyan magyar neve is mutatja, vastag, mélyre nyúló karógyökerének sötétpiros nedvét juhok szőrének jelölésére használták, de ezen túl is igen széleskörű volt a felhasználása: élelmiszerek, kozmetikumok, kelmék, bútorok színezésére egyaránt használták, illetve a kozmetikai ipar még ma is felhasználja termesztett példányait, pl. szappanok színezésére. A gyökér őrleményéből készített macerátum (olajos kivonat) lúgos környezetben lilás, míg savas közegben rózsaszínes árnyalatot ad a készítményeknek. Latin neve ugyancsak festőnövény mivoltára utal, az al-henna arab szóból származik. A népi gyógyászat hasmenés és bőrbántalmak ellen alkalmazta, miután azonban belsőleges használata májkárosító lehet, ma már nem javasolják fogyasztását.

Virágzásnak induló homoki báránypirosító a Fülöpházi-buckavidéken 2020.03.30-án. Fotó: Kis Ferenc

Hazánkban a báránypirosítóknak csak ez az egy faja él, a Földközi-tenger partjain azonban több rokonfaja is megtalálható. Itthon a növény elsősorban meszes talajú, évelő nyílt homokpusztagyepek faja, vagyis állományai túlnyomórészt a Duna-Tisza közén fordulnak elő, de ahogyan sok más homoki faj, otthon érzi magát sziklagyepekben is.

Homoki báránypirosító és homoki nőszirom alkotta virágszőnyeg az orgoványi buckákon. Fotó: Aradi Eszter

A növény szára és levele szürkészöld. Az érdeslevelűek családjába tartozik, ennek megfelelően levele sűrű, fehéres-szürkés serteszőrös. Hajtásai általában heverőek, ritkábban felemelkedőek. Virága élénk sötét-égszínkék, a bimbók gyakran lilásak. Jellemzően április közepén kezd nyílni, de idén már április elején kékleni kezdett néhány bucka. Viszonylag hosszan nyíló faj, akár május közepéig-végéig találkozhatunk virágaival.

Bár a korábbi intenzív gyűjtés, és élőhelyei beerdősítése miatt példányszáma csökkent, még nem ritka faj – érintetlen, vagy kevésbé zavart homokbuckásaink gyepjeiben sokfelé előfordul. Élőhelye taposásra és bolygatásra érzékeny. Védett növény, szabadon nem gyűjthető, csak termesztésből kerülhet feldolgozásra!  

Fotó: Aradi Eszter