Hírek, aktualitások

Repülnek a kardoslepkék és a fecskefarkú lepkék!

Már napok óta megfigyelhetők a szép számmal repülő kardoslepkék és fecskefarkú lepkék. A két fajt röptükben nem is olyan könnyű elkülöníteni. Cikkünkben összegyűjtöttük a két faj életmódjához és természetvédelmi helyzetéhez kapcsolódó információkat.

A Pillangófélék (Papilionidae) családjába tartozó kardoslepke (Iphiclides podalirius) szárnyainak alapszíne sárgásfehér, amelyen hosszanti fekete csíkok (úgynevezett „tigriscsíkok”) húzódnak.

Hazánkban széles elterjedési területű faj. Korábbi természetes élőhelyei között említhetők a sík- és dombvidéki üde liget- és lomboserdők szegélyei. Napjainkban viszont gyakrabban megfigyelhető a másodlagos származékerdőkben és ligetekben, valamint meleg, száraz domboldalakon és kertvárosokban. A hernyók tápnövényei között említhető a kökény, a törpemandula, a galagonya-és a berkenye-fajok.

Kardoslepke (fotó: Kiss Mónika)

A fecskefarkú lepke (Papilio machaon) szárnyai leginkább sárga alapszínűek, de megfigyelhető a fehéres, valamint a kénessárga színezet is. A jellegzetes fekete mintázata mellett a hátulsó szárnyakon kék pikkelyekből álló sávok láthatók. A szárnyakon továbbá megfigyelhetünk egy-egy piros-narancssárga foltot, illetve egy-egy faroknyúlványt is. Mindezek a lepke szemeit és csápjait utánozzák, amelyek segítik az őket fogyasztó madarak és ragadozó ízeltlábúak megtévesztésében. A faj hazánkban országszerte elterjedt, ugyanakkor a hegy- és dombvidékeinken gyakoribbnak tekinthető. Repülése áprilistól szeptemberig tart.

A fecskefarkú lepke párkereső stratégiáját dombtetőzésnek nevezik, ugyanis a hímek magas fák tetején és kopár hegycsúcsokon saját területet tartanak fent maguknak. Az arra tévedő nőstényeket udvarlással csalogatják a földre. Amennyiben egy másik hím egyed betéved a területre, akkor vad légicsatába kezdenek.

A kardoslepke és a fecskefarkú lepke is védett fajok, természetvédelmi értékük 10 000 Ft.

Fecskefarkú lepke (fotó: Schneider Viktor)

Szintén a Pillangófélék (Papilionidae) családjába tartozik a ritkábban szemünk elé kerülő farkasalmalepke (Zerynthia polyxena). A faj Németországban és Svájcban kipusztultnak tekintett, hazánkban a sík-, valamint a domb- és hegyvidékeink területén szinte bárhol találkozhatunk vele. Leginkább száraz gyepeken, cserjésekben, felhagyott gyümölcsösökben, szőlősökben, utak mezsgyéjén, illetve az Alföldön sokszor nemes nyárasok szélén láthatjuk.

Halványsárga színezetű szárnyain fekete, mély hullámú rajzolatok figyelhetők meg, valamint a hátsó szárnyon egy vörös foltsor húzódik. Az egyedek teste erősen szőrözött.

A farkasalmalepke repülési időszaka Magyarországon az időjárás függvényében április-május hónapokra esik. Érdemes megjegyezni, hogy kollégánk a Peszéri-erdőben április 11-én észlelte az idei első példányt.

A hernyók tápnövénye a farkasalma. A növény méreganyagainak hatására a hernyók is mérgezővé válnak, amelyre a riasztó külseje (világos alapszínű testen négy sorba rendeződő élénk narancssárga-fekete, szőrözött tüskék) is felhívja a figyelmet.

A farkasalmalepke hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 Forint.

Farkasalmalepke (fotó: Asztalos Tibor)