Hírek, aktualitások

Padkás szikeseink különleges növénye a pusztai tyúktaréj

A gyepekről szóló sorozatunkat egy apró, ám annál érdekesebb növényfaj bemutatásával folytatjuk.

A gyepekben kora tavasszal virágzó növények közül a tyúktaréjok kerülnek leggyakrabban szem elé. Virágaik apró, sárga csillagokként ragyognak az éppen csak hogy zöldülni kezdő növényzetben. Erre a jellegzetes megjelenésre utal egyik képviselőjük, a sárga tyúktaréj (Gagea lutea) angol neve is, a „yellow star-of-Bethlehem”, amely „sárga betlehemi csillagot” jelent. A tyúktaréjok hagymás növények, melyek főleg Eurázsiában fordulnak elő, de Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is képviseltetik magukat, igaz, csak kevés fajjal.

Magyarországon kilenc fajuk él, melyek többsége hazánkban széles elterjedésű, gyakori faj. Ezeknek az egymástól való megkülönböztetése gyakran nem könnyű feladat, ezért is fordulhatott elő, hogy a pusztai tyúktaréjt (Gagea szovitsii) csak 2004-ben találták meg Magyarországon. Elterjedésének központja a kelet-európai szteppéken, a Dnyeper és a Volga vidékén található. A fajt egy magyar természettudós, Láng Adolf Ferenc írta le, és tudományos nevét a szintén magyar származású, Odesszában letelepedett gyógyszerészről, Johann Nepomuk Szovitsról kapta, aki a fajleírás alapjául szolgáló példányt gyűjtötte.

A pusztai tyúktaréj hazánkban a Dél-Tiszántúlon fordul elő legnagyobb egyedszámban, de a Hortobágyon is megtalálták, ahol idén is több, jelentős állománya került elő. A Kiskunságban eddig egy előfordulását ismerték, a Baksi-pusztán, de idén örvendetes módon két új állománya is előkerült Sándorfalva környékén. Ezek közül a nagyobb állomány mintegy kétezer tövet számlál, amivel országos szinten is a legjelentősebb populációk közé tartozik. A pusztai tyúktaréj Magyarországon éri el elterjedési területének nyugati határát, így a kiskunsági populációk világállományának legnyugatibb populációi. A hazánkhoz legközelebb lévő állományai sok száz kilométerrel keletebbre, Dobrudzsában találhatók.

Pusztai tyúktaréj. Fotó: Kelemen András

A faj előfordulásának további jelentőségét az adja, hogy szinte kizárólag ősgyepekben fordul elő. Kivételes esetekben ősi földvárakon és kunhalmokon is előfordulhat, de az ezeket borító gyepek is már több ezer évesek. Egyébként a faj hazai megtalálása is egy fölvárhoz kötődik, első példányai az Ecsegfalva határában elhelyezkedő Ördög-sáncon kerültek elő. A fentiek alapján azokról a gyepekről, ahol a pusztai tyúktaréj előfordul gyaníthatjuk, hogy jó állapotú ősgyepek.

A Kiskunságban szikes pusztákon él és szinte mindig a szikpadkák veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina) által dominált, nyílt gyepjeiben fordul elő. Érdekes, hogy a szikpadkák peremétől számított fél-egy méteres gyűrűben található az állomány zöme, a szikpadkák közepének általában kissé zártabb növényzetében rokona, a mezei tyúktaréj (Gagea pratensis) váltja fel. A pusztai tyúktaréj nem kedveli a zárt növényzetet és a nagymértékű avar-felhalmozódást, így a legeltetett gyepek jelentik a megfelelő élőhelyet számára. A pusztai tyúktaréj termőhelyeiről előkerült még a védett sziki varjúháj (Sedum caespitosum) és a Kiskunságban nagyon ritka heverő seprűfű (Kochia prostrata) is, amelyek hazai elterjedésének súlypontja szintén a Tiszántúlon van. Ezek a fajok is azt mutatják, hogy a dél-kiskunsági, Tisza menti szikesek növényzetük alapján a Tiszántúli-flójáráshoz tartoznak, annak ellenére, hogy a folyó jobb partján helyezkednek el. Látható, hogy a számos ökológiai és tudománytörténeti érdekesség kötődik a pusztai tyúktaréjhoz, amelyek miatt nem csak szépségével kerülhet közel a szívünkhöz ez a védett és különleges kis virág.

Szöveg és képek: Dr. Kelemen András

Pusztai tyúktaréj. Fotó: Kelemen András