Megszámoltuk a pécsvidéki aszat populációját Bácsszentgyörgyön

Szöveg és képek: Tamás Ádám természetvédelmi őrkerület-vezető és dr. Kovács Éva monitorozó szakreferens

Az Alföldön, így a Kiskunságban is ritka, védett pécsvidéki aszatokat számláltak kollégáink Bácsszentgyörgyön. Korábban nem volt a teljes területre kiterjedő felmérés ezen a gyepen, és a szakembereket is meglepte a faj helyi állományának nagysága.

Összesen 2150 tövet regisztráltak az alig 30 hektár kiterjedésű legelőn. A számolt mennyiség alapján a faj legnagyobb Duna-Tisza közi populációja itt található, ami nagy felelősséget ró a helyi közösségre, gyepgazdálkodókra is. A terület megóvása és további legeltetéssel történő hasznosítása kulcsfontosságú a löszgyepi növény- és állatfajok megőrzése szempontjából, hiszen elterjedésük rendkívül módon beszűkült az intenzív szántóföldi művelés alatt álló bácskai agrártájban.
A bejárás során kiderült, hogy több más, a térségben szintén igen ritkának mondható védett növény is él ezen a területen. A közösségi jelentőségű, Natura 2000 jelölőfajnak számító kisfészkű aszat és a budai imola is szép számban van jelen a bácsszentgyörgyi legelőn.
Az alapvetően löszgyepekhez kötődő pécsvidéki aszat (Cirsium boujartii) jól tűri a legeltetést, hiszen a szárán, levelein és a fészekvirágzatán is szúrós képletek találhatóak, melyeket a legelő állatok nem kedvelnek. Mivel a falutól délre elterülő gyepet évszázadok óta legeltetéssel hasznosították – ez volt a községi legelő -, ezért tudott fennmaradni természetes állapotában, más, itt lévő védett növényritkaságokkal együtt.
A pécsvidéki aszat a Dunántúlon (elsősorban a Dél-Dunántúlon) gyakoribb előfordulású, a Tiszántúlon egyetlen, a Duna-Tisza között két előfordulása ismert. Bácsszentgyörgyön kívül Hajós mellett van még egy állománya (2014-ben találták meg flóratérképezők).