Megszámláltuk Madaras egyik növényritkaságát, a szennyes ínfüvet

Az egykor nagy kiterjedésű bácskai puszták egyik utolsó hírmondója Madaras határában, a Latinovits-kastély közelében megmaradt löszgyep rézsűjében tenyésző szennyes ínfű (Ajuga laxmannii), amely hazánkban tipikusan löszpusztarétekről, pusztafüves lejtőkről és karsztbokorerdők tisztásairól ismert ritka növényfaj. A sok más löszös talajt kedvelő növényhez hasonlóan hazai állományai töredékére zsugorodtak elsősorban élőhelyeinek felszántása és átalakítása miatt.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén csak a madarasi populációja ismert, ezért a szakemberek fokozott figyelemmel kísérik e kicsiny élőhely foltot. Állománynagysága változó, évjárattól függő, de általában 100 és 550 hajtás között ingadozik, de hajtásainak többsége nem hordoz magán virágokat. A körülbelül 15-30 cm magasságúra megnövő, az ajakosok családjába tartozó évelő növény sarjtelepeket alkot, ezért az élőhelyén foltszerűen fordul elő. A piszkosfehér alapszínű, barnás rajzolatú virágai május-júniusban nyílnak és a levelek hónalji részén fejlődnek. Nem feltűnő jelenség, könnyen beleolvad a tavaszi gyep virágpompájába.

A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretei között 2004-től háromévente kerül sor az állománynagyság meghatározására. Igazgatóságunk munkatársai idén is felmérték a madarasi állományt, amelynek során 116 hajtást számoltak, de ezekből csupán 42 virágzott.

A hajtások két kis foltban, aggregáltan helyezkednek el, klonális növény révén, ez azt is jelentheti, hogy összesen csupán két egyed van jelen a területen és ennek a két növénynek a szaporulata terjedt el a teljes élőhelyen.

A faj itteni élőhelyét - sok más hazai helyszínhez hasonlóan - a becserjésedés és az inváziós, tájidegen növények terjedése veszélyezteti. Éppen ezért a téli időszakban kollégáink a tervezett cserjeirtással és a felhalmozódott fűavar eltávolításával igyekeznek kedvezőbb körülményeket teremteni e ritka növény számára.

Szöveg:

Tamás Ádám és Dr. Kovács Éva