Megdőlt a tavalyi rekord! Idén még több kék vércsét figyeltek meg kollégáink
A tavalyi szeptemberi rekordot megdöntve, az idei évben is rekord mennyiségű kék vércsét figyeltek meg a szakemberek szeptember közepén. A Kárpát-medencében először lépte át az őszi gyülekezés során számolt kék vércsék mennyisége a 20 000 példányt, amit összesen 65 helyszínen észleltek. A közel huszonöt éve tartó szinkronszámlálások során még soha sem észleltek ennyi madarat a természetvédelmi szakemberek. A legnagyobb éjszakázóhely a Hortobágyon alakult ki, ahol 5000 madár gyűlt össze. Az ekkora méretű gyülekezőhely szintén példátlan a felmérések kezdete óta.
A Magyarországon átvonuló példányok elenyésző része költ nálunk, többségük a tőlünk keletebbre kiszélesedő nyílt, sztyeppi élőhelyeken fészkel és csak a vonulás során érintik a Kárpát-medencét. A most tapasztalt kiugróan nagy mennyiségek mutathatják, hogy az idei évben a költési siker mértéke átlagon felüli volt, de azt sem lehet kizárni, hogy a faj őszi vonulási útvonala változik és egyre több madár választja a Kárpát-medencét az őszi gyülekezés során.
Kollégáink a Kiskunság területén összesen 3931 példányt figyeltek meg 11 helyszínen szeptember 17-én, ami eddig szintén példa nélküli volt térségünkben. A legnagyobb gyülekezőhelyek Szabadszálláson és Apajon alakultak ki 1300 és 1200 példányos maximumokkal, de jelentős tömegek mozogtak Kiskunfélegyházán, Dunapatajon és Garán is. A madarak száma a vártnak megfelelően azóta jelentősen visszaesett és október elejére a legtöbb kék vércse már az afrikai kontinensen keresztül halad az Egyenlítőtől délre eső telelőterületeik (elsősorban Angola és Namíbia) felé. A vércsék számára létfontosságú, hogy jó kondícióban vághassanak neki a 8000 kilométeres útnak, ezért a költési időszakot követően - bejárva a táplálékban bővelkedő régiónkat - halmoznak fel zsírt, hogy akár több napig is megállás nélkül repülhessenek olyan területek felett, ahol nem áll rendelkezésükre zsákmányállat.
A kék vércse (Falco vespertinus) hazánkban az egyetlen telepesen fészkelő ragadozómadár. Afrikai telelőterületeiről meglehetősen későn, főként májusban érkezik vissza. Mivel a vércsék is sólyomfélék, ezért rájuk is jellemző, hogy nem építenek fészket, hanem elfoglalják más madarak, elsősorban a telepesen költő vetési varjú fészkeit. Táplálékukat főként repülő rovarok képezik, de zsákmányolnak rágcsálókat és kisebb hüllőket is.
A XX. század végére drasztikusan lecsökkent varjútelepek arra késztették a természetvédelmi szakembereket, hogy mesterséges költőládákkal próbálják segíteni a kék vércsék sikeres szaporodását. A tapasztalat azt mutatta, hogy a kék vércsék nem voltak válogatósak és előszeretettel foglalták el ezeket a ládákat. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén több helyen is létesültek ilyen mesterséges telepek, amelyekben azóta is sikerrel tudnak költeni a madarak. Az eltelt időszak alatt a védelemnek köszönhetően a hazai vetési varjú állomány újra emelkedik, ezért a kék vércsék a kihelyezett költőládák mellett ismét találnak maguknak természetes fészkeket.
A vércsék őszi gyülekezőhelyein heti rendszerességgel történő szinkronszámlálást a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a hazai nemzetipark-igazgatóságokkal együtt végzi.
A kék vércse hazánkban fokozottan védett és közösségi jelentőségű, ún. Natura 2000 jelölőfaj. Természetvédelmi értéke 500.000 Ft.
Szöveg:
Tamás Ádám, természetvédelmi őrkerület-vezető
