Lakóhálóban pihenő mérges dajkapókok Bugacon

A bugaci pusztán sétálva felfigyelhetünk a növényeken (például mezei iringón, fűféléken) lévő fehér, harangra emlékeztető szövedékre, melynek a belsejében sárgás színű állat tartózkodik. Egy nagyméretű, hazánkban elterjedt pók, a mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium) bújik meg benne. A 1,5-2 cm-es nőstények lábaikkal együtt már a 4-6 cm-t is elérhetik, a hímek tőlük kisebbek. De nagy valószínűséggel nem fogunk velük közelebbi kapcsolatba kerülni, mivel nappal lezárt lakóhálójukban pihennek, éjszaka bújnak elő és indulnak vadászatra. A zsákmány elejtéséhez nem használ hálót, lerohanja az útjába kerülő ízeltlábúakat.

A nevéből már sejthető, hogy csípése nem kellemes. Hatalmas, rozsdabarna csáprágói félelmetes fegyverek, de szerencsére nem agresszívak, csak akkor csípnek, ha bolygatják őket. Csípése nem halálos, de fájdalmas, maradandó sérülést ugyan nem okoz, ám órákig tartó zsibbadást, émelygést és enyhe lázat viszont igen.

A dajkapók nevét onnan kapta, hogy a nőstény a szövedékkel burkolt póktojások lerakása után már nem hagyja el a lakóhálót, a kirajzásukig őrzi a kicsiket, majd elpusztul.