Kunszentmiklós az ország legfontosabb ugartyúk költőhelye

Kunszentmiklós és Tass térségében a korábbi évekhez képest rekordszámú ugartyúk-revírt sikerült azonosítaniuk kollégáinknak. A ritka, fokozottan védett faj hazai állománya mindössze mintegy 50–70 párra tehető, amelynek közel kétharmada a Duna-Tisza közén él. Noha a kiskunsági állomány legnagyobb hányada a Felső-Kiskunságban összpontosul, az idei év ebben a térségben is figyelemreméltó eredményeket hozott, ugyanis 14 revírben 18 fiókát figyeltünk meg. A magasabb szám azonban nem feltétlenül az állomány növekedését jelzi. Kollégáink idén a korábbiaknál jóval nagyobb időráfordítással térképezték fel a területeket, így pontosabb képet kaphattunk az itt költő ugartyúk-állományról.

Az ugartyúk a nyílt, száraz, gyér növényzetű élőhelyeket részesíti előnyben, ahol a rövidfüvű gyepek és a kopárabb talajfelszínek ideális táplálkozó- és költőhelyet biztosítanak számára. Hazánkban elsősorban szikes és homoki élőhelyeken költ, de mezőgazdasági területeken is előfordul. A megfelelő élőhelyi adottságok fenntartásában a természetvédelmi célú legeltetésnek fontos szerepe van. A legeltetés hozzájárul az alacsony növényzetű, mozaikos élőhelyek megőrzéséhez, emellett az állatok jelenléte segíti a gazdag rovarvilág kialakulását is.

A tojások és a fiókák kiváló rejtőszínüknek köszönhetően szinte teljesen beleolvadnak környezetükbe, ezért felmérésük nem egyszerű. Kollégáink a költőpárok viselkedése, mozgása és jellegzetes hangja alapján derítik fel a revíreket és a feltételezett költőhelyeket, majd rendszeresen ellenőrzik az ismert területeket. A faj rejtőzködő életmódja miatt a pontos állománynagyság felmérése sem egyszerű. A költési időszak gyakran elhúzódik, így a nyár második felében is találkozhatunk röpképtelen fiókákákkal. Egy-egy meghiúsult költés után a párok pótköltésbe is kezdhetnek.

Az idei évben megfigyelt 18 fiókából 13-at sikerült meggyűrűzni. Két, vélhetően predáció miatt meghiúsult költésről tudunk. A fiókák jelölése során a bal lábukra hagyományos fémgyűrű és zöld színű, karakter nélküli gyűrű, a jobb lábukra pedig egyedi azonosítóval ellátott színes (sárga) műanyag gyűrű került. A színes gyűrűk lehetővé teszik, hogy a későbbiekben a madarak befogás nélkül, akár távcsővel is egyedileg azonosíthatók legyenek. A leolvasásból származó megfigyelések fontos adatokat szolgáltatnak a madarak mozgásáról, területhasználatáról és túléléséről.

Az ugartyúk költését a többi földön fészkelő fajunkhoz hasonlóan számos tényező veszélyeztetheti. A nem megfelelő időben és módon végzett mezőgazdasági munkák, a költőhelyek zavarása és a ragadozók mellett az élőhelyek állapotának változása is jelentősen befolyásolja, hogy egy-egy terület mennyire alkalmas a madarak számára.

A költési időszak végével azonban továbbra is folyik a faj rendszeres megfigyelése. Az ugartyúkok nyár végi, őszi gyülekezése már javában tart, amelyet kíváncsian követünk, hiszen ekkor kiderülhet, hogy a csapatokban találunk-e idei évben jelölt fiatal madarakat, vagy esetleg olyan egyedeket, amelyeket korábbi években a környéken vagy más hazai költőhelyeken gyűrűztek. Az így szerzett megfigyelések újabb fontos adatokkal szolgálhatnak a faj mozgásáról és területhasználatáról.

Az ugartyúkok őszi gyülekezésről hamarosan beszámolunk.