Közel 49 ezer tő egyhajúvirág az Ásotthalom és Kelebia körüli élőhelyeken

48 850 tő egyhajúvirágot számoltunk össze a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő élőhelyeken Ásotthalom és Kelebia térségében. Ezt a műveletet minden harmadik évben megtesszük, mivel a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozási Rendszer (NBmR) protokollja szerint fokozottan védett fajként háromévente monitorozzuk az egyhajúvirágokat.

Az NBmR keretei között 2002 óta monitorozzuk az egyhajúvirágot (Bulbocodium vernum/Colchicum bulbocodium) az ismert élőhelyein. A felmérést a virágzási időszakban, általában március első felében, a virágzási csúcson végezzük, amikor a növény a legkönnyebben észrevehető. A felvétel során a virágzó töveket számoljuk meg. Mivel a faj hagymagumós és gyakran csoportosan jelenik meg, fontos a különálló egyedek (tövek) precíz elkülönítése. Kis kiterjedésű állományoknál minden egyes tő helyét rögzítjük. Nagyobb egyedszámú állományok esetében az állományhatárt rögzítjük GPS készülékkel és pontosan megszámoljuk a töveket.

Kisebb méretű kontrollkvadrátban a felmérést megelőzően és azt követően is naponta megszámoljuk a virágzó töveket, így követjük nyomon, hogy mikor következik be a virágzási csúcs. A kvadrátok felmérési eredménye alapján tudjuk korrigálni a pontosan számolt adatot, mivel egy-egy virág csak pár napig nyílik, illetve nem is egy időben nyílnak, ezért számláláskor a virágoknak csak egy részét láthatjuk. A mintakvadrátok adataiból következtethetünk arra, hogy a számlálás időpontjában a területen élő töveknek hány százaléka virágzott.

A számláláson kívül rögzítjük az élőhely állapotát (pl. cserjésedés mértéke, legeltetés hiánya vagy jelenléte), valamint a veszélyeztető tényezőket.

Az összegyűjtött adatokat feltöltjük a BÁRKA Természetvédelmi Adattárba is, ahol országos szintű elemzések is lehetővé válnak.

A korábbi számlálásokkor tapasztalt tőszámok 18 260 – 85 240 között mozogtak, úgyhogy mondhatjuk, hogy ez a 2026-os virágzás közepes mértékűnek számít. Az állományok kiterjedése érdemben nem változott.

Az egyhajúvirág Európa közép- és magashegységeinek hegyi rétjein helyenként még nem ritka, hazánkban azonban alig néhány állománya ismert a Dél-Kiskunságban, a Nyírségben, illetve a Gödöllői-dombvidéken, és általában ezek is igen kis példányszámúak. Legnagyobb állománya, amely kedvező években akár több tízezer virágzó növényt számlál, a Körös-éri Tájvédelmi Körzethez tartozó Ásotthalmi-lápréten él. Ezen az alig egy hektáros részen tenyészik az egyhajúvirág legnagyobb hazai állománya.

Az egyhajúvirágok márciusban rózsaszín virágaikkal pettyezik a rétet. A növény alapvetően homoki tölgyesek és sztyepprétek faja, azonban élőhelyeik fogyatkozásával gyakran az azok helyén létrehozott mesterséges nyarasok, akácosok alatt találjuk őket.

Lepelleveleinek hossza 3-5(-8) cm, szélességük 0,4-1,5 cm között mozog. A gyepen növő példányok virágai általában kisebbek, csillag alakban szétterülnek, míg az erdők alatt rendszerint – de nem törvényszerűen – nagyobbak. Ilyenkor a virágok a földtől is jobban elemelkednek, megjelenésükben olykor az ősszel nyíló kikericsekre hasonlítanak.

Az egyhajúvirág neve megtévesztő, mivel nincs semmilyen hajra hasonlító képződménye. Eredetileg egyhéjúvirágnak hívták, mivel hagymáját egyrétegű, vékony héj veszi körül.

Fokozottan védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Szöveg: Kiss Mónika, dr. Kovács Éva