Kihajtottuk a bivalyainkat a legelőkre

A Fülöpszállás külterületén található Kígyós-háti Állattartó telepről kihajtottuk a bivalygulyáinkat a környékbeli legelőkre. Az egyik gulyának az 52-es főúton is át kellett kelnie, hogy eljussanak a Zab-széken lévő nyári szállásukra. A biztonságos áthajtást minden évben rendőrségi segítséggel oldjuk meg, hiszen ilyenkor a forgalmat le kell állítani néhány percre. Szerencsések voltak azok az autósok, akik közelről láthatták, ahogy a tekintélyt parancsoló külsejű állatok áttrappolnak az úton.

A házi bivaly a szarvasmarhánál igénytelenebb őshonos háziállatunk. Szívesen fogyasztja a más állatok által kevésbé kedvelt sást, nádat és egyéb vízinövényt, és igényli a vizes, dagonyázásra alkalmas helyeket. Ideális hát a természetvédelmi szempontból fontos vizes élőhelyek, a gépekkel nem kaszálható tómedrek, csatornapartok kezelésére. Legelésükkel és taposásukkal felnyitják a növényzettel benőtt tómedreket és nyílt vízfelületeket hoznak létre, megakadályozzák az özönnövények elszaporodását és a túlzott nádasodást. Ezzel hozzájárulnak a szikes mocsarakra jellemző, fajgazdag madárvilág visszatelepüléséhez. A legelés miatt a rövidebb füvű gyepek egyes madárfajok (godák, bíbicek, cankók, gulipánok) számára megfelelő költőhelyet és táplálékforrást biztosítanak.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság teljes bivalyállománya jelenleg 758 példány.

A kihajtáson készült fotók alább láthatók.

Fotók: Kiss Mónika