Hírek, aktualitások

Február 2-án ünnepeljük a vizes élőhelyek világnapját!

Tizennyolc alapító tagország 1971. február 2-án írta alá az iráni Ramsarban az egyik legrégebbi természetvédelmi nemzetközi megállapodást, amely a  Ramsar-i egyezmény néven vált ismertté.

A múlt század második felében a vizes területek nagy mértékű átalakításának és pusztulásának, valamint a vízimadárfajok eltűnésének felgyorsuló üteme nemzetközi összefogáshoz vezetett. Az 1971. február 2-án az iráni Ramsarban tartott nemzetközi találkozón 18 ország képviselője fogadta el az egyezmény szövegét, amely 1975. december 21-én lépett érvénybe.

A fokozottan védett gólyatöcs. Fotó: Kolon-tavi archívum

Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről

Az egyezmény több, mint fél évszázados története során az egyik legdinamikusabban fejlődő természetvédelmi megállapodásnak bizonyult, amelynek testületei fokozatosan szélesítették tevékenységi köreiket.

Az egyezménnyel eredetileg a rohamosan csökkenő vízimadár-állományoknak kívántak védelmet biztosítani, a tapasztalatok azonban hamar rávilágítottak arra a tényre, hogy az élőhelyek védelme önmagában nem elegendő – azt az ökológiai rendszert kell megőrizni, amely képes az ott előforduló fajok eltartására.

A csatlakozó országoknak vállalniuk kell, hogy folyamatosan monitorozzák a területet és biztosítják az ott meglévő ökoszisztéma tartós fennmaradását. Továbbá fontos kritérium, hogy az adott ország szabályainak megfelelve természetvédelmi oltalom alá helyezzék az egyezmény alá vont területeket.

A szikes tavak sekély és táplálékgazdag nyílt vizei a vízimadarak tömegeinek nyújtanak ideális élőhelyet. Mint például a fotón látható Kelem-szék is. Fotó: Daróczi Csaba

Magyarországon a vizes élőhelyekre a legnagyobb veszélyt a környező mezőgazdasági területekről bemosódó vegyszerek, a növekvő turizmus, a vízi sportok, a vízutánpótlás hiánya, valamint a túlzott halászat és nádkitermelés jelenti.

Kis kárókatonák. Fotó: Kolon-tavi archívum

Ramsari területek a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén

Hazánk 1979-ben csatlakozott az egyezményhez és számos területet jelölt a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére. Az egyezmény összesen  29 magyarországi területet nevesít, ebből hat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található.

- Mártély (a térképen 4-es)

- Felső-Kiskunsági szikes tavak (5)

- Pusztaszer (6)

- Kolon-tó (19)

- Csongrád–Bokrosi Sós-tó (23)

- Felső-Kiskunsági szikes puszták (24)