Az alacsony cikkesbecő a tavaszi aggófű új útitársa

Bizonyára sokunk emlékeiben él, hogy az utóbbi néhány évben március közepétől május elejéig sárga virágszőnyeg borítja a kiskunsági utak, mezsgyék szegélyét. Nincs ez másként az idei esztendőben sem, hiszen a fészkesvirágzatúak családjába tartozó tavaszi aggófű (Senecio vernalis (Waldst. et Kit.)) aranyló virágai hamar felkeltik az arrajárók figyelmét. Korábbi ismereteink szerint ez a Kelet-Európából származó jövevény (adventív) növényfaj nem volt ilyen tömeges. Mindezt jól bizonyítja a mintegy 15 évvel ezelőtt megjelent Füvészkönyv, amely még szórványos elterjedésű fajként tesz róla említést.

A napjainkban már gyomnövényként jellemzett tavaszi aggófű a szántóföldek mellet a műutak és földutak mezsgyéjén is megfigyelhető. Mindemellett a természetes, de bolygatott (pl. vaddisznó túrásos) gyepekben is sűrű állományt képez. A földutak mezsgyéjétől távolodva csökkenő egyedszámban ugyan, de szálanként a nem bolygatott gyepekben, valamint az enyhén szikes területeken is előfordul.

Idén a Felső-Kiskunságban a mezsgyék jövevény növényzetébe egy újabb terjedő növényfaj társult, amely a keresztesvirágúak családjába tartozik. Az alacsony cikkesbecő (Chorispora tenella (Pall.) DC.) a Füvészkönyv szerint ritka növényfaj, és szintén keletről érkező jövevény. Flóraatlasz a faj országos és kiskunsági elterjedését szórványosként jelöli. Az utóbbi években azonban gyűlni kezdtek a kiskunsági adatai szántóföldi környezetben, valamint az utak mezsgyéjéről. Kollégáink már egy ideje a faj gyakoriságáról számoltak be Kunpeszéren, a tavalyi évben pedig Apaj térségében. Műutak mentén is számos új helyszínen észleltük (51. főút több szakaszán, valamint a kunadacsi és a ménteleki úton), ahol szakaszosan tömeges a megjelenése, és előfordult néhány egyeddel a védett terület szívében is Apajon, földút mentén.

Az alacsony cikkesbecő négy sziromlevele átellenes, kereszt-állású, virágja és hajtásvége egyaránt élénk rózsaszín. Az elnevezését a becő terméséről kapta, amely a keresztesvirágzatúakra jellemző megnyúlt, hosszúkás alakú száraz termés. Ennél a növényfajnál a termésen belül a magvakat hártyás haránt falak, ún. cikkelyek, vagy cikkek választják el egymástól. 

Az alacsony cikkesbecő tömeges megjelenése nem volt idáig jellemző. Előfordulhat, hogy néhány év leforgása alatt hasonló területet jár be, mint sárga fészkesvirágzatú útitársa.

Szöveg: Bankovicsné Dr. Mile Orsolya