A vizes élőhelyek világnapját ünnepeljük
Február 2. a vizes élőhelyek világnapja, 1971-ben ugyanis ezen a napon írták alá az iráni Ramsarban a Ramsari Egyezmény néven ismertté vált nemzetközi megállapodást a vizes élőhelyek, elsősorban az ott élő madárvilág védelméért.
A XX. század második felében az egyre fokozódó emberi beavatkozás hatására rendkívüli mértékben felgyorsult a vizes élőhelyek pusztulása és a vízimadarak eltűnése, amely végül az emiatt aggódó országok összefogásához vezetett. Egy iráni üdülővárosban, a Kaszpi-tenger déli partján fekvő Ramsarban 1971. február 2-án tartott nemzetközi találkozón 18 ország képviselői fogadták el az egyezmény szövegét, ami 1975. december 21-én lépett érvénybe, ezzel a legrégebbi természetvédelmi államközi megállapodás.
Mérföldkő volt ez a természetvédelem életében. A csatlakozó országok eredetileg a rohamosan csökkenő vízimadár-állományoknak kívántak védelmet biztosítani. A tapasztalatok azonban hamar rávilágítottak arra a tényre, hogy az élőhelyek védelme önmagában nem elegendő – azt az ökológiai rendszert kell megőrizni, amely képes az ott előforduló fajok eltartására.
A jelenlegi 171 aláíró országnak alapkötelezettsége, hogy a vizes élőhelyek védelmét beillesszék földhasználati és regionális tervezési folyamataikba, valamint minden vizes élőhellyel kapcsolatban érvényesülniük kell a fenntartható használat kritériumainak.
Hazánkban a vizes élőhelyekre a legnagyobb veszélyt a környező mezőgazdasági területekről bemosódó vegyszerek, a növekvő turizmus, a vízi sportok, a vízutánpótlás hiánya, valamint a túlzott halászat és nádkitermelés jelenti.
Magyarország 1979-ben csatlakozott az egyezményhez és egyből jelölt is számos hazai területet a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére.
A 29 magyarországi ramsari terület a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes élőhely típusát magába foglalja: tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztárolókat. Hat a Kiskunságban található: Csongrád-bokrosi Sóstó, Felső-kiskunsági-puszta, Felső-kiskunsági-tavak, Kolon-tó (amely egyben biogenetikai rezervátum is), Mártélyi Tájvédelmi Körzet, Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet.
