A természetes vízjárás helyreállítása a Böddi-széken – elkészült a megkerülő-csatorna
A Kárpát-medence egyik legnagyobb jelentőségű időszakos szikes taván és vízgyűjtő területén célozza meg az eredeti vízviszonyok és a természetes élőhelyek helyreállítását a „Pannon szikes vízi élőhelyek helyreállítása a Kiskunságban” elnevezésű projekt, ami jelentős mérföldkőhöz érkezett. Megvalósult a projekt fő célkitűzése, azaz megépült és működik az V. csatorna Böddi-széket megkerülő új nyomvonala, melynek köszönhetően megnyílt a lehetőség a csatornával átszelt szikes tó medrének ökológiai szempontok szerinti helyreállítására.
A Böddi-szék a Felső-Kiskunsági szikes tavak láncolatának tagja, a Natura 2000 élőhelyhálózat része, nemzetközi jelentőségű vizes élőhely. A szikes tómeder és a hozzá kapcsolódó peremterületek területi kiterjedése igen jelentős, a magyarországi nyílt vízfelszínű időszakos szikes tavak 18%-át teszi ki.
Az V. számú (Sós-éri) csatorna és mellékcsatorna-rendszere a belvizek elvezetésére és öntözővíz biztosítására épült ki. A csatornát konkrétan a szikes tómeder középvonalán vezették keresztül, szerencsétlen módon kettévágva a Böddi-szék medrét, melyet számos további, már nem működő árok és mellékcsatorna is tovább szabdalt, akadályozva ezáltal a természetes vízjárást.
A csatorna tavaszi időszakban a belvíz levezetését szolgálta, ami a tómederben is jelentős vízelvonó hatást eredményezett. A leszívó hatásnak köszönhetően a szikes tó hamarabb kiszáradt, mint természetes viszonyok között. Nyári időszakban pedig – amikor a szikes tavak természetes úton kiszáradnának – a magas vízállású csatorna vize a depónia alacsonyabb szakaszain átbukva, illetve a gátakon átszivárogva a szikes tómederbe jutott, ahol erős hígítást, ezáltal a mocsári vegetáció jelentős terjedését okozta, a szikes élőhelyek rovására. A szikes tó medrével való érintkezés a csatorna alsóbb szakaszaira szállított öntözővíz nemkívánatos sótartalmának alacsonyan tartása szempontjából is problémaforrás volt.
A LIFE+ projekt keretében az egykor intenzív gazdálkodási céllal kialakított árkok és magasvezetésű csatornák funkcióját vesztett szakaszait közel 4 kilométer hosszban, 7000 m3 föld megmozgatásával betemettük 2021 nyarán, melynek következtében nagymértékben csökkentek a természetes vízdinamikára gyakorolt káros hatások, az egységes szikes tómeder kiterjedése növekedett.
Ezután 2025-ben alternatív – természetvédelmi, vízügyi és gazdálkodási szempontból is optimális – nyomvonalon kiváltottuk a szikes tómedret kettévágó V. csatorna hat kilométeres szakaszát az új csatorna kiépítésével, így a szikes élővilág számára kedvezőtlen kémiai összetételű csatornavíz szállítása a tómedret megkerülve történik ezután.
A megkerülő-csatorna 2025. októberben kezdte meg működését, amikor a vizet áttereltük az új mederbe. Azokon a helyeken, ahol a megkerülő-csatorna nyomvonala meglévő utat keresztez, átereszek épültek a környező földterületek megközelíthetőségének biztosítása érdekében. A megkerülő-csatorna elején, közepén és végén a vízkormányzás segítésére zsilipek épültek.
Az új, frissen épült csatornaszakasz jelenleg még meglehetősen „csupasz”, élettelen képet nyújt. A vízi növényzet és a hozzá kötődő élővilág megtelepedése a tapasztalatok alapján gyorsan végbemegy, hiszen a csatorna fenti szakaszáról a víz áramlásával a propagulum (magok és egyéb szaporító képletek), illetve a nem legyökerező hínárnövényzet is szabadon a területre áramlik, a vízben élő állatokkal együtt.
A V. csatorna kiváltott medrének ökológiai szempontoknak megfelelő átalakítása jelenleg is zajlik. A múlt század közepén, a csatorna létesítésekor kitermelt talaj most hat kilométer hosszban visszatöltésre kerül, és egy sekély mélyület marad csak az egykori bevágás helyén. A visszatöltött felületen a növényzet regenerációja a jelentős sótartalmú talajon viszonylag gyorsan végbemegy, a korábbi tapasztalataink alapján. Ezt a környező területek természetes állapotú növényzete teszi lehetővé.
A mederanyag visszatöltése előtt kiemelt feladat a csatorna e szakaszán élő gerinces élőlények kimentése. Ezt a tevékenységet a Bács-Kiskun Vármegyei Horgászszövetségek Egyesületével együttműködésben végzi a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. A mentési munkálatok során a víztér lehalászása során begyűjtött, őshonos fajokhoz tartozó élőlények az V. csatorna távolabbi, kivitelezési munkákkal nem érintett szakaszán kerültek visszaengedésre. Természetvédelmi szempontból kiemeltnek számít a védett réti csík (Misgurnus fossilis) és a védett szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus) állomány kimentése. Örömre ad okot, hogy a legnagyobb számban előforduló halfajok (csuka, vörösszárnyú keszeg, bodorka, compó) őshonosak a vízrendszerben, és egyedszámuk messze felülmúlja az idegenhonos inváziós halfajokét (fekete törpeharcsa, naphal, tarka géb, ezüstkárász). A halak mellett több békafaj és mocsári teknős egyedei is áthelyezésre kerültek.
A beavatkozások hatásaként helyreáll az eredeti szikes tómeder egysége, a vizek természetes összegyülekezése és mozgása akadálytalanná válik, és nem érkezik több, a szikes tó ökoszisztémájára kedvezőtlen kémiai összetételű víz az V. csatornából.
A megszüntetett árok- és csatornarendszer magasabban fekvő részein őshonos fajokból álló gyep megjelenésére számítunk (amit más területeken végzett beavatkozások is igazolnak), valamint a korábban elszigetelt mélyületek szikes jellegű vízzel való feltöltődése várható, élőhelyet adva vízi- és partimadarak sokaságának, szikes életközösségnek.
