Hírek, aktualitások

A rákosi vipera megőrzése: fajszegény gyepek változatosabbá tétele

Írta: dr. Mizsei Edvárd, projekt-koordinátor, Rákosi vipera védelmi program

Fotók: dr. Mizsei Edvárd

logóA rákosi vipera fennmaradását számtalan tényező veszélyezteti, melyekről egyre többet tudunk az elmúlt évek védelmi tevékenységének köszönhetően. Jelenleg a legnagyobb kihívást az okozza, hogy az egyes állományok mérete természetes módon is növekedni tudjon, ehhez azonban megfelelő élőhelyi adottságok, például fajgazdag gyepek kellenek, ahol nem csak táplálék, de búvóhely is elegendő akad.

Romló állapotú élőhelyeken nem csak a vipera tűnik el

A rákosi vipera valaha nagy területen fordult elő a Kárpát-medence füves pusztáin, majd állományai a 20. században gyors fogyatkozásnak indultak, főként az élőhelyek szántóföldi művelésbevonása, erdősítése és egyes helyeken a városok terjeszkedése miatt. Azokon a területeken, amiket elkerült az eke, ott intenzívebbé vált a gyepek hasznosítása. A népesség fokozatos növekedése és a gyepek megfogyatkozása miatt több marhát és juhot kellett kisebb legelőterületen eltartani, és az agrártechnológia is fejlődött, ezért a legelőnyomás nőtt, és elterjedtek a gépi kaszák is.

A fűhozam növelése érdekében tisztítókaszálással levágták a marha által meghagyott „savanyúfüveket”, a gyep szövetét fogasolással, lazítózással és boronálássál szaggatták fel, trágyáztak és műtrágyáztak, a legelőket égetéssel késztették újabb sarjadásra, továbbá az „aggresszív, a helyi adottságokat jól tűrő” növényfajok magjaival végzett gyepfelülvetések sem voltak ritkák. A gyepek vízháztartása is megváltozott, a „vízállásos” területeket, pl. a lápréteket lecsapolták, az áradásokkal érkező vizek a vízfolyások szabályozásával szinte megszűntek és a klímaváltozás miatt a csapadék mennyisége is csökkent.

A drasztikus beavatkozások eredményeként a gyengébb kompetitor, érzékenyebb és speciális élőhelyet igénylő növény- és állatfajok megritkultak vagy eltűntek. A tápanyagszegény talajhoz adaptálódott növényfajok a tápanyag növekedését nem viselték el, más fajok a túlzott legelés-kaszálás miatt nem tudtak eljutni a virágzásig vagy a termésérlelésig, ezért idővel kikoptak a területről. A rovaroknak bizonyos tápnövényei eltűntek, ennek következményeként a ragadozók prédái is fogyatkoztak, ezek mellett a gyepszerkezet is megváltozott, így a magasabb gyepet kedvelő fajok élőhelyei nagy területeken váltak kedvezőtlenné vagy alkalmatlanná.

Mindezek ellenére a gyepek természeti értékének egy része néhány területen fennmaradt, mert a gyephasználat intenzívebbé válása néhány legelőrészt különböző okok miatt kevésbé érintett, vagy pl. katonai gyakorlótérként vették igénybe, ahol háttérbe szorult a gazdasági célú gyephasznosítás. A 20. század végére ilyen helyeken maradt fent a rákosi vipera a Duna–Tisza közén, ahol a védett területek kijelölése, a kíméletesebb hasznosítás elterjedése és a későbbi természetvédelmi intézkedések biztosították a populációk fennmaradását. A vipera állományainak fogyatkozását ugyan látszólag sikerült megállítani, de a kedvezőbbnek tekinthető élőhelyi feltételek ellenére sem növekedett látványosan az egyedszámuk. Ezért 2020-ban egy újabb LIFE projekt indult, hogy a rákosi vipera természetvédelmi helyzete a tevékenységek eredményeképpen kedvezőbbé váljon.

rákosi vipera
A rákosi vipera a növények takarásában mozog és általában zsombékok tövében napozik

A fennmaradt, általában néhány tíz hektáros élőhelyeken élő rákosi vipera populációkat a gyephasznosítás mellett a kis populációméret, a jó minőségű élőhelyek korlátozott elérhetősége, azok állapotának romlása és a megnövekedett ragadozó nyomás veszélyezteti. A kisméretű és az egymástól elszigetelt állományok esetében a beltenyésztettség és a genetikai sodródás miatt az állomány kihalási kockázata meglehetősen nagy. Ezt a kihalási kockázatot az élőhelyek kiterjedésének növelésével és az elszigetelt élőhelyek összekötésével lehet csökkenteni, mivel az élőhelyek közötti átmozgások lehetősége elősegíti a génáramlást, így növelve az elszigetelt állományok genetikai változatosságát.

Az elmúlt években egyre több ragadozóról derült ki, hogy a rákosi vipera szerepel az étlapján, amelyek között számos fajnak (pl. borz, róka, egerészölyv) az országos állománya növekedett az elmúlt három évtizedben. A rádiótelemetriás jeladóval nyomonkövetett rákosi vipera egyedek sorsa alapján az egyedek elhullását jelentős mértékben a ragadozómadarak általi predáció okozza. Feltételezzük, hogy a rákosi vipera rejtőzését segíti az összetett gyepszerkezet, és a takarást nyújtó zsombékok elérhetősége csökkenti a ragadozómadarak általi predációt.

A Kiskunságban több száz hektár szántóterület gyepesedett vissza spontán módon a felhagyást követően és néhány területen magvetéssel végzett gyeprekonstrukciót a nemzetipark-igazgatóság. Azonban az ilyen másodlagosan kialakult vagy kialakított gyepek fajkészlete szegényebb, mint az ősgyepeké, mivel a gyenge vagy rossz terjedőképességű növényfajoknak nem elegendő néhány év vagy évtized ahhoz, hogy visszatelepüljenek a korábban szántott területekre. A növényfajokban szegény gyepeknek a szerkezeti változatossága is alacsonyabb, így a rákosi vipera számára kevésbé alkalmas élőhelyek. A projekt keretében ezeken a fajszegény gyepeken végzünk növényfajokban kivételesen gazdag gyepfelülvetéseket, több, mint ötven növényfaj magjainak kijuttatásával.

gyep
A fajszegény gyepeken hónapokig látszanak a diverzifikáló felülvetés nyomai

Nem egyszerűen csak magszórás

A gyepek fajgazdagságának növelése főként az intenzív gyephasznosításnál már említett felülvetéssel végezhető el, azzal a fontos különbséggel, hogy ebben az esetben nem a fűhozam, hanem a növényfajok számának növelése a cél, kizárólag őshonos, a területen jelenleg vagy a múltban bizonyítottan előforduló fajok és változatok magjait felhasználva. A magokat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai vagy szerződött vállalkozói olyan, jó állapotú gyepekről gyűjtik be kézzel, kézi maggyűjtőkkel vagy arató-cséplő géppel, ahol adott faj magjainak betakarítása nem okoz károsodást a faj állományának. Néhány faj esetében a magok csíraképessége vagy a felhasználható magok korlátozott elérhetősége és szaporodási-terjedési stratégiája miatt nem célravezető a magok vetése, ezért a telepítést gyökereztetett dugványokkal (pl. közönséges csikófark), gyökérsarjakkal (pl. homoki nőszirom) vagy kertészeti körülmények között (ex situ) nevelt palántákkal (pl. mocsári kardvirág) is végezzük.

maggyűjtés
Homoki szürkekáka magjának gyűjtése

Azon növényfajok szaporítóanyaga, amelyeknek a gyűjtési helyszíneken az állománya tömeges előfordulású és géppel betakarítható (pl. magyar csenkesz, élesmosófű), nagyságrendekkel olcsóbban gyűjthető be, mint a ritkább előfordulásúaké. Utóbbiak szaporítóanyagának gyűjtéséhez egyesével kell felkutatni a növényegyedeket, és a magok csak kézzel gyűjthetők (pl. homoki árvalányhaj, homoki kikerics), így a szaporításuk is sokkal költségesebb. A költséghatékonyság érdekében nem egységes magkeverékkel végezzük a vetéseket, mivel adott területen csak azoknak a fajoknak a vetésére kerül sor, amelyek ott nem fordulnak elő, vagy rendkívül ritkák, az adott területen nincs stabil állománya. A magkeverék összeállítása a korábbi telepítési tapasztalatok alapján a növényfajok megtelepítéséhez szükséges optimális, egyes esetekben minimálisan szükséges magmennyiséggel történik (a szaporítóanyag elérhetősége alapján), tehát a magkeverések összeállításánál a maximális természetvédelmi hatás kiváltása a fő cél, a legalacsonyabb költségráfordítás mellett. Egy-egy vetés esetében általában 15-50 növényfaj között alakul a magkeverék fajgazdagsága.

kikerics termések
A homoki kikerics tokterméseit közvetlenül érés előtt gyűjtjük, majd tálcákon szárítjuk

 

magok
A magkeverékekben változatos méretűek és alakúak a magok

Növényfajtól függően a vetést végezhetjük kézi magszórással, kézi repítőtárcsás vetőgéppel és mezőgazdasági vetőgéppel. A magok általában nem csíráznak vagy nem lesz belőlük növény, ha csak a gyep felszínére kerülnek, és a magevő állatok (pl. hangyák, rágcsálók, madarak) is könnyebben elfogyasztják azokat, ezért legalább 2-4 cm mélyre, a gyökérzónába kell juttatni. Ehhez meg kell sérteni a gyepszövetet, amit kézi vetésnél gereblyézéssel végzünk, a vetőgép pedig maga alakít ki beállított mélységű magágyat, ahova a magok kerülnek. A gépi vetés során azt is figyelembe kell venni, hogy egyes fajok magjai nem vethetők együtt az alakjuk vagy a terjedésüket segítő képletek miatt, továbbá az eltérő magméretből eredő kiosztályozódásra is ügyelni kell, ezért a vetés során folyamatosan keverni kell a magkeveréket.

A diverzifikáló gyepfelülvetések sikeressége abban mérhető, hogy a vetett növényfajok közül hány faj egyede jelenik meg a vetésekben, és hosszútávon ezek közül hány fajnak alakul ki stabil állománya. Néhány év távlatában ezen indikátorok közül az előbbit vizsgálhatjuk elsősorban, hogy a vetések nyomvonalain megjelennek-e a vetett növényfajok és azoknak hány egyede mekkora borítást mutat. A vetés sikerességét nagyban befolyásolja a vetés időpontja (pl. tél elején hó alá vetés vagy tavaszi vetés), a csapadékmennyiség és a legeltetés is. Száraz időben a magok nem csíráznak vagy a kikelt növénykék nem maradnak életben, ha van legeltetés a területen, akkor a marhák a frissen kelt növényeket lelegelik. A rákosi vipera LIFE projekt keretében végzett 2020-as és 2021-es vetésekben az összesen vetett 53 növényfaj közül idén csak 14 fajt sikerült kimutatni. Vannak olyan fajok, amiknek a fiatal egyedeit nehéz megtalálni a vetett gyepben, ezért elkerülhette a felmérők figyelmét, de sajnos a száraz, aszályos évek sem kedveznek ennek a tevékenységnek. Remélhetőleg azoknak a növényfajoknak a magjai, amik eddig nem jelentek meg a vetésekben, nem csíráztak a szárazságban és kivárnak egy csapadékosabb időszakot.

traktor
A legtöbb vetést vetőgéppel végezzük

A vetésekkel érintett beavatkozási helyszíneken a gyep szerkezete javult a rákosi vipera szempontjából. A Felső-Kiskunságban három vetési helyszínen is 2022-ben találtunk először rákosi viperát, ami biztató jel, de több évre és csapadékra van szükség, hogy a hatás egyértelműen kimutatható legyen. A rákosi vipera mellett, ezek a vetések védett és fokozottan védett növényfajoknak is kedveznek, hiszen a magkeverékben több megritkult fajt is telepítünk, ezért ezeknek az állománya is növekszik, de van még tennivaló. Eddig kb. 150 ha területen végeztünk diverzifikáló felülvetéseket, és csak a Felső-Kiskunságban „maradt” még legalább 2000 ha fajszegény parlag. Reméljük, hogy munkánk eredményeként ezek a múltban kiszántott gyepek a jövőben újra a természetes gyepekhez hasonlóvá válnak és hozzájárulhatnak a kiskunsági gyepi fajközösségek hosszú távú fennmaradásához.

rákosi vipera
Rákosi vipera