A Peszéri-erdő a Duna-Tisza köze egyik fontos skarlátbogár élőhelye

A skarlátbogár egyike az erdők védett fajainak. Ez a bogár a lárvastádiumban kizárólagosan kötődik a leváló kérgű, de nem túl régen elhalt, vastag faanyaghoz, így a faanyag lebomlását biztosító tápanyagkörforgásban fontos szerepe van. A holtfát nem – vagy nem kellő mennyiségben és minőségben – tartalmazó erdőkből hiányzik.

Az elhalt fák nyirkos, de még nem leváló kérge alatt élő lárva gombás korhadékkal és az elhalt kambiummal táplálkozik, de alkalomadtán élő vagy elhalt rovarokat is elfogyaszt. Fejlődési ideje egy vagy két év. A kifejlett bogár nevét feltűnő, skarlátvörös színéről kapta és többnyire élő vagy elpusztult ízeltlábúakkal táplálkozik.

Jelenléte csak célzott vizsgálatokkal mutatható ki, hiszen a lárva a frissen elhalt törzsek, vastagabb ágak kérge alatt búvik meg, a kifejlett bogár pedig rövid ideig aktív. A skarlátbogár felmérések a tél során zajlanak, figyelembe véve a faj aktivitását. Szó szerint színt visz a szürke téli napokba…

A Peszéri-erdőből már több adata volt a skarlátbogárnak, de azt még becsülni sem tudtuk, hogy mennyire tömeges, és mely erdőrészletekben található meg. 2019-ben és 2020-ban a Peszéri-erdő összes erdőrészletét (több, mint 1000 hektár kiterjedésben) átvizsgáltuk, hogy a skarlátbogár nagyfelbontású élőhelytérképét elkészítsük. Az eredményeket később egy részletes tanulmányban fogjuk közzétenni, de a legfontosabbakat itt is kiemeljük:

• a felmérések során több mint 60 erdőrészletből került elő skarlátbogár;
• leggyakrabban a lárvák, ritkábban levedlett lárvabőrök, kifejlett bogarak, illetve elhullott egyedek maradványai (pl. szárnyfedők) kerültek elő;
• a skarlátbogár az alkalmas fák döntő többségében megtalálható a Peszéri-erdőben, így több tízezer példányra becsülhető a helyi állomány nagysága, ami alapján a Peszéri-erdő a Duna-Tisza közének egyik legfontosabb skarlátbogár-élőhelye.

A skarlátbogár Natura 2000-es jelölő faj és az IUCN besorolása is veszélyeztetettség közeli (near threatened). A faj Nyugat- és Észak-Európában visszaszorulóban van és veszélyeztetettnek tekintik, hazánkban azonban a pontos állománynagysága nem ismert és nehezen is állapítható meg, mivel jelenlegi ismereteink szerint erősen ingadozik. Annyi azonban bizonyos, hogy érzékenyen reagál a rendelkezésre álló holtfa mennyiségére, így annak az élőhelyéről való eltávolítása jelenthet veszélyt a skarlátbogár számára.

A skarlátbogárról további érdekességeket olvashatunk a Magyar Természettudományi Múzeum blogján.

A felmérést végezte:  Hadi Barnabás, Dr. Vadász Csaba