A pacsirták szerint még egy kicsit várni kell a kikeletre
A néphagyomány szerint ha Zsuzsanna napján énekel a pacsirta, akkor már közeleg a tavasz, ha pedig nem szólal meg, vagyis „befagy a szája”, bizony még várni kell a kikeletre. A mai hideg, borongós időjárás visszafogottabbá tette a madarakat, de mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy kollégáink a hét elején már hallották a mezei pacsirta és az erdei pacsirta énekét a Kiskunságban. Egyelőre úgy tűnik, hogy a tél még nem mondta ki az utolsó szót.
A Zsuzsanna napi néphagyomány középpontjában a mezei pacsirta áll, amely hazánk egyik legismertebb énekesmadara. A tágas pusztát, mezőgazdasági területeket kedveli, gyepeken és a vetésben fészkel. Repülés közben, egyre magasabbra emelkedve hallatják trillázó éneküket, amellyel fészkelőterületük határait jelölik ki. Angol nevük is erre utal, ’skylark’, vagyis „égi pacsirta”.
A mezei pacsirta (Alauda arvensis) költöző madarak, bár nem mennek messzire, csak kicsit délebbre húzódnak, ún. rövidtávú vonulók. Rendszerint már február közepén visszatérnek telelésükből, enyhébb teleken (márpedig mostanában szinte csak ilyen van) rendszeresen találkozni áttelelő példányokkal.
A faj állománya csökkenést mutat, hiszen a nagytáblás, sok kemikáliát használó, intenzív mezőgazdasági kultúrák élőhely-átalakítása nem csak a mezei pacsirtára, hanem minden agrár-élőhelyhez kötődő fajra negatívan hat. A gyomirtók, rovarölők, műtrágyák használata eltünteti az agrár-ökológiai rendszerek „láthatatlan” szereplőit, az ízeltlábúakat és a talajban élő gerincteleneket, a rájuk épülő táplálék-hálózatok összeomlására pedig a jól érzékelhető fajok fogyatkozása hívja fel a figyelmet. Alig egy emberöltővel ezelőtt az erdőszegélyek, árokpartok, a szántóföldek szegélyei sokkal fajgazdagabbak voltak. Tele voltak lepkék, méhek, bogarak és egyéb beporzó rovarok kimeríthetetlennek tűnő tömegével és olyan madárfajok zsongásával, melyek nemrég még általánosan elterjedtek voltak, mint a bíbic, piroslábú cankó, nagy goda, nagy póling, haris, fürj, sordély, sárga billegető, mezei pacsirta, cigánycsuk. Hosszasan lehetne sorolni az egykor elterjedt, de ma már fogyatkozó védett és fokozottan védett madárfajokat.
Annak érdekében, hogy ez a folyamat megállítható és megfordítható legyen, és többek között a mezei pacsirta énekét is még sokáig élvezhessük, olyan természetkímélő gazdálkodási módszereket kell szélesebb körben alkalmazni, melyek a nagyüzemi mezőgazdaság keretein belül is alkalmazhatóak. Ilyen például a mezőgazdasági táblák szegélyének kezeletlenül hagyása, ezen szegélyélőhelyek területének növelése, a gyepek és gazosok égetésének tiltása.
