130 éve született Beretzk Péter, a szegedi Fehér-tó atyja
Beretzk Péter meghatározó személyisége a hazai természetvédelemnek. Az 1930-as évek elejétől négy évtizeden át végezett kutatásokat a szegedi Fehér-tavon, amelynek eredményeit több mint 400 tudományos és ismeretterjesztő cikkben mutatott be. Nevéhez kötődik a Fehér-tó védetté nyilvánítása, valamint jelentős szerepet vállalt a szinkron vízimadár-kutatás elindításában is.
Beretzk Péter 1894. október 23-án született Szegeden. A természet iránti szeretete már gyermekkorában kitapintható volt, amely leginkább az ízeltlábúak gyűjtésében nyilvánult meg. Tehetségét jól mutatja, hogy a városi állami gimnáziumban jeles eredménnyel érettségizett. Orvosi tanulmányai kezdetben Kolozsvárhoz kötődtek, amelyet sorkatonai egészségügyi szolgálata szakított meg. 1918-tól Budapesten folytatta tanulmányait, az orvosdoktori diplomáját 1920-ban szerezte meg. 1924-ben a Magyar Államvasutaknál folytatta tevékenyégét, itt 1940-től igazgatói főorvosi beosztásban dolgozott a szegedi orvosközpontban. Mindemellett a szegedi Baross Gábor Reáliskola iskolaorvosi feladatait is ellátta. A második világháború idején katonaorvosként dolgozott Kőrösmezőn.
1932-től a szegedi Fehér-tavon rendszeresen vadászott, ettől kezdve a terület szerelmese lett. Az akkor már épülő halastórendszer madártani értékeit meglehetősen korán felismerte. Az ornitológiai ismereteinek mélyítéséhez a Madártani Intézethez, valamint a Magyar Természettudományi Múzeumhoz fordult. Jó viszonyt ápolt Schenk Jakabbal, akivel együtt járták be a szegedi Fehér-tavat az Apaj-pusztával való összehasonlítás céljából.
Kutatásai nagy mértékben hozzájárultak számos, korábban ritkának gondolt partimadárfaj hazai státuszának tisztázásához, valamint rámutatott az egyes fajokra jellemző átnyaralásokra. Továbbá Máté Lászlóval, illetve Nagy Lászlóval a szikesek kapcsán végzett madármegfigyeléseik is jelentősek, amelyeknek köszönhetően új lendületet vett a hazai ornitofaunisztika.
A természetvédelem terén is számos érdemet szerzett. Például kezdeményezésének köszönhetően Szeged városa 1936-ban védetté nyilvánította a Fehér-tavat, majd a terület 1939-ben országos jelentőségű oltalmat kapott. 1947-ben az Országos Természetvédelmi Tanács tagjává választották. A szegedi Fehér-tóról szóló legjelentősebb összefoglaló munkája a 1939-ben a Kócsagban, majd 1950-ben az Aquilában angolul jelent meg. Munkásságával hozzájárult a szinkron vízimadár-kutatás elindításához. Ki kell emelni a tudományos ismeretterjesztés különösen a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat terén kifejtett munkáját
Sikeres természetfotósként is jegyzik a nevét, amelyet jól mutat, hogy számos híressé vált magyar természetfotós nála sajátította el a fényképezés alapjait.
A szegedi tudományegyetem matematikai és természettudományi karán „A szikesek madárélete” című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést szerzett, majd címzetes egyetemi tanár lett. Az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága a tudományok kandidátusa fokozatot adományozta neki 1952-ben. Nevéhez köthető az ország első madártani szakkörének a megszervezése. Ornitológiai szempontból különösen jelentősek Keve Andrással és Marián Miklóssal, valamint Sterbetz Istvánnal közösen írt munkái.
Elhivatottságát jól tükrözi, hogy még élete utolsó hónapjaiban is kalauzolt fiatalokat a Fehér-tóra. Beretzk Péter 1973. június 9-én hunyt el, sírja a szegedi belvárosi temetőben található. A Fehér-tó partján emlékkopjafa őrzi emlékét.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság tisztelettel adózik Beretzk Péter emléke előtt.
Legjelentősebb elismerései:
Arany Érdemkereszt a Vitézségi Érem szalagján
Bronz Vitézségi Érem
Sebesültek Érme
Károly-csapatkereszt
Vöröskereszt 2. osztályú díszjelvénye
Herman Ottó-emlékérem (Magyar Ornithológusok Szövetsége, 1944)
A Madártani Intézet rendes megfigyelője (1939)
A Madártani Intézet rendkívüli tagja (1945)
Egyetemi magántanár (Szegedi Tudományegyetem, 1948)
Címzetes egyetemi tanár (Szegedi Tudományegyetem, 1964)
Munka Érdemrend arany fokozata (1964)
József Attila-emlékérem (1968)
Dél-Finn Természetvédelmi Egyesület külföldi tagja
International Council for Bird Preservation európai tagozatának tagja (1957)
Felhasznált források:
Magyar Gábor: Magyarországi ornitológusok életrajzi lexikona, Budapest (2018): Magyar Természettudományi Múzeum, 296 p.
