Ritka jelenet! - Fajtársát fogyasztó zöld gyíkot videóztunk
A zöld gyík (Lacerta viridis) Magyarországon általánosan elterjedt, elsősorban szárazabb, gyepes, cserjés és nyílt erdei élőhelyeken előforduló gyíkfaj. Táplálékának nagy részét ízeltlábúak teszik ki, amelyek közül előszeretettel fogyaszt bogarakat, egyenesszárnyúakat (sáskák, szöcskék, tücskök) és kabócákat, de rendszeresen zsákmányol pókokat és hangyákat, emellett – bár kisebb mennyiségben de – elfogyasztja gyűrűsférgeket és csigákat is.
Azonban ritkán előfordul, hogy a nagyobb testű gyíkok (köztük a zöld gyík is) nagyobb zsákmány után néznek, és más gerinceseket, időnként más gyíkokat próbálnak elejteni. Mindezt alátámasztja az a Romániában leírt eset is, amely szerint egy kifejlett zöld gyík egy szintén kifejlett (bár nála jóval kisebb) fali gyíkot (Podarcis muralis) próbált elejteni. Bár ebben az esetben csak annak a letört farkát sikerült elfogyasztania. Egy másik megfigyelés szerint Németországban fiatal fürge gyíkot (Lacerta agilis) találtak a zöld gyík táplálékában. A zöld gyík legközelebbi rokona, a Nyugat-Európában honos nyugati zöldgyík (Lacerta bilineata) esetében is ismert a hüllőpredáció. E faj egyedei elsősorban fiatal közönséges lábatlangyíkokat (Anguis fragilis) fogyasztanak. Fontos azonban kiemelni, hogy bár mindkét faj táplálkozásáról számos kutatás áll rendelkezésre, ugyanakkor ezek az esetek kifejezetten ritkák. A legtöbb vizsgálat során kizárólag gerinctelenek kerülnek elő ezen gyíkok táplálékából.
A Puskás József természetvédelmi őrkerület-vezető kollégánk által készített videón látható, ahogy egy kifejlett zöld gyík, egy idén kikelt fiatal állatot fogyaszt el. A Tiszamenti Tájegységi iroda udvarán készült felvétel alátámasztja a zöld gyík kannibalizmusáról szóló korábbi hazai megfigyeléseket.* A jelenség egyik magyarázata lehet, hogy a videón látható nőstény példány a táplálékhiány miatt szorult rá a kannibalizmusra. Bizonyos hüllőfajok esetében előfordul, hogy táplálékhiány esetén gyakrabban fogyasztják el fajtársaikat, ugyanakkor ezidáig ezt elsősorban kígyóknál figyelték meg. Ez a megfigyelés arra is rávilágít, hogy továbbra is fennállnak ismerethiányok még a gyakoribb hüllőfajok esetében is.
Szöveg: Wenner Bálint
Videó: Puskás József
* Az eredeti cikkben azt írtuk, hogy „A Tiszamenti Tájegységi iroda udvarán megfigyelt eset azért is különleges, mert a kannibalizmus korábban nem volt ismert a zöld gyík esetében." Olvasónk (Horváth Dávid) több hazai megfigyelés forrását is elküldte nekünk, amelyek folyóiratokban (Természetbúvár (2013, 2018), Vadon (1998), Brassói Lapok (1937), Természettudományi Füzetek - A Délmagyarországi Természettudományi Társulat közlönye 32. (1908)) jelentek meg. Cikkünk szerzője a nemzetközi tudományos szakirodalmat vette alapul, ahol ugyan eddig még nem jelent meg publikáció a zöld gyík kannibalizmusáról, de a hazai megfigyeléseket köszönjük, ezek alapján módosítottuk az alábbi cikkben a szóban forgó mondatot.
