Bugacon engedtük szabadon a legyengülve talált parlagi sast
Földön kuporgó sasra lett figyelmes Eördögh András és családja még augusztus 20-án, a birtokukon, Jászszentlászlón. A madár furcsán viselkedett, mert közeledésükre nem repült el. Értesítették a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatát. Kollégánk a helyszínre érkezve megállapította, hogy a szóban forgó állat egy fiatal parlagi sas. Külsérelmi nyom nem volt látható rajta, de olyannyira legyengült állapotban volt, hogy nemhogy elrepülni, de még tiltakozni sem tudott a befogása ellen.
A Kecskeméti Vadasparkba vittük, ahol azonnal megkezdték a szakszerű ellátását és felerősítését. Vélhetően kiszáradás és hősokk okozta a kondíciójának leromlását, amihez az is hozzájárulhatott, hogy a fiatal sas még ügyetlenebb a zsákmányszerzésben. A Vadasparkban viszont gyorsan visszanyerte az erejét, és szeptember 11-én már készen állt a szabadon bocsátásra.
Úgy döntöttünk, hogy a megtalálás helyszínétől nem messze, Bugacon engedjük útjára, ahol bőven van potenciális zsákmányállat, hiszen a bugaci Nagypuszta a ragadozómadarak kedvelt vadászterülete. Az eseményre a megtaláló Eördögh családot is meginvitáltuk, akik ezt örömmel elfogadták, sőt, még a gyermekeik osztálya is eljött megcsodálni az impozáns madár első szárnycsapásait.
A fiatal parlagi sas rövid hezitálás után szárnyra kapott, és elrepült. Még a Vadasparkban meggyűrűztük, hogy a későbbiekben, ha látjuk, a gyűrűszám leolvasásával azonosítani tudjuk.
A kiskunfélegyházi Tiszta Forrás Waldorf Iskola diákjainak ezután bemutató madárgyűrűzést tartottunk, hogy ha már idejüket rászánták, akkor bepillantást kapjanak a madárgyűrűzés tudományába. Így közelebbről is megismerkedtek olyan fajokkal, mint a barátposzáta, ökörszem, fitiszfüzike, kis fakopáncs, széncinege, kék cinke.
A Kárpát-medence parlagi sas állománya a faj elterjedésének nyugati határán található. Hazánknak kiemelkedő szerepe van az európai populáció megőrzése szempontjából. Az elmúlt évtizedek aktív természetvédelmi tevékenységeinek köszönhetően a hazai állomány növekedésnek indult, és megtöbbszöröződött. 1982-ben 10, az 1990-es évek közepén 40-50, 2003-2007 között 70-90, 2019-ben pedig a felmért 282 fészkelőpár alapján 285-300 párra becsülték.
Az állománynövekedés mellett megfigyelhető, hogy a párok egyre nagyobb része átköltözik a középhegységekből az eredeti pusztai élőhelyeikre, az alföldi területekre. Az olyan ürgés gyepek, legelők megóvása, mint amilyen a bugaci puszta is, stratégiai fontosságú a faj védelme érdekében.
A parlagi sasok étlapján sok állat szerepel. Ezekből egyik legfontosabb az ürge, amiből bőven van a bugaci pusztán, bár jelenleg ők már a téli álomra készülődnek. Az ürgén kívül fogyasztanak mezei nyulat, hörcsögöt, fácánt, sünt, rókát, őzgidát, dögöt, igazából bármit, amit meg tudnak fogni, legyen az madár vagy bármi más.
A veszélyeztető tényezők között említendő a mérgezés és az áramütés, ezek visszaszorítása, illetve csökkentése fontos természetvédelmi feladat, a természetközeli élőhelyek és a potenciális zsákmányfajok populációinak megőrzése mellett.
A parlagi sas hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.
Felhasznált irodalom: Magyarország madáratlasza - Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest 2021
