A napokban érzékelhető hőség rendkívüli megpróbáltatást jelent a pusztai élővilág számára is
A június-végi hőhullám rendkívüli megpróbáltatást jelentett a Kiskunság élővilága számára. Mindezt jól érzékelteti, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park bugaci törzsterületén lévő mérőállomás 44 °C-os levegőhőmérsékletet mért június 30-án a délutáni órákban. Bár a szenzor nem a szabványos meteorológiai referencia-magasságban helyezkedik el, de a mérés jól mutatja, hogy milyen szélsőséges hőség uralkodott a pusztán. A homokpuszták növényei a mélyre hatoló gyökérzetükkel, keskeny vagy viaszos leveleikkel és a párologtatás csökkentésével alkalmazkodnak a szárazsághoz. Az állatok többsége a legforróbb órákban árnyékban vagy a föld alatti üregekben, illetve a sűrű növényzet közé húzódik, és csak a hűvösebb reggeli és az esti időszakban mutatnak aktivitást.
A kiskunsági puszták egyik lakója a fokozottan védett rákosi vipera, amelynek egyik legjelentősebb hazai állománya ezen az élőhelyen él, szintén a hűvösebb föld alatti búvóhelyekben vészeli át a legnagyobb meleget. A forróság idején energiatakarékosan viselkedik, és igyekszik elkerülni a tűző napsütést. A hőség azonban nemcsak a magas hőmérséklet miatt jelent kihívást. Az egyre hosszabb aszályos időszakok és a talaj gyors kiszáradása miatt minden csepp víz felértékelődik. A természetes gyepek, a mélyebb talajrétegek nedvessége és a kisebb vizes élőhelyek megőrzése nemcsak a növények fennmaradását segíti, hanem az egész pusztai élővilág számára létfontosságú. A víz megtartása ma már nemcsak vízgazdálkodási kérdés, hanem természetvédelmi feladat is.
A Kiskunság élővilága alkalmazkodott a forró, száraz nyarakhoz, de az egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámok új kihívások elé állítják a növény- és állatfajokat. Éppen ezért minden olyan beavatkozás, amely segíti a tájban a víz megtartását, hozzájárul ahhoz, hogy a magyar puszta jellegzetes élővilága a jövőben is fennmaradhasson.
Szöveg: Dr. Móré Attila
