Helyszíne: Peszéradacsi rétek. Forrása: TMF/559/9/2017 sz. FM támogatás. Kutatást végzi: Bierbaum Bt.

Főbb eredményei

A vizsgálatban a szarvasmarha legeltetés védett növényfajok egyedeire, illetve állományaira gyakorolt hatását számszerűsítették. Az egyes fajokra vonatkozó, specifikus megállapításokon túl a következő következtetések vonhatók le: a vizsgált védett növények általában rendelkeznek olyan tulajdonsággal (a továbbiakban: trait), amely biztosítja számukra az állomány fennmaradását, illetve – figyelembe véve a vizsgálati területen megfigyelhető populációs trendeket – az állománynövekedést is. Ilyen trait lehet pl. a szarvasmarha legeltetés megkezdésének jellemző időpontjához képes viszonylag korai virágzás (agárkosbor, pókbangó), a vegetatív szaporodás képessége (szibériai nőszirom, fátyolos nőszirom), a szarvasmarha jellemző legelési magasságához képest viszonylag alacsonyan elhelyezkedő virágzat/termés (szártalan csüdfű, báránypirosító), a nagy magproduktum és jó csírázási erély (kisfészkű aszat), a másodvirágzás/sarjúvirágzás képessége (érdes csüdfű, szártalan csüdfű, rákosi csenkesz, budai imola), a fűfélék virágzati tengelyének a kérődzők számára kedvezőtlen összetétele (magas tarackbúza, rákosi csenkesz), a szúrós mag (homoki árvalányhaj) vagy a kellemetlen szag/íz (poloskaszagú kosbor, enyves mécsvirág). A szarvasmarha a hajtások (vagy azok részeinek) elfogyasztásán túl a taposásával is direkt hatást képes kifejteni a vizsgált növényfajok egyedeire (ld. poloskaszagú kosbor, enyves mécsvirág). Az indirekt hatások számszerűsítése (trágyahullajtásból eredő, lokális szervesanyag-felhalmozódás, vagy pl. a talajtömörödés) jóval nagyobb ráfordítás igényű, laboratóriumi vizsgálatot igényelne, azonban az kvalitatív szinten megállapítható/erősen feltételezhető, hogy azok a most vizsgált fajokra nem gyakorolnak jelentős negatív hatást a vizsgálati területen alkalmazott legeltetési mód mellett. A legfontosabb természetvédelmi területkezelési javaslatok: ahol megoldható, az egyes évek között a legeltetési egységek éven belüli legeltetési sorrendjének variálására kell törekedni (ami egyébként jelenleg is általánosan megfigyelhető a vizsgálati területeken), mert így még a preferált (vagy legalább is nem rejektált) fajok esetében is az évek legalább felében nagy tömegben képesek magot szórni a védett növényfajok egyedei. A vizsgált területeken megfigyelhető, országos szempontból is kiemelkedő állományméretek alátámasztják azt, hogy a vizsgált védett növényfajok állomány fenntartásával összeegyeztethető a közepes legelőnyomáson végzett, évek között és éven belül is rotáltatott sorrendű, szarvasmarha legeltetés.