Természetkárosítás a kunhalmokon

Az alföldi tájban üdítő változatosságként hatnak a markánsan kiemelkedő kunhalmok. Sajnos emiatt időnként csábító vonzerőt gyakorolnak a terepmotorosokra, a kvadosokra és a terepkerékpárosokra is.

A kunhalmok többsége még a bronzkor előtt keletkezett, több ezer éven átívelő kultúrák, történelem, tájfejlődés emlékeit őrzik. Lejtőik értékes növénytársulások menedékei, egykori vizeket, utakat kísérnek, ősi településeket, temetkezési helyeket és középkori templomokat rejtenek.  A kunhalmok veszélyeztetettsége napjainkra felerősödött, pusztulásuk felgyorsult, ezért a természet védelméről szóló törvény alapján országos védelemben részesülnek.

A technikai sportok kedvelői gyakran nem is tudják, hogy tevékenységükkel természetkárosítást követnek el. A járművek gumijai feltépik a már több évtizede zárt, őshonos növényzettel borított felszínt. Az agresszíven terjeszkedő gyomok és invazív növények magjai bekerülnek a felszaggatott területre. Például a selyemkóró magjának elég, ha fél centire betapossák a földbe, máris csírázóképes. A magból kihajtó növény terjedési sebessége pedig nagyon gyors, a bolygatott területen egyeduralkodóvá tud válni, kiszorítva az őshonos növények többségét.

A természeti értékeinket és múltunk emlékeit őrző kunhalmokat több veszély is fenyegeti:

• a mezőgazdasági talajmunka (szántás) súlyosan roncsolja a halomtestet;
• a nem körültekintő mezőgazdasági célú vegyszerhasználat és trágyázás a halmok megmaradt természetes élővilágát veszélyezteti;
• a túlzott legeltetés a taposás és rágás okozta károk miatt szintén kockázatot jelenthet az élővilágára nézve;
• a technikai sportok okozta sérült felszín ugyancsak a maradvány életközösségek eltűnéséhez vezet.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén eddig 152 kunhalom került kataszterezésre. Felmérésük és megismerésük folyamatos, védelmük a természetvédelem kiemelten fontos feladata. Felelős hozzáállással őrizzük meg nemzeti örökségünket!