Tavaszi szél vizet szárít?

A  védett kormos csáté (Schoenus nigricans), népies nevén „csádé”, a láprétek egyik típusának, a csátés lápréteknek  állományalkotó sásféléje.  A képen is felfedezhető feketés színű, előző évről megmaradt füzérkéi utalnak nevére, melyek szépen hajladoznak a koratavaszi szélben Kunpeszér védett területén. Töveinek zsombékos szerkezete kiváló búvóhely a rovarok  számára,  de az azokkal táplálkozó hüllőfajoknak is, mint például a fokozottan védett rákosi viperának. A zsombékok fűavara  kifejezetten kedvez a kora tavasszal előmerészkedő, még lassan mozgó hüllőknek.  Többek között emiatt is kerüljük a tisztítókaszálást az ilyen területeken. Az alacsony tarlómagasságú kaszálással ellentétben a kímélő legeltetés viszont kedvez a zsombékoló fajoknak.

A csátés láprétek is az időszakos vízborítás mellett tudnak fennmaradni. Sajnos a Homokhátság egykori buckaközi laposai, melyek nagy részét a csátés láprétek tették ki,  mára szinte mind eltűntek a talajvízszint süllyedése miatt.

Szöveg és fotók: ifj. Turny Zoltán, gyepvédelmi tanácsadó, Grassland LIFE-IP