Parazita növény: két új bíboros szádor előfordulás a Kiskunságban

Két új állománya került elő a bíboros szádornak, másnéven bíboros vajvirágnak (Orobanche purpurea subsp. purpurea) működési területünk homoki sztyepprétjeiről. Korábban a fajnak mindössze két állománya volt ismert Duna-Tisza-közén: egy populációját 2004-ben Kunpeszér közeléből jelezték, majd Soltszentimre és Fülöpszállás között 2013-ban 50-60 tövet észleltek. A most előkerült két állomány igen kis példányszámú: Szatymaz mellett mindössze négy, míg Bugacpusztaháza külterületén öt virágzó hajtást találtunk.

A szádorfélék nemzetségének tagjai jellemzően élősködők, azonban többnyire – mint pl. a csormolyák, szemvidítófüvek, kakascímerek –, fél- vagy hemiparaziták, vagyis rendelkeznek klorofillal, fotoszintézist folytatnak, miközben a vizet és a benne oldott ásványi anyagokat a gazdanövénytől veszik fel. Ezzel szemben a szádorok kivétel nélkül obligát paraziták, a vízen és az ásványi sókon kívül a szerves vegyületeket is a gazdanövénytől szerzik. Klorofillt nem tartalmaznak, leveleik visszafejlődtek, színük általában sárgás-barnás, ritkábban lilás-kékes.

A szádorfajoknak hazánkban 23 faja ismert. Meghatározott gazdanövényekhez kötődnek: általában nem egy adott fajhoz, hanem nemzetséghez, vagy egy család fajaihoz. Bár a vajvirág magjainak csírázását abiotikus tényezők is befolyásolhatják, a gazdanövény gyökerei által kibocsátott kémiai anyagok hatására indul meg a folyamat.

Miután a magok rendkívül kis méretűek (ezáltal a szél segítségével igen messzire eljuthatnak), csak kevés tápanyagot tartalmaznak, így a csírázás után kialakuló un. hausztóriumnak (módosult gyökér, szívógyökér) rendkívül gyorsan kell kötődnie a gazdanövény gyökeréhez – a gyökér szövetébe történő behatolást a hausztórium mechanikai nyomás és hidrolizáló enzimek segítségével képes véghezvinni. Amennyiben a kicsírázott mag nem képes időben kapcsolódni a gazdanövényhez, vagy attól nem jut elegendő tápanyaghoz, elpusztul.

Természetes élőhelyeken tömegesen nem szoktak megjelenni, szántóföldön azonban, ahol a számukra alkalmas gazdanövény gyökerei tömegesen, mindenhol jelen vannak, gazdasági károkozóként léphetnek fel. Erre példa a dohányfojtó szádor és a napraforgó szádor. A vajvirágokat ugyanakkor étkezési-, ill. takarmányozási célra is használják, elsősorban Ázsiában. A fiatal növények külsőre is hasonlítanak a spárga hajtásához, ahhoz hasonlóan is fogyasztják.

ÍRTA: Aradi Eszter, botanikai szakreferens

Felhasznált irodalom:

• Király Gergely (szerk.): Új magyar füvészkönyv
• Simon Tibor: a magyarországi edényes flóra határozója
• Újhelyi Péter (szerk.): Élővilág enciklopédia II. A Kárpát-medence gombái és növényei
• http://floraatlasz.uni-sopron.hu/